Szentgotthárdi járás

A Szentgotthárdi járás Vas vármegyéhez, majd Vas megyéhez tartozó járás volt Magyarországon. Székhelye Szentgotthárd volt.

Elnevezése az 1920-as évek elejétől 1941-ig Szentgotthárd–muraszombati járás volt.

Területén jelentős számú német és vend kisebbség élt.

Fekvése

A trianoni békeszerződés előtt keletről a Körmendi járás, délkeletről Zala vármegye, délről a Muraszombati járás, nyugatról Stájerország és északról a Németújvári járás határolta. Trianon után nyugaton és északon Burgenland, délen pedig Jugoszlávia lett a szomszédja.

Legfontosabb folyója a Rába, ennek mentén fekszik a Szombathely-Grác vasútvonal.

Története

A trianoni békeszerződés Ausztria, Szlovénia és Magyarország között osztotta fel a járást. Mivel ugyanekkor a Muraszombati járás három község (Gödörháza, Magyarszombatfa és Velemér) kivételével a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz került, ezért Magyarországon a két járást összevonták Szentgotthárd–muraszombati járás néven. A Szentgotthárdi járás Ausztriához csatolt részéből az új Gyanafalvi járás alakult.

1941-ben, amikor a Délvidék egy részét Magyarország visszafoglalta, a korábbi Muraszombati járás kissé megváltozott határok között újraalakult. Ekkor a Szentgotthárdi járás is visszakapta eredeti nevét, és megőrizte azt az országhatároknak a háborút követő visszaállítása után is.

A Szentgotthárdi járás 1969. július 1-jén szűnt meg, amikor teljes területét a Körmendi járáshoz csatolták.

Területe és népessége

Területe 1910 körül mintegy 694 km², népessége 55 ezer fő volt.

Közvetlenül megszűnése előtt, 1969-ben területe mintegy 389 km², népessége 22 ezer fő volt.

Külső hivatkozások

• Dél-Burgenland portál
• Térkép
• Vasi digitális könyvtár