„Londoni egyezmény (1915)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Krk –> Krk (sziget)
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Szerb Királyság –> Szerb Királyság (1882–1918)
16. sor: 16. sor:
* [[Törökország]] felosztása esetén területi igényekkel léphet fel Olaszország
* [[Törökország]] felosztása esetén területi igényekkel léphet fel Olaszország


A [[Szerb Királyság]]nak ígérték:
A [[Szerb Királyság (1882–1918)|Szerb Királyságnak]] ígérték:
* [[Split|Spalato]]
* [[Split|Spalato]]
* A [[Pelješac-félsziget]]
* A [[Pelješac-félsziget]]

A lap 2011. október 7., 18:42-kori változata

A londoni egyezmény (olaszul: Patto di Londra) egy titkos szerződés volt Olaszország és az antant hatalmak, Egyesült Királyság, Franciaország és Oroszország között, amit Londonban írtak alá 1915. április 26-án.

Tartalma

Fájl:LandsForSerbia.PNG
Dalmácia 1915-ös felosztása területi igények alapján

A megegyezés alapján Olaszország kilép a hármasszövetségből és csatlakozik az antanthoz, valamint egy hónapon belül belép az I. világháborúba. Olaszországnak hadat kell üzennie az Osztrák–Magyar Monarchiának és Németországnak. Ez meg is történt 1915. május 23-án. A hadüzenet és a háborúba lépés fejében a háromhatalmi antant garantálja Olaszország számára a következő területi igényeket:

A Szerb Királyságnak ígérték:

Montenegrónak ígérték:

Szerbiának ígérte a szerződés továbbá:

Olaszország az afrikai német gyarmatok Egyesült Királyság és Franciaország közötti felosztásakor rekompenzációkban részesül. Olaszország 50 millió fontnyi kölcsönt kapott az Egyesült Királyságtól a szerződés alapján.

A titkosság következményei

Olaszország és a fent említett antant hatalmak közti szerződés titkos volt, arról nem értesítették az antant oldalán harcoló más nemzeteket, így Szerbiát sem. Mivel a szerb területi követelések és az Olaszországnak tett területi engedményekben átfedések voltak, várható volt, hogy a háború után ebből komoly probléma fog származni. Olaszország hadba lépése után az antant hatalmak újból megerősítették a szerb területi igényeket, melyek a londoni szerződéssel szemben álltak, így például teljes Dalmácia Szerbiának juttatása, Zára, Gorizia egy leendő délszláv államba integrálása.

A londoni szerződés utóélete

A háború során a szerződés mindvégig titkos maradt, egészen az oroszországi októberi forradalomig, amikor az Izvesztyija orosz lap közölte a Londoni szerződés tartalmát. A versailles-i békeszerződés megsemmisítette a Londoni szeződést, mivel Woodrow Wilson amerikai elnök ragaszkodott a délszláv területi igények elismeréséhez, így Észak-Dalmácia Szerbiának juttatásához.

Lásd még

Külső hivatkozások