Achernar

Achernar, Alpha Eridani
Az Achernar a kép jobb alsó sarkában látható
Más jelölések	alfa Eri, CD-57 316, FK5 54, GC 1979, GSC 08478-01395, HD 10144, HIP 7588, HR 472, PPM 331199 , SAO 232481, NSV 15353
Megfigyelési adatok
Csillagkép	Eridánusz csillagkép
Epocha	J2000
Rektaszcenzió	01h 37m 42,845s
Deklináció	-57° 14′ 12,31″
Távolság	144 fé
Látszólagos fényesség	0,45
Abszolút fényesség	-2,772
Színkép típusa	B3
Pályaadatok
Évi parallaxis	23,39
Radiális sebesség	16 km/s
Sajátmozgás
rektaszcenzióban	87,00 mas/év
deklinációban	-38,24 mas/év
Fizikai adatok
Tömeg	6-8 M☉
Hőmérséklet
Felszín	14 500 K
Luminozitás	+1076 L☉
Kor	néhány száz millió év
Forgási adatok
Forgási sebesség	900 000 km/h
Radiális forgási sebesség $v_{\mathrm {e} }\cdot \sin i$	260 km/s

Az Achernar (α Eri, α Eridani, Alpha Eridani, Alfa Eridani) az Eridánusz csillagkép legfényesebb csillaga, az égbolton a kilencedik legfényesebb.

Leírása

Az Achernar valószínű kinézetének ábrázolása

A leghosszabb észak-déli kiterjedésű csillagkép, az Eridánusz csillagkép legdélibb és legfényesebb csillaga. Asztrofizikai értelemben a legfényesebb csillagok között sok tekintetben egyedinek számít.

A csillagászok interferometriai módszerekkel megállapították, hogy több legfényesebb csillag kiöblösödik az egyenlítője környékén, tehát az egyenlítői sugara jóval nagyobb a sarki sugaránál. Az Altair, a Vega és a Regulus jól ismert példái ennek. A kiöblösödés oka minden esetben a gyors tengely körüli forgás. Az Achernar a legszélsőségesebb példája ennek a legfényesebb csillagok között. Egy 2003-as tanulmány szerint az Achernar egyenlítői átmérője 56%-kal nagyobb, mint a sarki átmérője. A legutóbbi mérések szerint az egyenlítői átmérője 11,8-szer akkora, mint a Napunké, míg a sarki átmérő annak 7,6-szorosa. Egyenlítői sebessége legalább 250 km/sec. Ezzel a tengelyforgási sebességgel legalább ezerszer gyorsabban veszít gázt, mint a Napunk.

Az Achernar besorolása Be, vagyis B színképtípusú emissziós csillag. Az ilyen csillag a B spektrális osztályba tartozik, az Achernar a B3-ba. Egy gázokból álló korong veszi körül, ami hozzájárul a spektrális színképéhez. Az elsőként felfedezett ilyen csillag a Gamma Cassiopeiae volt (a Cassiopeia W vagy M betűjének középső tagja). Egy másik fényes példa a Delta Scorpii. Ezek a Be osztályú csillagok drámai felfényesedési folyamaton és fényingadozási folyamaton mennek át. A Delta Scorpii a 20. század elejéig 2,3 magnitúdós csillag volt, az utóbbi években azonban elérte az 1,6^m-s értéket, ami jelentős változás. Lehetséges, hogy az Achernar is hasonló felfényesedés előtt áll, ennek ideje azonban mai tudásunkkal meghatározhatatlan, lehet holnap vagy ezer év múlva.

Az Achernar ezen felül a Lambda Eridani típusú változócsillagok közé is tartozik, ami nagyon gyenge, de rendszeres változást jelent a fényességben. Ezek okát abban jelölik meg, hogy a csillag vagy rezgéseket végez, vagy a napfoltok kerülnek a látóterünkbe.

Az Achernar távolsága a Naprendszerünktől 144 fényév.

A csillag kora mindössze néhány száz millió év.

A sugárzása forrása a hidrogén átalakulása héliummá. Felszíni hőmérséklete bizonytalan, de 14 500 K körül lehet. Energiájának nagy részét az ultraviola elektromágneses tartományban adja le.

Tömege a Nap tömegének 6-8-szorosa lehet. Ha ilyen ütemben veszít a tömegéből, nem válik szupernovává, hanem fehér törpe lesz belőle, mint a Sirius B.

A csillag fénye kékesfehér.

Nevének eredete

Az Achernar arab szó jelentése: „a folyó vége”. Ezt a nevet először a hármas fényrendű théta Eridani viselte, ami tőle északabbra van. A reneszánsz idején a nevet átvitték az első fényrendű csillag számára, ami a théta Eridani tól 17°-kal délebbre van. A thétának ezután az Acamar nevet adták (ennek is hasonló az értelme, „a folyó vége”).

Megfigyelése

Európa földrajzi szélességéről nem látható.

Klaudiosz Ptolemaiosz, az ókor legnagyobb hatású csillagásza nem említi, bár Alexandriából látnia kellett volna (é.sz. 31°). R. H. Allen szerint ez azt bizonyítja, hogy Ptolemaiosz nem a saját megfigyeléseit jegyezte fel, hanem Hipparkhoszét használta fel, ő pedig, Rodosz szigetén 5°-al északabbra volt, és ezért nem láthatta a csillagot.

Az Achernar egy viszonylag csillagmentes területen látható, ahol még 3-as fényrendű csillagok sincsenek.

Az Achernar és a két legnagyobb galaxis, a Tejút és a Nagy Magellán felhő egy háromszög három csúcsán helyezkednek el. Az Achernar 16 fokra van a Kis Magellán Felhőtől (SMC) és 26 fokra a Nagy Magellán Felhőtől (LMC). A két Magellán Felhő közötti távolság 20 fok.

Az Achernar és az Alpha Centauri között 61° van, és 89°-ra van az Antarestől.

Öt fényéves környezetében két másik csillagrendszer van. Az egyik egy napszerű csillag, tőle 3,5 fényévre, a másik egy narancs színű, fősorozatbeli csillag, tőle 4,9 fényévnyire.

Érdekességek

Az Achernar 2000 környékén elvesztette „a legnagyobb szögtávolságban lévő legfényesebb csillagok egyik tagja” címet. Az Achernar és a Fomalhaut szögtávolsága 39°, 06' volt; az Antares és az Alpha Centauri szögtávolsága pedig 39°, 07'.

Megjelenése a kultúrában

• A Frontier: Elite II és a Frontier: First Encounters számítógépes játékokban Achernar (Achenar-nak írva) a Birodalom fővárosa és a Császár székhelye.
• A Star Trek Original Series második évadának Wolf in the Fold epizódjában Hasfelmetsző Jack stílusú gyilkosságok történnek 2156-ban.
• Leonard Nimoy: Primortals úgy említi az Achernar III bolygót, mint ahonnan a lázadó Zeerus származik.
• A Star Trek: Nemesis könyvekben az Achernar a fővárosa a Birodalmi Romulán Államnak.

Forrás

• Fred Schaaf: Brightest Stars - Discovering the Universe Through the Sky's Most Brilliant Stars, 2008, ISBN 978-0-471-70410-2

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Stars_and_planetary_systems_in_fiction#Achernar_.28Alpha_Eridani.29 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.