ZSZU–23–4

ZSZU–23–4
Egy zsákmányolt ZSZU–23–4 az izraeli Yad la-Shiryon múzeumban
Fejlesztő ország	Szovjetunió
Gyártó	Mityiscsi
Gyártási darabszám	6500
Általános tulajdonságok
Személyzet	4 fő (parancsnok, sofőr, lövész, radarkezelő)
Hosszúság	6,54 m
Szélesség	3,13 m
Magasság	2,58 (felemelt radarral 3,57 ) m
Tömeg	19 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	9,2 mm a lövegtoronyban, max. 15 mm az alvázon
Elsődleges fegyverzet	4 x 23 mm 2A7 gépágyú (AZP-23 "Amur")
Műszaki adatok
Motor	19,1 literes V-6R hathengeres, négyütemű, vízhűtéses dízelmotor
Teljesítmény	209 kW (280 LE) (2000-es fordulatnál)
Felfüggesztés	torziós rugózás hidraulikus lengéscsillapítókkal
Sebesség	50 (műúton),30 (terepen) km/h
Fajlagos teljesítmény	11 kW / tonna (14,7 LE / tonna)
Hatótávolság	450 (műúton),300 (terepen) km
A Wikimédia Commons tartalmaz ZSZU–23–4 témájú médiaállományokat.

A ZSZU–23–4 egy szovjet önjáró légvédelmi gépágyú. Az 1960-as évek elején fejlesztették ki az elavult ZSZU–57–2 leváltására.

Története

Két prototípust készítettek egyazon feladatra, az egyik a 37 mm-es ikercsövű gépágyúval rendelkező ZSZU-37-2 Jenyiszej (alváza alapként szolgált a később erre az alvázra épített 2K11 Krug és 2SZ3 Akacija járműveknél), másikuk pedig a 23 mm-es négycsövű Silka (GM-575 alvázon).

A tesztek alapján mind tűzgyorsaság, mind tűzerő szempontjából felülmúlta a Silka ellenfelét.

Sorozatgyártása 1964-ben kezdődött, első és csak a Szovjetunióban szolgálatba állított ZSU-23-4 előszériát követte a tapasztalatok alapján továbbfejlesztett V-verzió 1967-ben.

Első nagy számban készített és exportra szánt változata a ZSU-23-4 V1 (1969), ebből a változatból kaptak a Varsói Szerződés tagállamai, valamint Egyiptom is (korai sorozatból csak Egyiptom és Magyarország kapott, az egyiptomiak sikerrel alkalmazták 1973-ban, sok példány izraeli hadizsákmány lett, amit annyira jónak találtak, hogy rendszerbe is állították).

Egyik utolsó változata a tapasztalatok alapján tovább modernizált ZSU-23-4 4M (1977), de ekkor már fejlesztették utódját, a ZSZU-30-2 2K22 2SZ6 Tunguszka (1970-ben kezdték el a fejlesztést) járművet (GM-352 alvázon).

Elődjéhez képest kisebb volt a lőtávolsága (maximum 2500 méter), azonban a lokátoros tűzvezetés és a megnövelt tűzgyorsaság ezt kompenzálta (nem beszélve a zárt, vegyi-biológiai és atomtámadással szembeni beépített automatikus védelméről). Az alváza a PT–76-os úszó harckocsi főelemeire épült. Képes volt 180-fokos félkörív mentén tűzfalat vonni maga elé a magasba. Harci alkalmazásra került az 1973-as Arab-Izraeli háborúban, Vietnamban, Afganisztánban (szovjet megszálló erők földi célra, utak, hidak és járműoszlopok biztosítására), az Irak-Iráni háborúban, a Délszláv háborúban. Lengyel, orosz és ukrán cégek modernizálták a járműveiket.

ZSU-23-4 V1 alapján készült a lengyel Biala, kiegészítve 4 db Grom-7 (Igla lengyel változata) légvédelmi rakétával, passzív infravörös-optikai és lézeres eszközökkel a tűzvezető lokátor helyett, valamint a hőkibocsátás mértékét minimalizálták, javították a zavarvédettséget, Nato-kompatibilis eszközöket kapott.

Oroszország és Ukrajna szintén elkészítette a ZSU-23-4 4M verzión alapuló 5M verziót, a belső rendszerek modernizációján túl szintén felszerelték 4 db Igla légvédelmi rakétával (egyes változaton 3-3 db, összesen 6), digitalizálták és fejlesztették védelmét és a tűzvezető lokátort.

Műszaki adatok

• Tömeg: 19 000 kg (harckész tömeg)
• Méretek: hosszúság 6,54 m (6535 mm) szélesség 2,95 m (3125 mm) magasság 2,25m 2576 mm menethelyzetben, 3572 mm harchelyzetben
• Nyomtáv (lánctalpak középpontjai közötti távolság): 2500 mm
• Hatótávolság: 260 km műúton, 450 km (fogyasztás 100 km-en műúton 80 liter), szárazföldi úton 300 km (fogyasztás 100 km-en 130 liter)
• Páncélzat: 10-15 mm
• Fegyverzet: négy AZP-23 23 mm-es légvédelmi gépágyú
• Meghajtás: egy 260 LE teljesítményű V-6R-1 négyütemű közvetlen sugárporlasztású, gyorsjáratú dízelmotor
• Teljesítmény: maximális sebessége műúton 50 km/h, száraz földúton 30 km/h

Források

• Eredeti szolgálati könyv: Léfe alapján, Juhász Gábor.
• Philip Trewhitt: Páncélozott harcjárművek, GABO könyvkiadó 2000, ISBN 963-8009-99-3
• Philip Trewhitt: Armoured Fighting Vehicles, 1999 Brown Packaging Books Ltd.