„Savoyai Mária Lujza lamballe-i hercegné” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[nem ellenőrzött változat]

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2011. október 15., 21:25-kori változata

Savoyai Mária Terézia Lujza carignanói hercegnő (olaszul: Maria Teresa Luisa di Savoia-Carignano) (Torino, 1749. szeptember 8. – Párizs, 1792. szeptember 3.); a Savoya–Carignano-házból származó hercegnő, Louis Alexandre de Bourbonnal, Lamballe hercegével 1767-ben kötött házassága révén Lamballe hercegné (leggyakrabban e néven említik). A francia forradalom idején a köztársasági hatóság letartóztatta, az eljárás során a felheccelt párizsi csőcselék meglincselte.

Élete

Származása

Szavoyai Mária Terézia Lujza hercegnő 1749. szeptember 8-án született, a Szárd–Piemonti Királyság fővárosában, Torinóban, a Carignano palotában, a Savoya–Carignano-ház tagjaként. Apja Lajos Viktor, Carignano hercege, anyja pedig Hesse-Rotenburgi Krisztina volt. Szülei távoli rokonok voltak, mivel Lajos Viktor herceg anyai nagyapja II. Viktor Amadé szárd–piemonti király volt, aki Krisztina egyik nagynénje férjének, III. Károly Emánuel szárd–piemonti királynak, Viktor Amadé király fiának volt elsőfokú unokatestvére. Krisztinát rokoni szálak fűzték a Bourbonokhoz is, ugyanis másik nagynénje, Hesse-Rotenburgi Karolina, a későbbi Condé hercegné férje Lajos Henrik volt, Bourbon hercege.

Házassága

Mária Lujza 16 esztendősen, 1767. január 31-én nőül ment a Bourbon-dinasztiából származó Lajos Sándorhoz, Lamballe hercegéhez (1747-1768), Toulouse grófjához, Franciaország egyik leggazdagabb nemesemberéhez, aki XIV. Lajos dédunokája volt. Az újdonsült házasok nászútjukat a Château de Nangis-ban töltötték, ám az asszony férje csupán 5 hónappal az esküvő után szeretőt vett maga mellé, egy balett-táncosnőt, bizonyos de La Chassaigne kisasszony személyében.

1768-ban a hűtlen férj vérmérgezés következtében hunyt el, a Château de Louveciennes-ben, így Máriából egy rendkívül tehetős és befolyásos özvegyasszony lett, mivel hitvese minden földjét, rangját és pénzét őrá hagyta. Megözvegyülése után a francia királyi udvarba került, ahol az a kivételes megtiszteltetés érte, hogy bekerült Mária Antónia királyné bizalmas barátnői közé.

Ezek után a hercegné felváltva élt a párizsi Toulouse Hotelban és a Château de Rambouillet-ben, s 1769. január 4-én részt vett egykori sógornője, de Penthièvre kisasszony eljegyzésén, aki Orléans-i Fülöppel, Chartres hercegével készült frigyre lépni. 1771 májusában az asszony Fontainebleau-ba ment, ahol XV. Lajos király bemutatta őt a későbbi Provence grófnőnek, aki XVI. Lajos egyik sógornője lett, valamint a hercegné Párizsban jelen lehetett az eljövendő Lajos Fülöp francia uralkodó születésénél is, 1773 októberében, aki XV. Lajos egyik dédunokája volt, 1830-tól pedig, X. Károlyt követve lépett a francia trónra.

1774 májusában, XV. Lajos halálával Mária Antónia férje, a néhai király legidősebb unokája lépett a trónra, XVI. Lajos néven. 1775 szeptemberében Lamballe hercegné hivatalosan is a királyné udvartartásának tagja lett, egyben Marie Antoinette főudvarhölgye Versailles-ban, mely poszt a legmagasabb volt a királyi udvarnál, kiváltva ezzel Versailles arisztokratáinak neheztelését és irigykedését.

Új magas társadalmi beosztása és fontos szerepköre révén összeismerkedett Polignac hercegnével, aki 1775 óta ugyancsak a királyné társalkodónői közé tartozhatott, mivel az ő társaságát éppúgy kedvelte Marie Antoinette, mint Lamballe asszonyét. Az özvegy hercegné férje halála óta kínosan ügyelt arra, hogy semmi kompromittáló pletyka ne érhesse őt a magánélete kapcsán, emiatt sokan prűdnek is tartották őt, ami egyedülálló jelenség volt az udvarnál, ahol Polignac asszonyról például több kellemetlen szóbeszéd is terjengett, elsősorban a szerelmi viszonyait illetően. (Az 1789-et megelőző pár évben, a királyellenes hangulat keretében már Lamballe hercegnéről is jelentek meg olyan ízléstelen és rosszmájú, erősen pornográf pamfletek, melyek úgy ábrázolták őt, mint a királyné leszbikus szeretőjét.)

A forradalom idején

1789 októberében az asszony csatlakozott a forradalmárok által házi őrizetben tartott királyi családhoz, akiket az „Asszonyok meneté”-nek nevezett, tragikusan végződő tüntetés során Párizsba hurcoltak és a Tuileriák palotájában őrizet alá vetettek. A hercegné szalonja arra szolgált, hogy ott találkozhasson Mária Antónia a Forradalmi Tanács tagjaival, ahol a királyné azon fáradozott, hogy a Nemzetgyűlést alkotó embereket a férje és az ő oldalára állítsa.

Ameddig Lamballe hercegné párizsi rezidenciája Marie Antoinette rendelkezésére állt a forradalmárokkal való tárgyalások okán, addig az asszony 1791-ben Nagy-Britanniában bérelt ki egy házat, Bath-ban, ahol a lehető legrosszabb végkimenetelre való felkészülés közben megírta végakaratát is, mivel úgy hitte, ha visszatér Párizsba, az számára a biztos halált jelenti majd, ám a királyné iránti hűsége erősebb volt minden félelménél, így visszament a Tuilériák-ba.

Folytatta Marie Antoinette szolgálatát, egész addig, míg 1792. augusztus 10-én a feldühödött városi csőcselék meg nem támadta a palotát. (A királyi családot ekkor a Temple-be zárta az ország új kormánya, a Törvényhozási Tanács.)

Meggyilkolása

Augusztus 19-én a hercegnét és a királyi gyermekek nevelőnőjét, de Tourzel márkinét elkülönítették a királytól és feleségétől,s a La Force börtönbe szállították őket, viszont Lamballe asszonyt szeptember 3-án elvitték onnan a sietősen felállított bíróság követelésére, akik megpróbálták rávenni a nőt arra, hogy mondja el a következő mondatot: ,,Tegyen esküt, hogy szereti a szabadságot és az egyenlőséget, és esküdjön, hogy gyűlöli a királyt, a királynét és a monarchiát is!" A hercegné megtagadta a parancsot, mivel még abban a szorongatott helyzetben is lojális maradt a királyhoz és a királynéhoz. Erre a bíróság végül mindössze annyit mondott, hogy: ,, Vigyék el a hölgyet! " ( ,, Élargissez madame!" ) Az őrök azonnal az utcára vitték a nőt, akit a fellázadt párizsi polgárok karmai közé vetettek, akik perceken belül megölték Lamballe hercegnét.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Princess Marie Louise of Savoy című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A francia forradalom portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

@@ 37. sor: / 37. sor: @@
 Augusztus 19-én a hercegnét és a királyi gyermekek nevelőnőjét, de Tourzel márkinét elkülönítették a királytól és
 feleségétől,s a La Force börtönbe szállították őket, viszont Lamballe asszonyt szeptember 3-án elvitték onnan a sietősen felállított bíróság követelésére, akik megpróbálták rávenni a nőt arra, hogy mondja el a következő mondatot: ,,Tegyen esküt, hogy szereti a szabadságot és az egyenlőséget, és esküdjön, hogy gyűlöli a királyt, a királynét és a monarchiát is!" A hercegné megtagadta a parancsot, mivel még abban a szorongatott helyzetben is lojális maradt a királyhoz és a királynéhoz. Erre a bíróság végül mindössze annyit mondott, hogy: ,, Vigyék el a hölgyet! " ( ,, Élargissez madame!" ) Az őrök azonnal az utcára vitték a nőt, akit a fellázadt párizsi polgárok karmai közé vetettek, akik perceken belül megölték Lamballe hercegnét.
-Néhány korabeli beszámoló azt állítja, hogy az asszonyt meg is erőszakolták, melleit levágták, majd pedig más egyéb testi csonkítás után lefejezték őt, fejét pedig felszúrták egy lándzsa tetejére. Más források szerint a szerencsétlen sorsú hercegnét egy, a börtönhöz közeli kávézóhoz vitte a feldühödött tömeg, ahol arra kényszerítették, hogy igyon velük egyet a még a halála előtt.
 ==Fordítás==