„Kendeffy-ház (Marosvásárhely)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Az erdélyi Királyi Tábla: Román ş és ţ cseréje ș és ț betűkre |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Latin –> latin nyelv |
||
| 17. sor: | 17. sor: | ||
Az erdélyi Királyi Tábla eredetileg az erdélyi vajdák ítélőszékéből, kb. [[1542]]-ben alakult át. Kezdetben 4-6 bíró működött itt, majd [[1578]]-ban, később pedig az [[1659]]-ben hozott törvények az ítélőmesterek vagy táblabírók számát tizenkettőben állapították meg, élükön egy elnökkel. Ez a Tábla a megyei törvényszékek, valamint a [[erdélyi szász univerzitás|szász egyetem]] és [[Székelyek|székely]] székek fellebbezési fórumaként működött. |
Az erdélyi Királyi Tábla eredetileg az erdélyi vajdák ítélőszékéből, kb. [[1542]]-ben alakult át. Kezdetben 4-6 bíró működött itt, majd [[1578]]-ban, később pedig az [[1659]]-ben hozott törvények az ítélőmesterek vagy táblabírók számát tizenkettőben állapították meg, élükön egy elnökkel. Ez a Tábla a megyei törvényszékek, valamint a [[erdélyi szász univerzitás|szász egyetem]] és [[Székelyek|székely]] székek fellebbezési fórumaként működött. |
||
A legrégibb fennmaradt, [[latin]] nyelvű ítélkezési szabályzatot [[1737]]. június 22-én [[III. Károly magyar király|III. Károly]] adta ki, melyet leánya [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] [[1777]]-ben 247 paragrafusban kiegészítve állapított meg. A szabályzatot 1791-ben fordították le magyarra, amikor az országgyűlés jóváhagyta a [[magyar nyelv]] használatát a közigazgatásban. |
A legrégibb fennmaradt, [[latin nyelv|latin]] nyelvű ítélkezési szabályzatot [[1737]]. június 22-én [[III. Károly magyar király|III. Károly]] adta ki, melyet leánya [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] [[1777]]-ben 247 paragrafusban kiegészítve állapított meg. A szabályzatot 1791-ben fordították le magyarra, amikor az országgyűlés jóváhagyta a [[magyar nyelv]] használatát a közigazgatásban. |
||
Az erdélyi Királyi Táblát [[1754]]-ben költöztette Mária Terézia [[Medgyes]]ről Marosvásárhelyre. [[1786]]-ban [[II. József magyar király|II. József császár]] rendeletére [[Nagyszeben]]be költöztették, majd 1790. április 12-én újra visszahelyezték Marosvásárhelyre. A Tábla a Régipiacon, két egyemeletes kőházban székelt. A Kendeffy-házat [[1826]]-ban vásárolták meg. A jogi intézmény költözésének tényét a belső térben elhelyezett tábla felirata igazolja. [[1827]]-ben, az épület átvételének emlékére az épület homlokzatán elhelyeztek egy aranyozott betűkkel cifrán írott fekete márványtáblát, mely most a lépcsőház jobb oldali falán található: |
Az erdélyi Királyi Táblát [[1754]]-ben költöztette Mária Terézia [[Medgyes]]ről Marosvásárhelyre. [[1786]]-ban [[II. József magyar király|II. József császár]] rendeletére [[Nagyszeben]]be költöztették, majd 1790. április 12-én újra visszahelyezték Marosvásárhelyre. A Tábla a Régipiacon, két egyemeletes kőházban székelt. A Kendeffy-házat [[1826]]-ban vásárolták meg. A jogi intézmény költözésének tényét a belső térben elhelyezett tábla felirata igazolja. [[1827]]-ben, az épület átvételének emlékére az épület homlokzatán elhelyeztek egy aranyozott betűkkel cifrán írott fekete márványtáblát, mely most a lépcsőház jobb oldali falán található: |
||
A lap 2011. december 5., 20:16-kori változata
Az erdélyi Királyi Tábla (Tabula Regia), egykori nevén Kendeffy-ház a marosvásárhelyi Bolyai utca 30. szám alatt található. Ma a Marosvásárhelyi Bíróság otthona.
Az épület története
Az épületet 1789-ben Bethlen Krisztina, Kendeffy Elek gróf özvegye, téli rezidenciaként építtette. Az épület alapítását az előcsarnok jobb falába helyezett címeres tábla örökíti meg az alábbi szöveggel:
| „ | Gróf Bethleni Bethlen Kristina néhai b:e: gróf Malomvizi Kendeffi Elek úr a császári, királyi és apostoli Felségnek az erdélyi királyi Guberniumban belső titok tanácsosa árva özvegye építette a török háborúk alatt az MDCCXXXIX-ik esztendőben. | ” |
– (1739) | ||
A táblát egy Bethlen-címer díszíti: egy függőleges helyzetben álló, S alakú kígyó, fején kilencágú korona, szájában keresztes jogar.
Az építészeti stílus a késő barokk és az Erdélyben akkor megjelenő neoklasszicizmus elemeit ötvözi. A földszintet, rövid tengelyén, tágas folyosó szeli át, mindkét oldalán kis helyiségekkel. Ez a folyosó egy hatalmas, két korláttal szegélyezett lépcsőhöz vezet. A folyosót kosárfül alakú gerincboltozat borítja, amely a falhoz rögzített pillérekre és négy, a lépcsők mellett álló négyszögű oszlopra támaszkodik. A földszinti helyiségek esetén, a bohém boltozattól eltekintve, félhenger formájú mélyedésekkel ellátott mennyezettípus van. Az emeleti szobák terület és magasság szempontjából egyaránt nagyobbak a földszintieknél. Az épület utca felőli részén található a nagy díszterem, ami a fogadások és bálok színhelye volt.
A főhomlokzat díszítőelemei egyszerűek és viszonylag mértékletesek. A külsőt arányosság és ismétlődő formák jellemzik. A főtengelyen helyezkedik el az enyhén horpasztott környílású bejárati kapu, két egyszerű oszlopfős oszlopra támaszkodva. Ezen keresztül lehet a földszint fő folyosójára jutni. A kapu négyszögletű keretbe illeszkedik, két oldalán szegéllyel. A homlokzat felső részének egyetlen elemsor az ablakok négyszögletű díszkerete, melyet a világos vakolat hangsúlyoz ki.
Az ablakok felett virágfüzérrel illetve mértani formákkal díszített táblák állnak. A földszintet a homlokzaton végigvonuló határvonal választja el az emelettől. A felső regiszter néhány többletelemet tartalmaz. Az alsó szegélyzetnek megfelelően az emeleti részen összetett oszlopfőjű pillérek vannak. A felső szinten levő négyszögletű ablakok hangsúlyozott háromszögletű tetővel díszítettek. A főablakok felett egy sor kör alakú, virágfüzéres kisablak található.
Az erdélyi Királyi Tábla
Az erdélyi Királyi Tábla eredetileg az erdélyi vajdák ítélőszékéből, kb. 1542-ben alakult át. Kezdetben 4-6 bíró működött itt, majd 1578-ban, később pedig az 1659-ben hozott törvények az ítélőmesterek vagy táblabírók számát tizenkettőben állapították meg, élükön egy elnökkel. Ez a Tábla a megyei törvényszékek, valamint a szász egyetem és székely székek fellebbezési fórumaként működött.
A legrégibb fennmaradt, latin nyelvű ítélkezési szabályzatot 1737. június 22-én III. Károly adta ki, melyet leánya Mária Terézia 1777-ben 247 paragrafusban kiegészítve állapított meg. A szabályzatot 1791-ben fordították le magyarra, amikor az országgyűlés jóváhagyta a magyar nyelv használatát a közigazgatásban.
Az erdélyi Királyi Táblát 1754-ben költöztette Mária Terézia Medgyesről Marosvásárhelyre. 1786-ban II. József császár rendeletére Nagyszebenbe költöztették, majd 1790. április 12-én újra visszahelyezték Marosvásárhelyre. A Tábla a Régipiacon, két egyemeletes kőházban székelt. A Kendeffy-házat 1826-ban vásárolták meg. A jogi intézmény költözésének tényét a belső térben elhelyezett tábla felirata igazolja. 1827-ben, az épület átvételének emlékére az épület homlokzatán elhelyeztek egy aranyozott betűkkel cifrán írott fekete márványtáblát, mely most a lépcsőház jobb oldali falán található:
| „ | Sub fausto regimine Francisci primi Caes: Aug: |
” |
Az épület homlokzatán felállított mráványtábla emlékezik meg Avram Iancu és Alexandru Papiu Ilarian marosvásáhelyi tartózkodásáról az 1848-as forradalmat megelőzően.
| „ | În această clădire, unde a funcționat tribunalul suprem al Transilvaniei, și-au început activitatea revoluționară Avram Iancu, Alexandru Papiu Ilarian și alți canceliști, care au avut un rol de seamă în revoluția de la 1848. | ” |
– [1] | ||
A marosvásárhelyi bíróságot 1890-ben hozták létre az XXV-ös törvény értelmében, egyidőben a kolozsvári, nagyváradi és temesvári intézményekkel. Az épület Erdély Romániához való kerülése után is megőrizte funkcióját, napjainkban a Maros megyei bíróság székhelye.
Galéria
Jegyzetek
- ↑ Ebben az épületben működött Erdély legfőbb bírósága, itt kezdték el forradalmi tevékenységüket Avram Iancu, Alexandru Papiu Ilarian és a többi hivatalnok, kiknek jelentős szerepe volt az 1848-as forradalomban.
Források
- (magyarul) A Királyi tábla története
- (magyarul) A Királyi Ítélő Tábla
.svg){kind=small}