„Árvay Árpád” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Szatmár –> Szatmárnémeti
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
'''Árvay Árpád''' ([[Szatmárnémeti|Szatmár]], [[1902]]. [[április 21.]] - [[Bukarest]], [[1985]]. [[szeptember 9.]]) író, regényíró, újságíró, szerkesztő. Árvay Zsolt kémiai szakíró atyja.
'''Árvay Árpád''' ([[Szatmárnémeti|Szatmár]], [[1902]]. [[április 21.]] - [[Bukarest]], [[1985]]. [[szeptember 9.]]) író, regényíró, újságíró, szerkesztő. Felesége [[Lőrinczy Jolán]]. Fia Árvay Zsolt kémiai szakíró.


== Életútja ==
== Életútja ==

A lap 2011. szeptember 26., 16:34-kori változata

Árvay Árpád (Szatmár, 1902. április 21. - Bukarest, 1985. szeptember 9.) író, regényíró, újságíró, szerkesztő. Felesége Lőrinczy Jolán. Fia Árvay Zsolt kémiai szakíró.

Életútja

A nagyváradi jogakadémia hallgatója, majd újságíró, a nagyváradi Magyar Szó (1930), ennek betiltása után a lap folytatásaként megjelenő Magyar Kurír, Erdélyi Magyar Szó, Magyar Hírlap, Új Magyar Szó szerkesztője (1930-37), ugyanott a Néplap főszerkesztője. Írásai jelentek meg a Magyar Kisebbségben és a Tíz tűz c. antológiában. Az OMP helyi elnöke.

1941 és 1944 között a nagyváradi Estilap főszerkesztője és publicistája. Lapját ugyan a német megszállók beszüntették, de a II. világháború alatt tanúsított magatartásáért felelnie kellett, s hosszabb szünet után csak 1967-től jelenhettek meg újra írásai. Napilapokban és folyóiratokban a közös román-magyar művészeti hagyományokat elevenítette fel.

Főbb munkái

  • Regösök útján (versek, Nagyvárad, 1931);
  • Jumbó nem felejt (ifjúsági regény, 1970);
  • Elődök példája. Múlt századi művészek a magyar-román kapcsolatok elmélyítéséért (1973. Románul Gelu Păteanu fordításában, Ion Bănuţa előszavával, 1975);
  • Szélsodorta falevél (életrajzi regény Szathmári Pap Károlyról, 1973. Románul Pictorul peregrin címmel, Constantin Olariu fordításában, 1977).

Jegyzetek és források