„Balázsolás” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
14. sor: | 14. sor: | ||
== Néprajzi vonatkozások == |
== Néprajzi vonatkozások == |
||
balázsolásként említik azt, mikor a torokfájósokat parázsra vetett alma héjával megfüstölik azért, hogy ezzel a betegséget okozó gonoszt elűzzék.<ref>http://www.fehervar.net/cikk.cgi?416</ref> |
|||
== Irodalmi megjelenése == |
== Irodalmi megjelenése == |
A lap 2011. október 16., 15:39-kori változata
A balázsolás, vagy balázsáldás a katolikus egyház egyik áldása.
Menete
A pap a szentmise vége után két keresztalakba illesztett (vagy összecsavart) gyertyát tart a hívek álla alá, miközben e szavakat mondja:
- Szent Balázs püspök és vértanú esedezése által mentsen és őrizzen meg téged az Úr a torokbaj és minden egyéb bajoktól az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Amen.
Történeti háttere
Ezt a szertartást február 3-án, vagy az azt követő vasárnapon végzi az egyház Szent Balázs püspök és vértanú emlékére, ki Diocletianus és Licinius római császárok idején élt. A legenda szerint szerette az állatokat, azok barlangja köré csoportosultak és áldását várták, valamint védték, őrizték. Egy asszony malacát elvitte egy farkas, de a szent imádságára vissza is vitte. Az asszony hálából gyertyát és ételt vitt a már börtönben levő püspöknek, aki megígérte, hogy mindenkit megáld, aki hasonlóképpen hozzá folyamodik. Több gyógyítást vitt véghez. Egyszer 2 égő gyertyát keresztalakban egy gyerek álla alá tartva mentett meg, aki a torkában akadt halszálka miatt fuldoklott.
Ha valaki torkán szálka akadt meg, már a 6. században ezt kellett mondani: „Balázs vértanú és Krisztus szolgája mondja: Vagy le, vagy föl!”
Nyugaton is elterjedt tisztelete, majd a 13. században általánossá vált. Akár ember, akár állat betegedett meg, gyertyát áldoztak Szent Balázs tiszteletére. Szent Balázs napján vízszentelés is volt, amely vízzel megszentelték a templom elé hajtott állatokat.
Néprajzi vonatkozások
balázsolásként említik azt, mikor a torokfájósokat parázsra vetett alma héjával megfüstölik azért, hogy ezzel a betegséget okozó gonoszt elűzzék.[1]
Irodalmi megjelenése
Az ünnepről Babits Mihály is írt Balázsolás című versében, gégeműtétje előtt.