„Antonio Salieri” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
BodhisattvaBot (vitalap | szerkesztései)
a r2.4.3) (Bot: következő módosítása: mr:आंतोन्यो साल्येरी
Luckas-bot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: az:Antonio Salyeri
46. sor: 46. sor:


[[en:Antonio Salieri]]
[[en:Antonio Salieri]]
[[az:Antonio Salyeri]]
[[be:Антоніо Сальеры]]
[[be:Антоніо Сальеры]]
[[bg:Антонио Салиери]]
[[bg:Антонио Салиери]]

A lap 2011. szeptember 12., 18:11-kori változata

Antonio Salieri

Antonio Salieri (Legnano, 1750. augusztus 18. - Bécs, 1825. május 7.) olasz zeneszerző.

Életpályája

Florian Gassmann bécsi karmester fedezte fel Salieri zenei tehetségét, magával vitte Bécsbe, tanulmányait támogatta és a bécsi udvarba is bevezette. Első sikerét 1770-ben a Le donne letterate című vígoperájával érte el. 1774-ben Gassmann meghalt, helyére Salierit nevezték ki a bécsi opera karmesterévé, egyben udvari zeneszerző lett. 1778-80 között indult itáliai körútjára, amely alatt 1778-ban Europa riconosciuta című operáját megírta a milanói Scala megnyitójára. 1780-ban visszatért Bécsbe. Megismerkedett Gluckkal, akivel jó barátságba került. Ennek a kapcsolatnak a gyümölcse lett a Les Danaides című opera, amelynek megzenésítését Gluck átadta Salierinek, és így a darabot kettejük neve alatt mutatták be 1784-ben Párizsban. 1788-90-ig a császári udvar karmestere volt. 1813-ban a bécsi konzervetórium alapító tagja, majd 1817-től igazgatója is lett. Tanítványa volt Beethoven, Franz Schubert, Liszt Ferenc és Johann Nepomuk Hummel is.

Konfliktusa Wolfgang Amadeus Mozarttal

  • Különösen népszerű az a legenda, mely szerint Mozart és Antonio Salieri rivalizáltak egymással. Ez a témája Alekszandr Szergejevics Puskin darabjának, a Mozart és Salierinek, Nikolay Rimsky-Korsakov azonos című operájának és Peter Shaffer Amadeus című színdarabjának, illetve az ebből készült Miloš Forman-filmnek is. Valójában Salieri rajongott Mozartért.
  • 1824-1825-ben a 74 éves Antonio Salieri Mozart megölésével vádolta magát. Az emberek az előrehaladott korból fakadó beszámíthatatlanságról beszéltek, kijelentései azonban mégis beszédtémává váltak. Ezt Beethoven "beszélgetőfüzeteiből" is megtudjuk, vagyis azokból a feljegyzésekből, amelyekbe a már süket Beethoven beszélgetőpartnerei írták a közlendőjüket. „Salieri azt állítja, hogy megmérgezte Mozartot” így az 1824. január 21. és 25. közötti bejegyzés. „Salierivel megint rosszul állnak a dolgok. Teljesen meg van bomolva. Állandóan azt fantáziálja, hogy bűnös Mozart halálában, és hogy megmérgezte- ez az igazság, mert igazságként akarja meggyónni.” (1824. január 25. körül). „Most nagyon erős a meggyőződés, hogy Salieri volt Mozart gyilkosa” 1825. január vége). A gyanú, hogy Salieri megmérgezte Mozartot máig tarja magát. Mozart fia ugyan kétségbevonta ezt a teóriát de Mozart maga is úgy vélte: Megmérgezték. Máig sem világos azonban, hogy mi történt.

[1]

Salieri a betegágyán azt mondta Ignaz Moschelesnek, Beethoven tanítványának: "halálosan beteg vagyok, ezért aztán becsületszavamra elmondhatom önnek, hogy egy szó sem igaz abból a képtelen pletykából, tudja, hogy megmérgeztem volna Mozartot. Nem igaz, rosszindulatú rágalom az egész, mondja meg a világnak kedves Moscheles".

Művei

Közel 40 operát, valamint egyházi és hangszeres zeneműveket írt.

Híresebb operái

  • Le donne letterate (1770)
  • Europa riconosciuta (1778)
  • Il ricco d'un giorno,
  • Semiramide,
  • La grotta di Trofonio
  • Tarare

Külső hivatkozás

Források és jegyzetek

  1. Max Becker: Wolfgang Amadeus Mozart Kossuth Kiadó 2006 113,124 oldal