„Fermi–Dirac-statisztika” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
forma |
→Történet: forma |
||
10. sor: | 10. sor: | ||
==Történet== |
==Történet== |
||
Az F-D |
Az F-D-statisztika 1926-ban történő bevezetése előtt nehéz volt megérteni néhány jelenséget az elektronokkal kapcsolatban, azok ellenmondásossága miatt. |
||
Például |
Például a fémek szobahőmérsékleten mért [[hőkapacitás]]ánál 100-szor kevesebb elektront tapasztaltak, mint az elektromos áramnál. <ref name='Kittel1971Cel249'>{{harv|Kittel|1971|pp=249–50}}</ref>. |
||
Azt is nehéz volt megérteni, hogy a fémekre ható nagyenergiájú tér hatására keletkező emissziós áram miért majdnem független a hőmérséklettől. |
Azt is nehéz volt megérteni, hogy a fémekre ható nagyenergiájú tér hatására keletkező emissziós áram miért majdnem független a hőmérséklettől. |
||
Ezek a nehézségek abból adódtak, hogy 1926 előtt a klasszikus statisztikus elmélet szerint az elektronok mind egyformán viselkednek. Más szóval, azt hitték, hogy minden elektron a Boltzmann-állandó szerint járul hozzá a hőhöz. |
Ezek a nehézségek abból adódtak, hogy 1926 előtt a klasszikus statisztikus elmélet szerint az elektronok mind egyformán viselkednek. Más szóval, azt hitték, hogy minden elektron a Boltzmann-állandó szerint járul hozzá a hőhöz. |
||
Ez a statisztikai probléma megoldatlan maradt az F-D |
Ez a statisztikai probléma megoldatlan maradt az F-D-statisztika felfedezéséig. |
||
Az F-D |
Az F-D-statisztikát először 1926-ban publikálta [[Enrico Fermi]]<ref name='Fermi1926'>{{cite journal| title=Sulla quantizzazione del gas perfetto monoatomico| journal=Rend. Lincei| language=Italian| year=1926| first=Enrico| last=Fermi| volume=3| issue=| pages=145–9}}, translated as {{cite journal| title=On the Quantization of the Monoatomic Ideal Gas| arxiv=cond-mat/9912229 |coauthor=Alberto Zannoni (transl.)| date=1999-12-14| doi= |bibcode = 1999cond.mat.12229Z }}</ref> és [[Paul Dirac]] .<ref name='Dirac1926'>{{cite journal| title=On the Theory of Quantum Mechanics| journal=Proceedings of the Royal Society, Series A| year=1926| first=Paul A. M.| last=Dirac| authorlink=Paul Dirac| coauthors=| volume=112| issue=762| pages=661–77| id={{jstor|94692}}| format=|accessdate=| doi=10.1098/rspa.1926.0133 |bibcode = 1926RSPSA.112..661D }}</ref> |
||
[[Pascual Jordan]] hasonló elméletet fejlesztett ki 1925-ban, melyet Pauli |
[[Pascual Jordan]] hasonló elméletet fejlesztett ki 1925-ban, melyet Pauli-statisztikának nevezett el, de ezt nem publikálta időben.<ref name='Science-Week2000'>{{cite journal| title=History of Science: The Puzzle of the Bohr–Heisenberg Copenhagen Meeting| journal=[[ScienceWeek|Science-Week]]| date=2000-05-19| first=|last=| coauthors=| volume=4| issue=20| pages=| url=http://scienceweek.com/2000/sw000519.htm | oclc=43626035| location=Chicago| accessdate=2009-01-20 }}</ref> |
||
Az F-D statisztikát először 1926-ban [[Raph Fowler]] alkalmazta, amikor leírta egy csillag összeomlását fehér törpévé. <ref name='Fowler1926'>{{cite journal| title=On dense matter| journal=Monthly Notices of the Royal Astronomical Society| year=1926| month=December| first=Ralph H.| last=Fowler| authorlink=Ralph Fowler| volume=87| pages=114–22| bibcode=1926MNRAS..87..114F }}</ref>. |
Az F-D statisztikát először 1926-ban [[Raph Fowler]] alkalmazta, amikor leírta egy csillag összeomlását fehér törpévé. <ref name='Fowler1926'>{{cite journal| title=On dense matter| journal=Monthly Notices of the Royal Astronomical Society| year=1926| month=December| first=Ralph H.| last=Fowler| authorlink=Ralph Fowler| volume=87| pages=114–22| bibcode=1926MNRAS..87..114F }}</ref>. |
A lap 2011. szeptember 17., 23:00-kori változata
A fizikában a Fermi–Dirac-statisztika (F–D-statisztika) leírja a részecskék energiaállapotát egy rendszerben, amely azonos részecskékből áll a Pauli-elv alapján. Az elnevezést Enrico Fermi és Paul Dirac fizikusokról kapták, akik egymástól függetlenül fedezték fel. [1][2]
Az F-D-statisztika termikus egyensúlyban lévő rendszerekben lévő félinteger spinnel rendelkező részecskékre (fermionok)vonatkozik. További feltételezés, hogy ezek a részecskék egymással elhanyagolható kölcsönhatásban vannak. Ez lehetővé teszi a sok részecskéből álló rendszerek leírását egyedi részecskék energiaállapotával.
A F-D-statisztika szerint két részecske nem lehet azonos állapotban, ez jelentős hatással van a rendszer tulajdonságaira. A leggyakrabban elektronokra alkalmazzák, melyek ½ spinnel rendelkező fermionok. Az F-D-statisztika része az általánosabb statisztikus mechanika és a kvantummechanika elméletének.
Történet
Az F-D-statisztika 1926-ban történő bevezetése előtt nehéz volt megérteni néhány jelenséget az elektronokkal kapcsolatban, azok ellenmondásossága miatt. Például a fémek szobahőmérsékleten mért hőkapacitásánál 100-szor kevesebb elektront tapasztaltak, mint az elektromos áramnál. [3].
Azt is nehéz volt megérteni, hogy a fémekre ható nagyenergiájú tér hatására keletkező emissziós áram miért majdnem független a hőmérséklettől. Ezek a nehézségek abból adódtak, hogy 1926 előtt a klasszikus statisztikus elmélet szerint az elektronok mind egyformán viselkednek. Más szóval, azt hitték, hogy minden elektron a Boltzmann-állandó szerint járul hozzá a hőhöz.
Ez a statisztikai probléma megoldatlan maradt az F-D-statisztika felfedezéséig.
Az F-D-statisztikát először 1926-ban publikálta Enrico Fermi[1] és Paul Dirac .[2]
Pascual Jordan hasonló elméletet fejlesztett ki 1925-ban, melyet Pauli-statisztikának nevezett el, de ezt nem publikálta időben.[4]
Az F-D statisztikát először 1926-ban Raph Fowler alkalmazta, amikor leírta egy csillag összeomlását fehér törpévé. [5].
Arnold Sommerfeld az elektronokra alkalmazta az elméletet [6], 1928-ban, Fowler és Nordheim az elektromos tér hatására történő elektronemisszióra alkalmazta az elméletet [7]. A Fermi – Dirac statisztika fontos részévé vált a fizikának.
Fermi – Dirac eloszlás
Az energiaszintek betöltöttségének valószínűségét a Fermi - Dirac eloszlási függvény határozza meg. Azoknál a rendszereknél, melyek azonos fermionokat tartalmaznak, a fermionok számát a Fermi – Dirac eloszlás adja meg: ,[8]
ahol k as Boltzmann állandó, T az abszolút hőmérséklet, egy állapotú egyedi részecske energiája, és a kémiai potenciál. T = 0-nál a kémiai potenciál egyenlő a Fermi energiával (Fermi szint). Az F-D eloszlás csak akkor érvényes a fermionok számának kiszámítására, ha a rendszer elég nagy, azaz egy plusz fermion hozzádadása elhanyagolható hatással van a -re.[9]. Mivel az F-D eloszlás a Pauli elvből származik, mely csak egy elektront enged meg minden egyes állapotban, az eredmény .[10].
(A sakkjátékkal történő összehasonlításban, egy kockában csak egy figura lehet, azaz a sakkfigurák átlagos száma négyzetenként nem lehet 1-nél nagyobb)
Fermi szint
Félvezetőkben lévő elektronoknál a -t Fermi szint-nek is hívják.[11][12] A Fermi-szint az az energiaérték, ahol az elektronnal és lyukkal való betöltöttség valószínűsége megegyezik. A vezetőkben a Fermi-szint a vezetési sávban (lásd energiasávok), a szigetelőkben a vegyértéksávban van, félvezetők esetében pedig a vezetési sáv és a vegyértéksáv közé esik. Az abszolút nulla hőmérsékleten az elektronok betöltik az energiaszinteket a Fermi-szintig, de a magasabb szintek nincsenek betöltve Az intrinsic félvezető Fermi-szintje gyakorlatilag a tiltott sáv közepén helyezkedik el. n-típusú félvezetőben a Fermi-szint a tiltott sáv felső felében, p-típusú félvezetőben a tiltott sáv alsó felében helyezkedik el. Az adalékolás növelésével a Fermi-szint a sávszélek felé mozdul el, a hőmérséklet növekedésével fordítva, a sáv közepe felé mozdul.
Jegyzetek
- ↑ a b Fermi, Enrico (1926). „Sulla quantizzazione del gas perfetto monoatomico” (italian nyelven). Rend. Lincei 3, 145–9. o. , translated as (1999. december 14.) „On the Quantization of the Monoatomic Ideal Gas”.
- ↑ a b Dirac, Paul A. M. (1926). „On the Theory of Quantum Mechanics”. Proceedings of the Royal Society, Series A 112 (762), 661–77. o. DOI:10.1098/rspa.1926.0133. Sablon:Jstor.
- ↑ (Kittel 1971, pp. 249–50)
- ↑ (2000. május 19.) „History of Science: The Puzzle of the Bohr–Heisenberg Copenhagen Meeting”. Science-Week, Chicago 4 (20). (Hozzáférés: 2009. január 20.)
- ↑ Fowler, Ralph H. (1926. December). „On dense matter”. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 87, 114–22. o.
- ↑ Sommerfeld, Arnold (1927. október 14.). „Zur Elektronentheorie der Metalle”. Naturwissenschaften 15 (41), 824–32. o. DOI:10.1007/BF01505083. (Hozzáférés: 2009. január 18.)
- ↑ Fowler, Ralph H. (1928. május 1.). „Electron Emission in Intense Electric Fields” (PDF). Proceedings of the Royal Society A 119 (781), 173–81. o. DOI:10.1098/rspa.1928.0091. JSTOR 95023.
- ↑ (Reif 1965, p. 341)
- ↑ (Reif 1965, pp. 340–2)
- ↑ Note that is also the probability that the state is occupied, since no more than one fermion can occupy the same state at the same time and .
- ↑ (Blakemore 2002, p. 11)
- ↑ Kittel, Charles. Thermal Physics, 2nd, San Francisco: W. H. Freeman, 357. o. (1980). ISBN 978-0716710882
Továvbbi információk
- Pintér Ferenc: Általános fizika, Atomhéjfizika). (hely nélkül): Dialóg Campus Kiadó. 2003. 569–575. o.
- http://www.bmf.hu/users/grollerg/Villamosiparianyagismeret/prezentaciok/07Villamos-tul.pdf
- http://www.vilaglex.hu/Fizika/Html/FermiSzi.htm
- http://www.jegyzet.hu/uploaded/474/02_-_elektro2.pdf
- http://hyperphysics.phy-astr.gsu.edu/hbase/solids/fermi.html
- http://kando.prociweb.hu/letoltes/data/3.evfolyam/EE_Alkatresz/Mikroelektronika%20%E9s%20f%E9lvezet%F5%20%E1ramk%F6r%F6k%20tervez%E9se/MikroTerv4SzilardtFiz2.pdf