„Vörös fokföldirekettye” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Ripchip Bot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: uk:Ройбуш
Xqbot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.2) (Bot: következő hozzáadása: bg:Ройбос
55. sor: 55. sor:
[[en:Rooibos]]
[[en:Rooibos]]
[[af:Rooibos]]
[[af:Rooibos]]
[[bg:Ройбос]]
[[br:Te ruz]]
[[br:Te ruz]]
[[ca:Rooibos]]
[[ca:Rooibos]]

A lap 2011. október 16., 16:23-kori változata

Vörös fokföldirekettye
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Hüvelyesek (Fabales)
Család: Pillangósvirágúak (Fabaceae)
Nemzetség: Aspalathus
Faj: A. linearis
Tudományos név
Aspalathus linearis
(Burm.f.) R.Dahlgr.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vörös fokföldirekettye témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös fokföldirekettye témájú médiaállományokat és Vörös fokföldirekettye témájú kategóriát.

A vörös fokföldirekettye avagy rooibos (Aspalathus linearis) dél-afrikai cserje. Zsenge hajtásaiból készülő főzetét az ottani lakosság évszázadok óta issza kedvező élettani hatásai és finom íze miatt. Neve afrikaans nyelven „vörös bokrot” jelent.

A növény

A vörös fokföldirekettye cserjéje 1-1,5 méter magasra nő, de termesztésben 50-60 centiméter nagyságúra visszavágják. Levelei, melyek szerteágazó, hosszú, hajlékony ágakon találhatóak meg, tűszerűek: hosszuk 1 cm - 5 cm között változik, 1 mm vastagok és enyhén szőrösek.

Októberben virágzik, pillangó formájú, sárga virágai rövid nyélen ülnek. A termése vastag héjú, sárgásbarna színű, kemény magva van.

A cserje meleg- és vízigényes.

Feldolgozása

A rooibostea alapanyagát a növényről annak 1-1,5 éves korában szedik le először. Zsenge hajtásait a nyári hónapokban szüretelik. A szüretelése, feldolgozása kézzel történik.

Afrika lakosai eredetileg is kézzel szedték le a növényi részeket, majd kőlapon összezúzták és hagyták megszáradni.

Ma is zúzzák, aprítják, halmokba rakva fermentálják. A fermentálás során kapja meg jellegzetes vörös színét.

A teát gőzöléssel sterilizálják, megszárítják, majd átrostálják, végezetül pedig csomagolják.

A levelek mellett a fás részek és a kéreg is hasznosítható.

A teája

Az 1700-as évektől van írásos feljegyzés európai használatáról, évszázadok óta jelen van az orvoslásban is. Nyugat-Európában a kilencvenes évek közepétől kezdve rohamosan terjed a fogyasztása, mert élvezeti teaként a modern életmód kitűnő kiegészítőjének bizonyult. A legnagyobb rooibostea-fogyasztók Németország, Hollandia, Japán és Amerika.

Koffeinmentes, ásványi anyagokban (kalcium, mangán, fluor, cink, magnézium, réz) gazdag, cserzőanyag-tartalma alacsony, antioxidáns tulajdonságánál fogva lassítja az élettani öregedést. Reggel élénkítő, nappal szomjoltó, este nyugtató hatása van.

Jellegzetes, frissítő íze a fekete teáénál édesebb. Mélyvörös színű.