„Nemanjics István szerb király” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12akd (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
12akd (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
37. sor: 37. sor:
'''II. István''' vagy '''Elsőnekkoronázott István''' ({{ny-sr|Стефан II Немањић/Стефан Првовенчани}}), ([[1167]]<ref>Az ukrán wikipédia adata [http://uk.wikipedia.org/wiki/%D0%A1%D1%82%D0%B5%D1%84%D0%B0%D0%BD_II_%D0%9D%D0%B5%D0%BC%D0%B0%D0%BD%D0%B8%D1%87].</ref> – [[1228]]. [[szeptember 24.]]), szerb fejedelem [[1196]]-tól, király [[1217]]-től haláláig.
'''II. István''' vagy '''Elsőnekkoronázott István''' ({{ny-sr|Стефан II Немањић/Стефан Првовенчани}}), ([[1167]]<ref>Az ukrán wikipédia adata [http://uk.wikipedia.org/wiki/%D0%A1%D1%82%D0%B5%D1%84%D0%B0%D0%BD_II_%D0%9D%D0%B5%D0%BC%D0%B0%D0%BD%D0%B8%D1%87].</ref> – [[1228]]. [[szeptember 24.]]), szerb fejedelem [[1196]]-tól, király [[1217]]-től haláláig.


I. István fiaként született, [[II. Iszaakiosz bizánci császár|Angelosz Izsák bizánci császár]] leányát vette nőül<ref name=europa>{{Európa uralkodói}} 110. oldal</ref> s elnyerte az "sebastokrator" (önmaga jogán uralkodó) címet<ref name=europa/>. Édesapja kezéből vehette át a hatalmat<ref name=dsztort>{{Dsztortenete}} 25. oldal</ref>, méghozzá másodszülöttként<ref name=dsztort/>. I. István döntésének hátteréről nem szól a krónika<ref name=dsztort/>, annyit tudni csupán, hogy legidősebb fiát, Vukánt, hangzatos címmel és jelentős földbirtokkal kárpótolta<ref name=dsztort/>, s ugyanakkor öccsével szembeni engedelmességre intette<ref name=dsztort/>. II. István uralkodása kezdetén, házassága révén, teljes mértékben élvezte Bizánc pártfogását<ref name=dsztort/>, később pedig, amikor házassága felbomlott, a bizánci pártfogás már jócskán veszített jelentőségéből<ref name=dsztort/>. Talán ezzel magyarázható, hogy szinte alig tanúsított ellenállást, amikor bátyja, Vukán felkérésére<ref name=europa/><ref name=dsztort/> [[Imre magyar király]] [[1202]]-ben megtámadta Szerbiát<ref name=dsztort/>, megfosztotta Istvánt a tróntól<ref name=dsztort/>, és száműzetésbe kényszerítette<ref name=dsztort/>, Vukán ültetve a helyébe<ref name=dsztort/><ref group=a>Ettől kezdve szerepel Szerbia neve a magyar felségterületek között. (Déli szomszédaink története, 25. o.)</ref>. Istvánnak azonban [[1204]] végén vagy [[1205]]-ben sikerült visszaszereznie hatalmát<ref name=dsztort/> és [[1216]]-ban végleg birtokba vette Zétát, Vukánnak a birtokát<ref name=europa/>.
[[I. István szerb fejedelem|I. István]] fiaként született, [[II. Iszaakiosz bizánci császár|Angelosz Izsák bizánci császár]] leányát vette nőül<ref name=europa>{{Európa uralkodói}} 110. oldal</ref> s elnyerte az "sebastokrator" (önmaga jogán uralkodó) címet<ref name=europa/>. Édesapja kezéből vehette át a hatalmat<ref name=dsztort>{{Dsztortenete}} 25. oldal</ref>, méghozzá másodszülöttként<ref name=dsztort/>. I. István döntésének hátteréről nem szól a krónika<ref name=dsztort/>, annyit tudni csupán, hogy legidősebb fiát, Vukánt, hangzatos címmel és jelentős földbirtokkal kárpótolta<ref name=dsztort/>, s ugyanakkor öccsével szembeni engedelmességre intette<ref name=dsztort/>. II. István uralkodása kezdetén, házassága révén, teljes mértékben élvezte Bizánc pártfogását<ref name=dsztort/>, később pedig, amikor házassága felbomlott, a bizánci pártfogás már jócskán veszített jelentőségéből<ref name=dsztort/>. Talán ezzel magyarázható, hogy szinte alig tanúsított ellenállást, amikor bátyja, Vukán felkérésére<ref name=europa/><ref name=dsztort/> [[Imre magyar király]] [[1202]]-ben megtámadta Szerbiát<ref name=dsztort/>, megfosztotta Istvánt a tróntól<ref name=dsztort/>, és száműzetésbe kényszerítette<ref name=dsztort/>, Vukán ültetve a helyébe<ref name=dsztort/><ref group=a>Ettől kezdve szerepel Szerbia neve a magyar felségterületek között. (Déli szomszédaink története, 25. o.)</ref>. Istvánnak azonban [[1204]] végén vagy [[1205]]-ben sikerült visszaszereznie hatalmát<ref name=dsztort/> és [[1216]]-ban végleg birtokba vette Zétát, Vukánnak a birtokát<ref name=europa/>.


Közvetlenül azután, hogy negyedik hadjáratukban a keresztesek elfoglalták Konstantinápolyt, és megdöntötték a [[Bizánci Császárság]]ot, az új vallási erőviszonyoknak megfelelően<ref name=dsztort/> István [[III. Honorius pápa]] támogatását keresve a latin szertartáshoz csatlakozott<ref name=europa/>; cserébe Róma teljesítette kérését, és a pápai legátus "Szerbia, Diokletia, Travunija, Dalmácia és Chum" királyává koronázta<ref name=europa/> [[1217]]-ben<ref name=dsztort/>. Így ő a szerbek első koronás királya<ref name=dsztortfolyt>''Déli szomszédaink törtenete'', 26. oldal</ref>, a szerb források többnyire így is emlegetik: ''Stefan Provenčani''<ref name=dsztortfolyt/> (Elsőnekkoronázott István<ref name=dsztortfolyt/>). Ezzel nagyjából véget is ért a katolicizmussal való kapcsolata, mert részben alattvalói tiltakozása<ref name=dsztortfolyt/>, részben fivére, Szent Száva nyomására<ref name=dsztortfolyt/> a továbbiakban ismét a görögkeleti egyházat részesítette előnyben<ref name=dsztortfolyt/>.
Közvetlenül azután, hogy negyedik hadjáratukban a keresztesek elfoglalták Konstantinápolyt, és megdöntötték a [[Bizánci Császárság]]ot, az új vallási erőviszonyoknak megfelelően<ref name=dsztort/> István [[III. Honorius pápa]] támogatását keresve a latin szertartáshoz csatlakozott<ref name=europa/>; cserébe Róma teljesítette kérését, és a pápai legátus "Szerbia, Diokletia, Travunija, Dalmácia és Chum" királyává koronázta<ref name=europa/> [[1217]]-ben<ref name=dsztort/>. Így ő a szerbek első koronás királya<ref name=dsztortfolyt>''Déli szomszédaink törtenete'', 26. oldal</ref>, a szerb források többnyire így is emlegetik: ''Stefan Provenčani''<ref name=dsztortfolyt/> (Elsőnekkoronázott István<ref name=dsztortfolyt/>). Ezzel nagyjából véget is ért a katolicizmussal való kapcsolata, mert részben alattvalói tiltakozása<ref name=dsztortfolyt/>, részben fivére, Szent Száva nyomására<ref name=dsztortfolyt/> a továbbiakban ismét a görögkeleti egyházat részesítette előnyben<ref name=dsztortfolyt/>.

A lap 2011. október 14., 16:43-kori változata

II. István
Elsőnekkoronázott István
Elsőnekkoronázott István

Szerbia fejedelme
Uralkodási ideje
1196 1217
ElődjeI. István
Utódjanem volt
Szerbia királya
Uralkodási ideje
1217 1228
Elődjenem volt
UtódjaIstván Radoszláv
Életrajzi adatok
UralkodóházNemanjić-dinasztia
Született1167
nem ismert
Elhunyt1228. szeptember 24.
nem ismert
NyughelyeMorača kolostor, Morača völgy
ÉdesapjaI. István
ÉdesanyjaAnna
Testvére(i)
Házastársa
  • Eudokia Angelina
  • Anna Dandolo
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz II. István témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

II. István vagy Elsőnekkoronázott István (szerbül: Стефан II Немањић/Стефан Првовенчани), (1167[1]1228. szeptember 24.), szerb fejedelem 1196-tól, király 1217-től haláláig.

I. István fiaként született, Angelosz Izsák bizánci császár leányát vette nőül[2] s elnyerte az "sebastokrator" (önmaga jogán uralkodó) címet[2]. Édesapja kezéből vehette át a hatalmat[3], méghozzá másodszülöttként[3]. I. István döntésének hátteréről nem szól a krónika[3], annyit tudni csupán, hogy legidősebb fiát, Vukánt, hangzatos címmel és jelentős földbirtokkal kárpótolta[3], s ugyanakkor öccsével szembeni engedelmességre intette[3]. II. István uralkodása kezdetén, házassága révén, teljes mértékben élvezte Bizánc pártfogását[3], később pedig, amikor házassága felbomlott, a bizánci pártfogás már jócskán veszített jelentőségéből[3]. Talán ezzel magyarázható, hogy szinte alig tanúsított ellenállást, amikor bátyja, Vukán felkérésére[2][3] Imre magyar király 1202-ben megtámadta Szerbiát[3], megfosztotta Istvánt a tróntól[3], és száműzetésbe kényszerítette[3], Vukán ültetve a helyébe[3][a 1]. Istvánnak azonban 1204 végén vagy 1205-ben sikerült visszaszereznie hatalmát[3] és 1216-ban végleg birtokba vette Zétát, Vukánnak a birtokát[2].

Közvetlenül azután, hogy negyedik hadjáratukban a keresztesek elfoglalták Konstantinápolyt, és megdöntötték a Bizánci Császárságot, az új vallási erőviszonyoknak megfelelően[3] István III. Honorius pápa támogatását keresve a latin szertartáshoz csatlakozott[2]; cserébe Róma teljesítette kérését, és a pápai legátus "Szerbia, Diokletia, Travunija, Dalmácia és Chum" királyává koronázta[2] 1217-ben[3]. Így ő a szerbek első koronás királya[4], a szerb források többnyire így is emlegetik: Stefan Provenčani[4] (Elsőnekkoronázott István[4]). Ezzel nagyjából véget is ért a katolicizmussal való kapcsolata, mert részben alattvalói tiltakozása[4], részben fivére, Szent Száva nyomására[4] a továbbiakban ismét a görögkeleti egyházat részesítette előnyben[4].

Szávával – az első szerb érsek – megírták édesapjuk életét[2]. Száva – hogy bátyja legitimitását a Keleti rítusú szerbség előtt bizonyítsa – a bizánci császártól kapott koronával megkoronázta Istvánt[2]. Az érseki székhely Zsica lett[2], és István elrendelte, hogy ezentúl a koronázásoknak ott kell történniük[2].

Megjegyzések

  1. Ettől kezdve szerepel Szerbia neve a magyar felségterületek között. (Déli szomszédaink története, 25. o.)

Jegyzetek

  1. Az ukrán wikipédia adata [1].
  2. a b c d e f g h i j Petr Čornej, Ivana Čornejová, Pavel Hrochová, Jan P. Kučera, Jan Kumpera, Vratislav Vaníček, Vít Vlnas: Európa uralkodói. Ford. Tamáska Péter. Budapest: MÆCENAS Könyvkiadó. 1999. = Maecenas Történelem Könyvek, ISBN 9636450536, ISBN 9632030176   110. oldal
  3. a b c d e f g h i j k l m n o Sokcsevits Dénes – Szilágyi Imre – Szilágyi Károly: Déli szomszédaink története. Budapest: Bereményi Könyvkiadó. 1994. ISBN 963 8182 075 ISSN 1216-7363   25. oldal
  4. a b c d e f Déli szomszédaink törtenete, 26. oldal

Lásd még


Előző uralkodó:
I. István
Szerbia fejedelme
11961228
a modern kori Szerbia címere
Következő uralkodó:
István Radoszláv