„3C 273” változatai közötti eltérés

Koordináták: Sky map 12h 29m 06.7s, +02° 03′ 09″
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
korr, form, link
dimenzio form
13. sor: 13. sor:
| z = 0.158339 ± 0.000067 <ref name="ned" />
| z = 0.158339 ± 0.000067 <ref name="ned" />
| type = [[Blazár]]; Sy1<ref name="ned" />
| type = [[Blazár]]; Sy1<ref name="ned" />
| dist_ly = {{convert|2.443|Gly|Mpc|0|abbr=on|lk=on}}<ref name=XJET>{{cite web
| dist_ly = 2,443 Giga<ref name=XJET>{{cite web
|date=2008-01-11
|date=2008-01-11
|title=3C 273
|title=3C 273

A lap 2011. szeptember 16., 21:42-kori változata

3C 273
Fájl:3C273 Chandra.jpg
Megfigyelési adatok
EpochaJ2000
CsillagképVirgo
Rektaszcenzió12h 29m 06.7s[1]
Deklináció+02° 03′ 09″[1]
Vöröseltolódás0.158339 ± 0.000067 [1]
Távolság2,443 Giga[2][3] ,
657 800 000 pc
TípusBlazár; Sy1[1]
Látszólagos magnitúdó (V)12.9[1]
MegjegyzésekLátható fényben fényes kvazár, első kvazár, amiről spektrum készült

A 3C 273 az első azonosított kvazár, a Szűz csillagképben található.

A 3C 273 látható fényben a legfényesebb kvazár (látszó fényessége ~12.9), és egyben az egyik legközelebbi is (vöröseltolódása z = 0.158).[4] [3] Az egyik legnagyobb abszolút fényességű kvazár, abszolút magnitúdó = −26.7, tehát ha csak ~10 parsecre lenne, akkor közel olyan fényesen tündökölne az égen, mint a Nap. A tömegére vonatkozó mérési adat 886 ± 187 millió naptömeg.[5]

A kvazárból kilökött nyaláb (jet)

A kvazárból kilövellő anyagcsóva kb. 200 000 fényév hosszú, látszó mérete 23". [3] 1995-ben a Hubble Space Telescope felvételével sikerült a jet struktúráját tanulmányozni.[3]

Története

A 3C 273 a Hubble űrtávcső felvételén NASA/ESA

Az elnevezés az 1959-ben kiadott harmadik Cambridge-i rádió-katalógus (3C) alapján történt. Nevezetesen ez az objektum volt a 273. a katalógusban. Az objektum pontos pozícióját Cyril Hazard határozta meg a Parkes Radio Telescope-pal egy Hold fedés alkalmával.[6] Így kiderült, hogy a rádióforrás egybeesett egy csillaggal. A spektrum alapján 1963-ban Maarten Schmidt és Bev Oke publikált két cikket a Nature-ben arról, hogy a 3C 273 vöröseltolódása (az akkoriban hihetetlenül nagy) 0,158, így az objektum a világegyetem (akkor) egyik legtávolabbi forrása, több mint 2 milliárd fényév távolságban.

A 3C 273 felfedezése előtt már több rádióforrásnak sikerült azonosítani optikai párját. Az első ilyen a 3C 48 volt. Másrészt több galaxist változó csillagnak hittek, például a BL Lac, a W Com és az AU CVn. De mindezekről nem tudták pontosan, hogy valójában mik is, mert a spektrumuk különbözött az ismert csillag spektrumoktól. A 3C 273 volt az első, amelyet úgy azonosítottak, mint egy nagyon távoli objektumot, és az első volt azok közül, amiket ma kvazárnak nevezünk. Az elnevezés alapja az angol quasi-stellar radio source (csillagszerű rádióforrás) kifejezés.

Megjegyzések

  • A német Ayreon együttes a 3C 273 -hoz írta a kvazárhoz c. dalát. A dal a 'Universal Migrator Part 2: Flight of the Migrator' albumon található.
  • A 3C 273 a világegyetem legtávolabbi objektuma, amit még viszonylag egyszerű amatőr távcsövekkel meg tudunk figyelni.

Források

  1. a b c d e NASA/IPAC Extragalactic Database. Results for 3C 273. (Hozzáférés: 2006. október 26.)
  2. 3C 273. XJET: X-Ray Emission from Extragalactic Radio Jets, 2008. január 11. (Hozzáférés: 2010. április 5.)
  3. a b c d Uchiyama, Yasunobu; Urry, C. Megan; Cheung, C. C.; Jester, Sebastian; Van Duyne, Jeffrey; Coppi, Paolo; Sambruna, Rita M.; Takahashi, Tadayuki; Tavecchio, Fabrizio; Maraschi, Laura (2006). „Shedding New Light on the 3C 273 Jet with the Spitzer Space Telescope”. The Astrophysical Journal 648 (2), 910–921. o. DOI:10.1086/505964.  
  4. Schmidt, M. (1963). „3C 273: a star-like object with large red-shift.”. Nature 197 (4872), 1040–1040. o. DOI:10.1038/1971040a0.  
  5. Peterson, B. M.; Ferrarese, L.; Gilbert, K. M.; Kaspi, S.; Malkan, M. A.; Maoz,D. ; Merritt, D.; Netzer, H.; Onken, C. A.; Pogge, R. W.; Vestergaard, M.; Wandel, A. (2004). „Central Masses of AGNs. II.”. The Astrophysical Journal 613 (2), 682–699. o. DOI:10.1086/423269.  
  6. Hazard, C.; Mackey, M. B.; Shimmins, A. J. (1963). „Investigation of the Radio Source 3C273 by the method of Lunar Occultations”. Nature 197 (4872), 1037. o. DOI:10.1038/1971037a0.  

További információk