Első generációs vadászrepülőgép

Az első generációs harci repülőgépek a második világháború és az ötvenes évek közepe között kifejlesztett, sugárhajtású harci repülőgépek voltak. Ezek a repülőgépek szubszonikusak voltak, azaz még nem tudták átlépni a hangsebességet. A második világháború sok repülőgépével ellentéteben már teljesen fémből épültek, nem használtak fel bennük fát vagy textíliát. A világháborúban elterjedt géppuskák helyett, szinte kizárólag a nehezebb, de nagyobb tömegű lövedékét messzebbre lőni képes gépágyúk alkották a beépített fegyverzetet, emellett a szárnyak és a törzs alatt, hasonlóan a világháborús repülőgépekhez, nem irányított rakétákat és bombákat hordoztak. Szárnyuk, a korábban általánosan használt egyenes szárny helyett nyilazott, ami lehetővé tette a nagyobb sebességek elérését. Első generációs harci repülőgépek napjainkban már sehol nem állnak rendszerben.