„Katabolizmus” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.6.5) (Bot: következő hozzáadása: jv:Katabolisme |
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: sr:Katabolizam |
||
44. sor: | 44. sor: | ||
[[sl:Katabolizem]] |
[[sl:Katabolizem]] |
||
[[sq:Katabolizmi]] |
[[sq:Katabolizmi]] |
||
[[sr:Katabolizam]] |
|||
[[sv:Katabolism]] |
[[sv:Katabolism]] |
||
[[th:กระบวนการสลาย]] |
[[th:กระบวนการสลาย]] |
A lap 2011. szeptember 10., 20:51-kori változata
Az élő szervezetek biokémiai reakciók során történő tápanyaglebontását katabolizmusnak, vagy más szóval disszimilációnak, lebontásnak nevezzük. Ez a szervezetek energiafelszabadító folyamata, melynek során a bonyolult szerves vegyületekből (például poliszacharidokból, lipidekből, fehérjékből, nukleinsavakból) egyszerűbb felépítésű szerves vagy szervetlen vegyületek (például monoszacharidok, zsírsavak, nukleotidok, aminosavak stb.) keletkeznek. Az ezekből a kisebb molekulákból, ún. monomerekből álló nagyobb molekulákat polimereknek nevezzük.
A sejtek a monomereket vagy újra felhasználják polimerek szintéziséhez, vagy tovább bontják még egyszerűbb végtermékekre, ezzel további energiát szabadítva fel. A sejtek anyagcsere végtermékei közé tartoznak például a tejsav, az ecetsav, az ammónia, és a karbamid (urea). Ezen termékek többnyire oxidatív folyamatok során keletkeznek, amely során a felszabaduló kémiai energia egy része hő formájában "elvész", míg a többi része az ATP (adenozin-trifoszfát) szintézisére fordítódik. Ez a molekula működik (többek között) a szervezet energia szállítójaként: az anabolikus szintézisek szintézisek során az ATP lebomlik, és közben energia szabadul fel. A katabolizmus tehát a sejtek fenntartásához és növekedéséhez szükséges energiát biztosítja. A katabolikus folyamatok közé tartozik például a glükoneogenezis, a citromsav-ciklus, a zsír zsírsavakká történő lebontása a zsírszövetben, valamint az izmok fehérjéinek lebontása (a keletkező aminosavakat a szervezet a glüloneogenezisben hasznosítja.
A katabolizmust a szervezetben számos jelzés kontrollálja. Az eddig ismert, katabolizmusra ható molekulák jórészt hormonok, illetve maguk az anyagcserében részt vevő molekulák. Az endokrinológusok a hormonokat hagyományosan anabolikus és katabolikus hormonokra osztják fel, aszerint, hogy melyik folyamatot serkentik. A 20. század eleje óta ismerjük az ún. "klasszikus" katabolikus hormonokat. Ezek a glukagon, a kortizol, és az adrenalin (és más katekolaminok). Az elmúlt évtizedekben azonban számos új, részben a katabolizmusra ható hormont is felfedeztek ilyenek például a citokinek, az orexin és hipokretin (hormonpár), és a melatonin[forrás?].
Források
Ez a szócikk részben vagy egészben a catabolism című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Berend Mihály - Gömöry András - Kiss János - Müllner Erzsébet - Tóth Géza: Biológia III. - Műszaki Kiadó, Budapest 2006
- Berend Mihály - Szerényi Gábor - Gömöry András: Biológia IV. - Műszaki Kiadó, Budapest 2006
- Kovács János: Sejttan - Eötvös Kiadó, 1999