„I. Zsigmond lengyel király” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12akd (vitalap | szerkesztései)
12akd (vitalap | szerkesztései)
224. sor: 224. sor:


{{Lengyel király|előző=[[Sándor lengyel király|Sándor]]|
{{Lengyel király|előző=[[Sándor lengyel király|Sándor]]|
|következő=[[II. Zsigmond lengyel király|II. Zsigmond]]|
|következő=[[II. Zsigmond Ágost lengyel király|II. Zsigmond Ágost]]|
|évek= [[1506]] – [[1548]]|}}
|évek= [[1506]] – [[1548]]|}}



A lap 2011. november 14., 18:45-kori változata

I. Zsigmond

Lengyel király
Uralkodási ideje
1506 1548. április 1.
KoronázásaKrakkó
1507. január 24.
ElődjeSándor
UtódjaII. Zsigmond Ágost
Életrajzi adatok
UralkodóházJagelló-ház
Született1467. január 1.
Kozienice
Elhunyt1548. április 1. (81 évesen)
Krakkó
NyughelyeWawel Székesegyház
1548. július 7.
ÉdesapjaIV. Kázmér lengyel király (1427–1492)
ÉdesanyjaHabsburg Erzsébet (1437–1505)
Testvére(i)
Házastársa1. Szapolyai Borbála
2. Sforza Bona
Gyermekeild. lent
I. Zsigmond aláírása
I. Zsigmond aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Zsigmond témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Az ifjú Bona királyné
I. Zsigmond díszes síremléke a Wawelben

I. Zsigmond, másnéven Öreg Zsigmond (lengyelül: Zygmunt Stary), (Kozinice, Lengyelország, 1467. január 1.[1]Krakkó[1], 1548. április 1.[1]) lengyel király 1506-tól haláláig és litván nagyherceg, a Jagelló-ház tagja. a lengyelek uralmát a Porosz Hercegség (Kelet-Poroszország) felett, és bekebelezte a Mazóviai Fejedelemséget a lengyel államba.[1]

Élete

Út a trónig

1467. január 1-jén született IV. Kázmér lengyel király és Habsburg Erzsébet magyar hercegnő ötödik fiaként.[1] Néhány évet legidősebb bátyja, II. Ulászló magyar király budai udvarában töltött (1498-1501), akitől 1499-ben Oppeln és Glogau sziléziai hercegségeket kapta. 1504-ben lužicei (lausitzi) őrgróf és egész Szilézia kormányzója lett.[1] Igazságszolgáltatási és közigazgatási reformjaival hamarosan valódi mintaállamokká alakították át ezeket a területeket.[1]

Mivel édesapjukat, IV. Kázmért a lengyel trónon követő fivérei, János Albert, majd Sándor gyermektelenül haltak meg, 1506-ban a lengyel és a litván trónt örökölte. 1507. január 24-én koronázta meg Andrzej Boryszewski gnieznói püspök a krakkói Wawelben.

Uralkodása

Adó és monetáris reformjai ellenére gyakran összeütközésbe került a lengyel országgyűléssel a királyi hatalom kiterjesztése miatt.[1] Az országgyűlés követelésére 1512-ben feleségül vette a magyar Szapolyai István nádor leányát, Szapolyai Borbálát, hogy biztosítsa a védelmi szövetséget, és örököst nemzzen.[1] A fenyegető török veszéllyel szemben kezdetben bátyjával, II. Ulászlóval és a magyar rendekkel akart védő- és támadószövetségre lépni, ez is hozzávezetett a házassághoz. A frigyből nem született fiú utód, és Borbála már 1515-ben meghalt.[1] Még ugyanez évben a pozsonyi találkozón I. Miksa német-római császárral kötött szerződést, és az ő ajánlására vette feleségül 1518-ban Bona Sforza milánói hercegnőt.

A Moszkvai Nagyfejedelemség elleni háborúban 1514-ben elvesztette Szmolenszket. Zsigmond serege, amelyet fő tanácsadója és parancsnoka Jan Tarnowski vezetett, 1521-ben legyőzte a Kelet-Poroszországot hatalma alatt tartó Német Lovagrendet.[1] 1525-ben a Lovagrend nagymestere, Brandenburgi Albert evangélikus vallásra tért át, és vállalta, hogy hűbéresküt tesz Zsigmondnak, ha megkapja Poroszország világi hercegségének címét.[1] Ezután Albert feloszlatta a rendet, és a Porosz Hercegség lengyel fennhatóság alá került.[1] 1529-ben utolsó Piast-házi hercegének halála után a Mazóviai Hercegséget Lengyelországhoz csatolta.[1]

Bátyja, II. Ulászló halála után 1516-ban a kiskorú II. Lajos egyik gyámja lett, akinek 1526-ban a mohácsi csata előtt néhány ezer zsoldost küldött segítségül. A mohácsi csata után mint békeközvetítő fáradozott I. Ferdinánd és Szapolyai János között, majd a menekülő Szapolyainak 1528-ban menedéket nyújtott a lengyelországi Tarnow várában. Később feleségül adta hozzá Izabella nevű leányát (1539).

1531-ben moldvai csapatok támadták meg országát, de Tarnowski, aki leverte őket a obertini csatában.[1] A Szapolyai oldalán hadakozó IV. Péter moldvai fejedelem így vereséget szenvedett.

1535-ben Tarnowski a Moszkvai Nagyfejedelemség csapatai felett aratott győzelmet, ily módon biztosítva Lengyelország keleti határait.[1]

Megreformálta a lengyel jogrendet és a közigazgatást. A királyi hatalom megerősítésére irányuló pénzügyi és hadi reformjai azonban a lengyel nemesség ellenállásán meghiúsultak. Olasz művészeteket hozatott Krakkóba, s ezzel döntő szerepet játszott az itáliai reneszánsz meghonosításában.[1] Bár hithű katolikus volt, vallási türelmet gyakorolt az ortodox keresztények iránt, és királyi védelemben részesítette a zsidókat.[1] Kezdetben élénken ellenőrizte a lutheránus (evangélikus) vallást, később azonban beletörődött a reformáció lengyelországi térhódításába.[1]

1548. április 1-jén Krakkóban halt meg. A trónon fia, II. Zsigmond Ágost követte, de helyette Bona Sforza özvegy királyné ragadta magához az uralmat, és egészen 1556-ig ő irányította az ügyeket.

Házasságai, gyermekei

Szeretőjétől, Katarzyna Telniczankától (†1528) születtek első ízben gyermekei, akivel valószínűleg 1498-ban házasságot is kötött, de ez nem volt biztos kapcsolat.

1512-ben feleségül vette Szapolyai Borbálát, Szapolyai János erdélyi vajda, utóbb magyar király húgát. A házasságból két leánygyermek született:

Felesége már 1515. október 2-án meghalt, és Zsigmond 1518-ban, 50 évesen harmadszor is megnősült, I. Miksa német-római császár ajánlására Sforza Bona milánói hercegnőt vette feleségül. A házasságból egy fiú- és négy leánygyermek született:

Családfa

II. Ulászló lengyel király
sz. kb. 1351.
† 1434. VI. 1.
Holszański Zsófia
sz. kb. 1405.
† 1461. IX. 21.
Habsburg Albert
sz. 1397. VIII. 16.
† 1439. X. 27.
Luxemburgi Erzsébet 1)
sz. 1409. X. 7.
† 1442. XII. 19.
         
     
  IV. Kázmér lengyel király
sz. 1427. XI.30.
† 1492. VI. 7.
Habsburg Erzsébet
sz. 1436.
† 1505. VIII. 30.
     
   
1
Katarzyna
Telniczanka
sz. ?
† 1528.
OO   XV sz.(nem biztos kapcsolat)
2
Szapolyai Borbála
sz. 1495.
† 1515. X. 2.
OO   8 II 1512
I. Öreg
Zsigmond

sz. 1467. I. 1.
† 1548. IV.1.
3
Sforza Bona
sz. 1494. II. 2.
† 1557. XI. 19.
OO   1518. IV. 18.
                   
                   
   1    1    1    2    2
János Albert
 sz. 1499. I. 8.
 zm. 1538. II. 18.
 
Regina
 sz. kb. 1500.
 † 1526. V. 20.
 
Katalin
 sz. kb. 1503.
 † 1548. IX. 9. után
 
Jagelló Hedvig
 sz. 1513. III. 15.
 † 1573. II. 7.
 
Anna
 sz. 1515. VII. 1.
 † 1520. V.8.
 
   3    3    3    3    3
Jagelló Izabella 2)
 sz. 1519. I. 18.
 † 1559. IX. 15.
 
II. Zsigmond Ágost
 sz. 1520. VIII. 1.
 † 1572. VII. 7.
 
Jagelló Zsófia
 sz. 1522. VII. 13.
 † 1575. V. 28.
 
Jagelló Anna
 sz. 1523. X. 18.
 † 1596. IX. 9.
 
Jagelló Katalin
 sz. 1526. XI. 1.
 † 1583. IX. 16.
 
   3                
Olbracht
 sz. 1527. IX. 20.
 zm. 1527. IX. 20.
 
  1. Luxemburgi Zsigmond lánya
  2. Szapolyai János felesége, Szapolyai István János Zsigmond anyja

Jegyzetek

  1. a b c d e f g h i j k l m n o p q r s Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4  , 695. oldal

Irodalom

  • Divéky Adorján: Zsigmond lengyel herczeg II. Ulászló udvarában, Budapest, Athenaeum, 1914

Lásd még


Előző uralkodó:
Sándor
Lengyel uralkodó
15061548
A lengyel címer
Következő uralkodó:
II. Zsigmond Ágost