„Utahi prérikutya” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Levél –> levél (botanika)
Proki (vitalap | szerkesztései)
a A nearktikus régió állatvilága kategória hozzáadva (a HotCattel)
50. sor: 50. sor:
[[Kategória:Az USA emlősei]]
[[Kategória:Az USA emlősei]]
[[Kategória:Rágcsálófajok]]
[[Kategória:Rágcsálófajok]]
[[Kategória:A nearktikus régió állatvilága]]


[[en:Utah prairie dog]]
[[en:Utah prairie dog]]

A lap 2011. december 4., 19:32-kori változata

Utahi prérikutya
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Eutheria)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Mókusalkatúak (Sciuromorpha)
Család: Mókusfélék (Sciuridae)
Alcsalád: Földimókusformák (Xerinae)
Nemzetség: Marmotini
Nem: Prérikutya (Cynomys)
Alnem: Leucocrossuromys
Faj: C. parvidens
Tudományos név
Cynomys parvidens
(Merriam, 1890)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Utahi prérikutya témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Utahi prérikutya témájú médiaállományokat és Utahi prérikutya témájú kategóriát.

A utahi prérikutya (Cynomys parvidens) a rágcsálók rendjébe, ezen belül a mókusfélék családjába tartozó faj.

Előfordulása

Utah állam délközép részének prérijein él.

Megjelenése

Az utahi prérikutya a legkisebb prérikutyafaj, testhossza 305-360 mm, farokhossza 30-60 mm. A háta fahéjszínű, és a farok szinte teljesen fehér. A hasa is fahéjszínű.

Életmódja

Nappal aktív. Kolóniákban él. A föld alatt üregeket ás. Táplálékát virágok, magvak, füvek és levelek.

Szaporodása

A 30 napig tartó vemhesség végén a nőstény 3-4 kölyköt fial. A kölykök októberre érik el a kifejlett állatok testméretét.

Források