„Titus Calpurnius Siculus” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2011. szeptember 12., 17:56-kori változata

Titus Calpurnius Siculus (1. század) római költő.

Nero uralkodására estek alkotóévei. „Siculus” mellékneve esetleg szicíliai származásának köszönhető, de más feltételezések szerint mesterére, Theokritoszra való utalásul akasztották rá.

Hét eklogája maradt fenn, ezekben a Vergiliusra jellemző bukolikus hangulatú költői nyelvet szólaltatja meg. A filológusok hozzá kötik a névtelenül fennmaradt De laude Pisonis (’Piso dicsérete’) című költemény szerzőségét is.

Szakirodalom

Simon L. Zoltán: Árkádia kettős tükörben. T.Calpurnius Siculus eklogái. Apollo Könyvtár. Akadémiai Kiadó, 2009. Budapest. ISBN 9789630586955

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Titus Calpurnius Siculus témában.

Források

Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 1245–1246. o.

Külső hivatkozások

Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.

Ókorportál
Az ókori Róma portálja

@@ 5. sor: / 5. sor: @@
 Hét eklogája maradt fenn, ezekben a [[Vergilius]]ra jellemző bukolikus hangulatú költői nyelvet szólaltatja meg. A filológusok hozzá kötik a névtelenül fennmaradt ''De laude Pisonis'' (’Piso dicsérete’) című költemény szerzőségét is.
-Calpurnius Siculus első [[ecloga|eclogája]]:
+==Szakirodalom==
-:Nondum solis equos declinis mitigat aestas,
-:quamuis et madidis incumbant prela racemis
+*Simon L. Zoltán: Árkádia kettős tükörben. T.Calpurnius Siculus eklogái. Apollo Könyvtár. Akadémiai Kiadó, 2009. Budapest. ISBN 9789630586955
-:et spument rauco feruentia musta susurro.
-:cernis ut ecce pater quas tradidit, Ornyte, uaccae
-:molle sub hirsuta latus exsplicuere genista?
+{{wikiforrás}}
-:nos quoque uicinis cur non succedimus umbris?
-:torrida cur solo defendimus ora galero?
-:Hoc potius, frater Corydon, nemus, antra petamus
-:ista patris Fauni, graciles ubi pinea denset
-:silua comas rapidoque caput leuat obuia soli,
-:bullantes ubi fagus aquas radice sub ipsa
-:protegit et ramis errantibus implicat umbras.
-:Quo me cumque uocas, sequor, Ornyte; nam mea Leuce,
-:dum negat amplexus nocturnaque gaudia nobis,
-:peruia cornigeri fecit sacraria Fauni.
-:prome igitur calamos et si qua recondita seruas.
-:nec tibi defuerit mea fistula, quam mihi nuper
-:matura docilis compegit harundine Ladon.
-:Et iam captatae pariter successimus umbrae.
-:sed quaenam sacra descripta est pagina fago,
-:quam modo nescio quis properanti falce notauit?
-:aspicis ut uirides etiam nunc littera rimas
-:seruet et arenti nondum se laxet hiatu?
-:Ornyte, fer propius tua lumina: tu potes alto
-:cortice descriptos citius percurrere uersus;
-:nam tibi longa satis pater internodia largus
-:procerumque dedit mater non inuida corpus.
-:Non pastor, non haec triuiali more uiator,
-:sed deus ipse canit: nihil armentale resultat,
-:nec montana sacros distinguunt iubila uersus.
-:Mira refers; sed rumpe moras oculosque sequaci
-:quam primum nobis diuinum perlege carmen.
-:"Qui iuga, qui silua tueor, satus aethere Faunus,
-:haec populis uentura cano: iuuat arbore sacra
-:laeta patefactis incidere carmina fatis.
-:uos o praecipue nemorum gaudete coloni,
-:uos populi gaudete mei: licet omne uagetur
-:securo custode pecus nocturnaque pastor
-:claudere fraxinea nolit praesepia crate:
-:non tamen insidias praedator ouilibus ullas
-:afferet aut laxis abiget iumenta capistris.
-:aurea secura cum pace renascitur aetas
-:et redit ad terras tandem squalore situque
-:alma Themis positi iuuenemque beata sequuntur
-:saecula, maternis causam qui uicit Iulis.
-:dum populos deus ipse reget, dabit impia uictas
-:post tergum Bellona manus spoliataque telis
-:in sua uesanos torquebit uiscera morsus
-:et, modo quae toto ciuilia distulit orbe,
-:secum bella geret: nullos iam Roma Philippos
-:deflebit, nullos ducet captiua triumphos;
-:omnia Tartareo subigentur carcere bella
-:immergentque caput tenebris lucemque timebunt.
-:candida pax aderit; nec solum candida uultu,
-:qualis saepe fuit quae libera Marte professo,
-:quae domito procul hoste tamen grassantibus armis
-:publica diffudit tacito discordia ferro:
-:omne procul uitium simulatae cedere pacis
-:iussit et insanos Clementia contudit enses.
-:nulla catenati feralis pompa senatus
-:carnificum lassabit opus, nec carcere pleno
-:infelix raros numerabit Curia patres.
-:plena quies aderit, quae stricti nescia ferri
-:altera Saturni referet Latialia regna,
-:altera regna Numae, qui primus ouantia caede
-:agmina, Romuleis et adhuc ardentia castris
-:pacis opus docuit iussitque silentibus armis
-:inter sacra tubas, non inter bella, sonare.
-:iam nec adumbrati faciem mercatus honoris
-:nec uacuos tacitus fasces et inane tribunal
-:accipiet consul; sed legibus omne reductis
-:ius aderit, moremque fori uultumque priore
-:reddet et afflictum melior deus auferet aeuum.
-:exultet quaecumque notum gens ima iacentem
-:erectumue colit boream, quaecumque uel ortu
-:uel patet occasu medioue sub aethere feruit.
-:cernitis ut puro nox iam uicesima caelo
-:fulgeat et placida radiantem luce cometem
-:proferat? ut liquidum niteat sine uulnere plenus?
-:numquid utrumque polum, sicut solet, igne cruento
-:spargit et ardenti scintillat sanguine lampas?
-:at quondam non talis erat, cum Caesare rapto
-:indixit miseris fatalia ciuibus arma.
-:scilicet ipse deus Romanae pondera molis
-:fortibus excipiet sic inconcussa lacertis,
-:ut neque translati sonitu fragor intonet orbis
-:nec prius ex meritis defunctos Roma penates
-:censeat, occasus nisi cum respexerit ortus."
-:Ornyte, iam dudum uelut ipso numine plenum
-:me quatit et mixtus subit inter gaudia terror.
-:sed bona facundi ueneremur numina Fauni.
-:carmina, quae nobis deus obtulit ipse canenda,
-:dicamus teretique sonum modulemur auena:
-:forsitan augustas feret haec Meliboeus ad aures.
 == Források ==