„Asszonyi Tamás” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
125. sor: 125. sor:
*[[A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díj|érdemes művész]] (1981);<br />
*[[A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díj|érdemes művész]] (1981);<br />
*[[A Magyar Köztársaság Kiváló Művésze díj|kiváló művész]] (1989);<br />
*[[A Magyar Köztársaság Kiváló Művésze díj|kiváló művész]] (1989);<br />
*[[MSZOSZ-díj]] (1992)
*Magyar Művészetért díj (1995).
*Magyar Művészetért díj (1995).



A lap 2011. október 27., 15:54-kori változata

Asszonyi Tamás (Pécs, 1942. augusztus 30.–) Munkácsy Mihály-díjas magyar szobrász- és éremművész. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Képző- és Iparművészeti Osztály tagja (1992).

Nem található szabad kép.(?)

Életútja

A képző- és Iparművészeti Gimnáziumban érettségizett 1960-ban. Martsa István volt a mestere. Felsőfokú tanulmányokat a Képzőművészeti Főiskolán (1960-1965) folytatott, itt szintén Martsa István volt a mestere, s még Pátzay Pál és Szabó István. 1966 óta kiállítóművész, 1968 óta éremművészeti kiállításokon is szerepel. Az új szentendrei művésztelepen él és alkot 1969 óta. 1981-ben Olaszországban, az 1980-as évek közepén Vietnámban és Kambodzsában járt tanulmányutakon.

Művészete

Egyre inkább az éremművészet lett az ő művészetének fő területe, de mellette kisplasztikákat és köztéri szobrokat is alkot. Az éremművészetnél, de köztéri alkotásoknál is egyaránt hangsúlyozza a művész és a megrendelő művészeti és etikai felelősségét. Egyre inkább elveti az üres kliséket, s megújítja mind a szobrász-, mind az éremművészetet. A játékosság, a humor, az irónia és az önirónia is beépül az ő művészetébe. Nem véletlen, hogy Két pingvin (1967) című alkotása egy székesfehérvári óvoda udvarán áll, hiszen a felnőtteket is, de kivált a gyermekeket meghatják a pingvinek bohókásnak tűnő szárazföldi jelenetei. Nyilván az sem véletlen, hogy kiváló humoristánknak, Hofi Gézának Asszonyi Tamás állított méltó és karakteres síremléket (2004) a Farkasréti temetőben.

Számos jeles plakettet készített, köztük a Magyar Szabadalmi Hivatal által 1997-ben alapított Jedlik Ányos-díj bronzplakettjét. Kifejezetten a l’art pour l’art jegyében készült Európa elrablása című bronzérme, amely egy kortárs magángyűjteménybe került.[1]

P. Szabó Ernő így összegzi a művész érmészeti munkásságát: „Indulásának első munkái főként a magyar szobrászat Ferenczy BéniBorsos Miklós nevével fémjelzett vonulatához kötődtek, majd Vigh Tamás és Kiss Nagy András újító törekvéseiből merített bátorítást a továbblépéshez. Az éremművészet magyarországi megújításának egyik legkövetkezetesebb képviselőjeként, az érem plasztikai értékeinek tudatos kutatójaként indult a hatvanas évek második felében, jelentősen hozzájárulva a magyar szobrászat egészének megújulásához is. A hetvenes évek közepén készített ironikus-önironikus műveivel, a többi között az 1976-os Éremépítő szekrénnyel a műfaj kliséinek, kiürült szimbólumainak elvetése, erőteljes, egyéni megoldások alkalmazása, a műfaj törvényszerűségeinek érvényesítése mellett érvel (...). Későbbi periódusainak egyre letisztultabb, a szentendrei építészeti-műemléki környezetből is táplálkozó, de azzal csak közvetett kapcsolatban lévő formavilága a pálya első szakaszának következetes folytatásaként-kiteljesítéseként tekinthető; alakulásában a játékosság, a humor iránti igény érvényesülése mindvégig fontos szerepet játszott. A munkássága kezdetén felbukkant, antik torzókra emlékeztető motívum tovább él a nyolcvanas-kilencvenes évek alkotásaiban is, átalakulásai-torzulásai a művészi eszmények és a valóság konfliktusának tudatos vállalására utalnak...”[2]

Családja

1966-ban vette feleségül Jávor Piroska festőművészt, házasságukból két leánygyermek született, Zsófia (1972) és Flóra (1977).

Kiállításai (válogatás)[3]

A hajdani Népszínház, majd Nemzeti Színház emléktáblája, dombormű
Hofi Géza síremléke
Farkasréti temető
Kovács Margit Múzeum bővítése, tervezte Kocsis József építész Asszonyi Tamás, Csíkszentmihályi Róbert, Szabó Tamás és Szentirmai Zoltán képzőművészek közreműködésével.

Egyéni

  • 1970 • Derkovits Terem, Budapest
  • 1971 • Kossuth Múzeum [Jávor Piroskával], Cegléd
  • 1972 • Helikon Galéria, Budapest • Árpád Múzeum (Jávor Piroskával), Ráckeve • Szentendrei érmészek (Csíkszentmihályi Róberttel és Ligeti Erikával), Debrecen
  • 1973 • Horvát E. Galéria, Balassagyarmat • Szentendrei érmészek (Csíkszentmihályi Róberttel és Ligeti Erikával), Eger
  • 1974 • Szentendrei érmészek (Csíkszentmihályi Róberttel és Ligeti Erikával)
  • 1978 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Művelődési Ház, Parád • Csontváry Terem, Pécs (Jávor Piroskával) • Pécsi Galéria, Pécs (Jávor Piroskával)
  • 1979 • Mini Galéria (Jávor Piroskával), Miskolc
  • 1980 • Üzbég Múzeum, Taskent
  • 1981 • Babits Múzeum Művelődési Központ, Szekszárd
  • 1982 • Báthory Múzeum, Nyírbátor • Alföldi Nyomda, Debrecen • Bányászotthon, Dorog
  • 1983 • Magyar Kultúra Háza [Jávor Piroskával], Berlin • Műhely Galéria [Jávor Piroskával], Szentendre
  • 1984 • Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola Galéria, Dunakeszi • Madách Galéria, Vác • Atelier Mensch, Hamburg (Jávor Piroskával)
  • 1985 • Galerie Nawrocki (Jávor Piroskával), Dortmund
  • 1987 • Szentendrei érmészek (Csíkszentmihályi Róberttel, Ligeti Erikával és Jávor Piroskával)
  • 1989 • G. Olivar (Jávor Piroskával és Révész Tamással), Uithoorn
  • 1993 • Magyar Kultúra Háza (Jávor Piroskával), Stuttgart.

Csoportos

  • 1967, 1969, 1971, 1976, 1981 • Pécsi Kisplasztikai Biennálé
  • 1971 • Magyar rajzok és kisbronzok, Nápoly
  • 1973 • XV. Fidem, Helsinki
  • 1975 • III. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok, Budapest • XVI. Fidem, Krakkó
  • 1977 • Magyar festészeti és numizmatikai kiállítás, Havanna • 14. Middelheimi Biennálé, Antwerpen • XI. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Padova • XVII. Fidem • I. Országos Érembiennálé, Sopron • Magyar Éremantológia 1945-1976, Szentendre
  • 1978 • Az I. Országos Érembiennálé díjazottjainak kiállítása, Sopron
  • 1979 • Modern Magyar Éremművészet, Stockholm • XVIII. Fidem, Lisszabon
  • 1980 • Modern Magyar Éremművészet, Osló
  • 1981 • III. Országos Érembiennálé, Sopron
  • 1982 • Mai Magyar Éremművészet, Moszkva, Leningrád • Az emberi környezetért, Vigadó Galéria, Budapest
  • 1983 • IV. Országos Érembiennálé, Sopron
  • 1984 • Modern Magyar Érmek és Antiérmek, Wolverhampton, London, Oxford, Gateshead
  • 1985 • Válogatás 40 év érmeiből, Helikon Galéria, Budapest • V. Országos Érembiennálé, Sopron • Szentendrei Érmek és Kisplasztikák, Szentendre • Magyar Éremművészet, Varsó • XXI. Fidem, Stockholm
  • 1986 • Táblaképek és Kisplasztikák Szentendréről, Dewlmenhorst (D) • az V. Országos Érembiennálé díjazottjainak kiállítása, Sopron
  • 1987 • XXII. Fidem, Colorado Springs
  • 1989 • II. Nemzetközi Érem Quadriennálé
  • 1993 • Modern Magyar Éremművészet I. 1896-1975 • IX. Országos Érembiennálé, Sopron
  • 1995 • Helyzetkép/Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest • Magyar Szalon '97, Műcsarnok, Budapest
  • 2006 • Szobrászat Szentendrén,[4] Erdész Galéria (Gallery Erdész and Design), Szentendre.

A művész emlékérmeiből, plakettjeiből

  • Egriek a városért 1972 díjérem (öntött bronz, 83mm)
  • Budapest Fővárosi Tanács emlékérem (öntött bronz, 68,5mm)
  • Budapest Fővárosi Tanácsa díjérem (eo. öntött bronz, 100X103mm)
  • 100 éves a Magyar Vöröskereszt (öntött bronz, 110mm)
  • Pest-Buda egyesítésének emlékére (öntött bronz, 85,5-87mm)
  • Móra Ferenc emlékérem (öntött bronz, 83mm)
  • Újjáépült a budai sikló 1986 (öntött bronz, 106mm)
  • Márki Sándor emlékérem (öntött bronz, 76mm)
  • Márki Sándor emlékérem 1514 (kiegyenesített kaszák) (öntött bronz, 80,5mm)[5]

A művész köztéri alkotásaiból[6]

  • Két pingvin szobor (1965–1967, Székesfehérvár, Ybl Miklós lakótelep, Ybl lakótelepi óvoda kertje)
  • Díszkút (mészkő, bronz, 1968, Szolnok, MÁV-kórház)
  • Dombormű (mészkő, 1971, Népszínház u., Budapest)
  • Dombormű (mészkő, 1974, Kristóf tér, Budapest)
  • Dombormű (bronz, 1974, Aranykéz u., Budapest)
  • Plasztika (öntöttvas, Budapest, 1974, Ganz u.)
  • Dombormű (mészkő, 1975, Sásd)
  • Dombormű (bronz, 1975, Pécs)
  • Szökőkút (mészkő, vas, 1976, Gödöllő)
  • Károlyi Mihály-emléktábla (bronz, 1978, Parád)
  • Díszkút (mészkő, 1979, Tatabánya)
  • Ivókút (mészkő, kovácsoltvas, 1980, Szentendre)
  • Dombormű (mészkő, ólom, 1980, Budapest)
  • Medve u. (1980, Budapest, elveszett)
  • Díszkút (mészkő, 1980, Budapest)
  • Békásmegyeri lakótelep (1980, Budapest, elveszett)
  • Ivókutak (öntöttvas, 1981, Városliget, Budapest, ismeretlen helyen)
  • Szökőkút (mészkő, vas, 1981, Kaposvár)
  • 1956-os emlékplasztika (bronz, 1994, Salgótarján).

Művei közgyűjteményekben[7]

Díjak, elismerések

  • II. Országos Kisplasztikai Biennálé, II. díj (1969);
  • Szegedi Nyári Tárlat díja (1969);
  • Pest Megyei Tárlat, I. díj (1970);
  • Munkácsy-díj (1974);
  • V. Kisplasztikai Biennálé, I. díj (1976);
  • Debreceni Nyári Tárlat, I. díj;
  • III. Indiai Triennálé, Újdelhi, a zsűri különdíja (1978);
  • érdemes művész (1981);
  • kiváló művész (1989);
  • MSZOSZ-díj (1992)
  • Magyar Művészetért díj (1995).

Jegyzetek

Források

  • Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. ISBN 963-8477-45-8 Online elérés
  • Ki kicsoda 2000: Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20 000 kortársunk életrajza, főszerk. Hermann Péter, I–II, Budapest, Greger-Biográf, 1999, ISSN 1215-7066 – Asszonyi Tamás szócikkét ld. I. köt. 54. p.

Külső hivatkozások