„Szárd Királyság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
link |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Savoya –> Savoyai Hercegség |
||
| 7. sor: | 7. sor: | ||
Savoya hercege, [[II. Viktor Amadé szárd–piemonti király|II. Viktor Amadé]] [[1713]]-ban a [[spanyol örökösödési háború]]t lezáró [[utrechti béke (1713)|utrechti béke]]szerződésben megkapta [[Szicília]] királyának címét, erről azonban [[1718]]-ban a [[londoni szerződés (1718)|londoni szerződés]] értelmében le kellett mondania a spanyol király javára. |
Savoya hercege, [[II. Viktor Amadé szárd–piemonti király|II. Viktor Amadé]] [[1713]]-ban a [[spanyol örökösödési háború]]t lezáró [[utrechti béke (1713)|utrechti béke]]szerződésben megkapta [[Szicília]] királyának címét, erről azonban [[1718]]-ban a [[londoni szerződés (1718)|londoni szerződés]] értelmében le kellett mondania a spanyol király javára. |
||
[[1720]]-ban Viktor Amadé (aki Savoya hercegeként a [[Német-római Birodalom]] [[hűbéres]]e volt) kárpótlásul megkapta a [[Habsburg Birodalom]]hoz tartozó [[Szardínia (Olaszország)|Szardínia]] szigetét [[III. Károly magyar király|VI. Károly]] [[Nyugati császárok listája|német-római császártól]], aki elismerte őt Szardínia királyának. Az új állam, a Szárd Királyság ekkor [[Savoya]], [[Piemont]], [[Nizza]] és [[Szardínia (Olaszország)|Szardínia]] tartományokból állt. Fővárosává a piemonti [[Torino|Torinót]] tették meg. Szardíniát alkirály igazgatta helytartóként, ezért az államot – megkülönböztetésül a korábbi szardíniai királyságoktól – Szárd–Piemonti Királyságnak is nevezték. |
[[1720]]-ban Viktor Amadé (aki Savoya hercegeként a [[Német-római Birodalom]] [[hűbéres]]e volt) kárpótlásul megkapta a [[Habsburg Birodalom]]hoz tartozó [[Szardínia (Olaszország)|Szardínia]] szigetét [[III. Károly magyar király|VI. Károly]] [[Nyugati császárok listája|német-római császártól]], aki elismerte őt Szardínia királyának. Az új állam, a Szárd Királyság ekkor [[Savoyai Hercegség|Savoya]], [[Piemont]], [[Nizza]] és [[Szardínia (Olaszország)|Szardínia]] tartományokból állt. Fővárosává a piemonti [[Torino|Torinót]] tették meg. Szardíniát alkirály igazgatta helytartóként, ezért az államot – megkülönböztetésül a korábbi szardíniai királyságoktól – Szárd–Piemonti Királyságnak is nevezték. |
||
[[1792]]-ben a [[francia forradalom|forradalmi Franciaország]] csapatai megszállták a királyság egy részét. [[1796]]-ban a győzelmesen bevonuló [[I. Napóleon francia császár|Napoléon Bonaparte tábornok]] [[III. Viktor Amadé szárd–piemonti király|III. Viktor Amadé királyt]] [[Nizza]] és [[Savoya]] átadására kényszerítette, majd [[1802]]-ben [[Piemont]]ot is Franciaországhoz csatolta. A [[bécsi kongresszus]] [[1814]]-ben helyreállította az állam területi egységét, és hozzácsatolta a [[Genovai Köztársaság]] területét is. |
[[1792]]-ben a [[francia forradalom|forradalmi Franciaország]] csapatai megszállták a királyság egy részét. [[1796]]-ban a győzelmesen bevonuló [[I. Napóleon francia császár|Napoléon Bonaparte tábornok]] [[III. Viktor Amadé szárd–piemonti király|III. Viktor Amadé királyt]] [[Nizza]] és [[Savoyai Hercegség|Savoya]] átadására kényszerítette, majd [[1802]]-ben [[Piemont]]ot is Franciaországhoz csatolta. A [[bécsi kongresszus]] [[1814]]-ben helyreállította az állam területi egységét, és hozzácsatolta a [[Genovai Köztársaság]] területét is. |
||
A [[19. század]]ban mint az egyetlen önálló és katonailag szervezett itáliai állam, a Szárd Királyság az [[Itália]] függetlenségéért és egységéért folytatott katonai, politikai és diplomáciai harc ''(risorgimento)'' vezetője volt. [[Károly Albert szárd–piemonti király|Károly Albert király]] azonban az [[1849]]-es osztrák-olasz háborúban súlyos vereséget szenvedett [[Joseph Wenzel Radetzky|Radetzky]] csapataitól. Csak a [[Camillo Benso di Cavour|Camillo Cavour]] szárd–piemonti miniszterelnök által létrehozott francia–olasz szövetségnek sikerült az [[1859]]-es [[szárd–francia–osztrák háború]] során [[Habsburg Birodalom|Ausztriától]] megszerezni [[Lombardia|Lombardiát]], de ennek fejében a Szárd Királyság [[1860]]-ban a [[Nizzai Grófság]]ot és a [[Savoyai Hercegség]]et átengedni kényszerült [[Franciaország]]nak. |
A [[19. század]]ban mint az egyetlen önálló és katonailag szervezett itáliai állam, a Szárd Királyság az [[Itália]] függetlenségéért és egységéért folytatott katonai, politikai és diplomáciai harc ''(risorgimento)'' vezetője volt. [[Károly Albert szárd–piemonti király|Károly Albert király]] azonban az [[1849]]-es osztrák-olasz háborúban súlyos vereséget szenvedett [[Joseph Wenzel Radetzky|Radetzky]] csapataitól. Csak a [[Camillo Benso di Cavour|Camillo Cavour]] szárd–piemonti miniszterelnök által létrehozott francia–olasz szövetségnek sikerült az [[1859]]-es [[szárd–francia–osztrák háború]] során [[Habsburg Birodalom|Ausztriától]] megszerezni [[Lombardia|Lombardiát]], de ennek fejében a Szárd Királyság [[1860]]-ban a [[Nizzai Grófság]]ot és a [[Savoyai Hercegség]]et átengedni kényszerült [[Franciaország]]nak. |
||
A lap 2011. szeptember 30., 19:23-kori változata
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A Szárd–Piemonti Királyság, vagy Szárd Királyság itáliai állam volt 1720-tól 1861-ig. Teljes neve Szardínia, Ciprus és Jeruzsálem Királysága, Savoya és Montferrat Hercegsége , Piemont Fejedelemsége, franciául Royaume de Sardaigne, Chypre et Jérusalem, Duché de Savoie et Montferrat, Principauté de Piémont, röviden Royaume de Sardaigne et Piémont. olaszul: Regno di Cipro, Gerusalemme e Armenia; Ducato di Savoia e Monferrato, Chablais, Aosta e Genova; Principato di Piemonte ed Oneglia, röviden Regno Sardo-Piemontese.
Története
.jpg)
Savoya hercege, II. Viktor Amadé 1713-ban a spanyol örökösödési háborút lezáró utrechti békeszerződésben megkapta Szicília királyának címét, erről azonban 1718-ban a londoni szerződés értelmében le kellett mondania a spanyol király javára.
1720-ban Viktor Amadé (aki Savoya hercegeként a Német-római Birodalom hűbérese volt) kárpótlásul megkapta a Habsburg Birodalomhoz tartozó Szardínia szigetét VI. Károly német-római császártól, aki elismerte őt Szardínia királyának. Az új állam, a Szárd Királyság ekkor Savoya, Piemont, Nizza és Szardínia tartományokból állt. Fővárosává a piemonti Torinót tették meg. Szardíniát alkirály igazgatta helytartóként, ezért az államot – megkülönböztetésül a korábbi szardíniai királyságoktól – Szárd–Piemonti Királyságnak is nevezték.
1792-ben a forradalmi Franciaország csapatai megszállták a királyság egy részét. 1796-ban a győzelmesen bevonuló Napoléon Bonaparte tábornok III. Viktor Amadé királyt Nizza és Savoya átadására kényszerítette, majd 1802-ben Piemontot is Franciaországhoz csatolta. A bécsi kongresszus 1814-ben helyreállította az állam területi egységét, és hozzácsatolta a Genovai Köztársaság területét is.
A 19. században mint az egyetlen önálló és katonailag szervezett itáliai állam, a Szárd Királyság az Itália függetlenségéért és egységéért folytatott katonai, politikai és diplomáciai harc (risorgimento) vezetője volt. Károly Albert király azonban az 1849-es osztrák-olasz háborúban súlyos vereséget szenvedett Radetzky csapataitól. Csak a Camillo Cavour szárd–piemonti miniszterelnök által létrehozott francia–olasz szövetségnek sikerült az 1859-es szárd–francia–osztrák háború során Ausztriától megszerezni Lombardiát, de ennek fejében a Szárd Királyság 1860-ban a Nizzai Grófságot és a Savoyai Hercegséget átengedni kényszerült Franciaországnak.
1860-ban újabb felkelések révén megdöntötték az itáliai osztrák fejedelmek uralmát, Toszkána, Párma, Modena és Romagna új vezetése csatlakozott a Szárd–Piemonti Királysághoz. Giuseppe Garibaldi csapatainak a Nápoly-Szicíliai Királyság ellen intézett merész támadásai felszabadították Szicíliát és Dél-Olaszországot.
1861-ben II. Viktor Emánuel szárd–piemonti király felvette az olasz királyi (Ré d’Italia) címet, és a Szárd–Piemonti Királyságot beolvasztotta az egységes Olasz Királyságba.
