„Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2011-39-1” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
tömör. |
a kategorizálás |
||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
Zeneszerető családban nevelkedett: apja, idősebb [[Bartók Béla (iskolaigazgató)|Bartók Béla]] a város iskolájának igazgatója volt, zongorán, csellón játszott, zenekart vezetett, sőt komponálással is foglalkozott; anyja tanítónő volt, és ő is kiválóan zongorázott. Bartók [[1899]]-ben a Pesti Zeneakadémiára iratkozott be [[Thomán István]] zongora osztályába és [[Koessler János]] zeneszerzés osztályába. Stílusának alakításában meghatározó szerepe volt a német [[klasszicizmus]]nak és [[romantika|romantikának]], különösképpen [[Johannes Brahms|Brahms]] művészetének. [[Kodály Zoltán]] támogatásával behatóan foglalkozott a magyar népzenével, összehasonlító kutatásaiban pedig a szomszéd népek zenéjét is górcső alá vette. A parasztzenét megismerve kompozíciós stílusa is átalakult, immár a népzene stílusjegyeire támaszkodott. Ennek kiteljesedése a [[Balázs Béla]] misztériumjátékára írt operája, ''[[A kékszakállú herceg vára]]''. [[1940]]-ben az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokba]] emigrált, és a [[Harvard Egyetem]]en tartott előadásokat a magyar zenéről. [[1945]]. [[szeptember 26.|szeptember 26-án]] halt meg [[New York]]ban, [[leukémia|leukémiában]]. Posztumusz [[Kossuth-díj]]jal jutalmazták 1948-ban. |
Zeneszerető családban nevelkedett: apja, idősebb [[Bartók Béla (iskolaigazgató)|Bartók Béla]] a város iskolájának igazgatója volt, zongorán, csellón játszott, zenekart vezetett, sőt komponálással is foglalkozott; anyja tanítónő volt, és ő is kiválóan zongorázott. Bartók [[1899]]-ben a Pesti Zeneakadémiára iratkozott be [[Thomán István]] zongora osztályába és [[Koessler János]] zeneszerzés osztályába. Stílusának alakításában meghatározó szerepe volt a német [[klasszicizmus]]nak és [[romantika|romantikának]], különösképpen [[Johannes Brahms|Brahms]] művészetének. [[Kodály Zoltán]] támogatásával behatóan foglalkozott a magyar népzenével, összehasonlító kutatásaiban pedig a szomszéd népek zenéjét is górcső alá vette. A parasztzenét megismerve kompozíciós stílusa is átalakult, immár a népzene stílusjegyeire támaszkodott. Ennek kiteljesedése a [[Balázs Béla]] misztériumjátékára írt operája, ''[[A kékszakállú herceg vára]]''. [[1940]]-ben az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokba]] emigrált, és a [[Harvard Egyetem]]en tartott előadásokat a magyar zenéről. [[1945]]. [[szeptember 26.|szeptember 26-án]] halt meg [[New York]]ban, [[leukémia|leukémiában]]. Posztumusz [[Kossuth-díj]]jal jutalmazták 1948-ban. |
||
<noinclude>[[Kategória:Kezdőlapon megjelent kiemelt cikkek sablonjai]]</noinclude> |
|||
A lap 2011. november 4., 11:28-kori változata
Szuhafői Bartók Béla (Nagyszentmiklós, 1881. március 25. – New York, 1945. szeptember 26.) a 20. század egyik legnagyobb zeneszerzője, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene nagy gyűjtője, a Zeneakadémia tanára. Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténetben, hanem az egyetemes kultúrában is korszakalkotó.
Zeneszerető családban nevelkedett: apja, idősebb Bartók Béla a város iskolájának igazgatója volt, zongorán, csellón játszott, zenekart vezetett, sőt komponálással is foglalkozott; anyja tanítónő volt, és ő is kiválóan zongorázott. Bartók 1899-ben a Pesti Zeneakadémiára iratkozott be Thomán István zongora osztályába és Koessler János zeneszerzés osztályába. Stílusának alakításában meghatározó szerepe volt a német klasszicizmusnak és romantikának, különösképpen Brahms művészetének. Kodály Zoltán támogatásával behatóan foglalkozott a magyar népzenével, összehasonlító kutatásaiban pedig a szomszéd népek zenéjét is górcső alá vette. A parasztzenét megismerve kompozíciós stílusa is átalakult, immár a népzene stílusjegyeire támaszkodott. Ennek kiteljesedése a Balázs Béla misztériumjátékára írt operája, A kékszakállú herceg vára. 1940-ben az Egyesült Államokba emigrált, és a Harvard Egyetemen tartott előadásokat a magyar zenéről. 1945. szeptember 26-án halt meg New Yorkban, leukémiában. Posztumusz Kossuth-díjjal jutalmazták 1948-ban.