„Polányi Mihály” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Nevet változtatott személyek kategória hozzáadva (a HotCattel)
EmausBot (vitalap | szerkesztései)
a r2.6.4) (Bot: következő hozzáadása: ko:마이클 폴라니
67. sor: 67. sor:
[[it:Michael Polanyi]]
[[it:Michael Polanyi]]
[[ja:マイケル・ポランニー]]
[[ja:マイケル・ポランニー]]
[[ko:마이클 폴라니]]
[[nl:Michael Polanyi]]
[[nl:Michael Polanyi]]
[[no:Michael Polanyi]]
[[no:Michael Polanyi]]

A lap 2011. szeptember 24., 17:21-kori változata

Polányi Mihály, Polacsek (Budapest, 1891. március 11.Northampton, 1976. február 22.) magyar–brit tudós, akinek a munkássága a fizikokémiától a közgazdaságtanon keresztül a filozófiáig terjedt.

Életrajz

Budapesten, zsidó családban született. Idősebb testvére, Polányi Károly (Karl) a közgazdaságtanban szerzett nevet. Édesapjuk mérnök és vállalkozó volt, akinek forgandó szerencséje a vasútspekulációban arra ösztönözte Mihályt, hogy ő inkább az orvostudomány segítségével teremtsen egzisztenciát. 1913-ban végzett, és nem sokkal ezután már az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében szolgált orvosként az első világháborúban. Megsebesült, kórházba került, és lábadozása idején írta doktori disszertációját fizikokémiából 1917-ben.

1920-ban Németországba emigrált, hogy kémikusként dolgozzék Berlinben a Kaiser Wilhelm Institutban. Itt házasodott meg a római katolikus szertartás szerint. 1929-ben a felesége, Magda fiút szült, Polányi Jánost, a későbbi Nobel-díjas kémikust. Németországban kötött életre szóló barátságot Wigner Jenővel. Miután 1933-ban Németországban hatalomra kerültek a nácik, Polányi a Manchesteri Egyetem (University of Manchester) fizikokémia professzora lett. Hatalmas váltásként a későbbiekben, miután egyre többet publikált a társadalomtudományok és a filozófia területén, (1948 és 1958 között) az egyetem társadalomtudomány professzora lett.

Fizikokémia

Polányi tudományos érdeklődése szélesen merített, felölelte a kémiai kinetikát, a röntgentudományt és a szilárd testek felületén fellépő gázadszorpciót. Elsősorban a folyadék kémiájával és általában fizikai, kémiai kutatásokkal foglalkozott. Később figyelme az adszorpciós termodinamika felé fordult. A szakirodalomban később róla nevezték el az adszorpciós potenciál kiszámítására használatos képletet. 1934-ben Polányi, körülbelül egyidőben G. I. Taylor-ral és Orován Egonnal (Egon Orowan), felfedezte, hogy a rugalmas anyagok deformációja megmagyarázható a Vito Volterra által 1905-ben kifejlesztett diszlokációs elmélettel. Ez a meglátás létfontosságú volt a merev testek mechanikájának modernizálásában.

Tudományfilozófia

Az 1930-as évek közepétől Polányi a pozitivista tudományelmélet ellen kezdett el érvelni, ami szerinte nem tudott mit kezdeni a "hallgatólagos" (angolul: tacit) tudás és a képzelet kreatív szerepével. Polányi, Friedrich Hayekhez hasonlóan, arra gyűjtött érveket, hogy miért is fontos szabad társadalomban élni.

Polányi kritizálta az abszolút objektivitás gondolatát és elismerte az örökölt gyakorlatok és eszmék szerepét, amelyeket Thomas Kuhn vizsgált az 1960-as években. Polányi legteljesebben a Gifford előadásokban fejezte ki filozófiai gondolatait, amelyeket 1951-1952-ben adott az Aberdeen-i Egyetemen (University of Aberdeen), és amelyek Personal Knowledge (Személyes tudás) című könyvének a megírásához vezettek.

Közgazdaságtan

Polányi, mint Hayek is, hitt abban, hogy a szabad piac lehetőséget nyújt a belefoglalt tudás ("tacit knowledge") alkalmazására a társadalomnak. Ez segíti a társadalmat az önszervezésre és a különböző célok hajszolására. Közgazdasági gondolatait The Logic of Liberty (A szabadság logikája) című könyvében fejtette ki.

Kitüntetések

Polányi a Royal Society és a Merton College, Oxford tagja volt.

Bibliográfia (angolul)

Bibliográfia (magyarul)

Külső hivatkozások