„Don” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
| 29. sor: | 29. sor: | ||
== Tanaisz folyó == |
== Tanaisz folyó == |
||
Általában úgy tartják, hogy a Don folyó régi görög neve a Tanaisz. Ez a Hérodotosz utáni időkre valószínűleg igaz. [[Vékony Gábor]] feltevése szerint a helyzet összetettebb Hérodotosz esetén. Hérodotosz a [[szkíták|szkíta]] Olbiából – ma [[Ocsakiv]] a Dnyeper–öböl bejáratánál – az [[Ural]] felé haladó karavánút leírásánál egy helyen elmondja, hogy kelet felé a Tanaiszon átkelve a [[szauromaták]] földje következik, egy olyan terület, amelyen sem gyümölcstermő, sem vad fa nem nő. Ezen a területen a [[Meotisz]]tól északra 15 napi járóföldig laknak a szauromaták, azután pedig a budinok, majd az [[Oarosz]] folyón túl egy pusztaság után a [[tüsszageták]]. Egy másik helyen elmondja, hogy észak felől, a tüsszageták földjéről vagy irányából négy folyó folyik, a [[Lükosz]], az Oarosz, a [[Tanaisz]] és a [[Szürgisz]]. Ezek alapján Vékony Gábor szerint a folyók a következőképpen azonosíthatók: 1. Donyec felső folyása az Oszkol torkolatáig, 2. az Oszkol és a Donyec az Ajdar torkolatáig, 3. '''az Ajdar és a Donyec a Donig''' 4. a Don |
Általában úgy tartják, hogy a Don folyó régi görög neve a Tanaisz. Ez a Hérodotosz utáni időkre valószínűleg igaz. [[Vékony Gábor]] feltevése szerint a helyzet összetettebb Hérodotosz esetén. Hérodotosz a [[szkíták|szkíta]] Olbiából – ma [[Ocsakiv]] a Dnyeper–öböl bejáratánál – az [[Ural]] felé haladó karavánút leírásánál egy helyen elmondja, hogy kelet felé a Tanaiszon átkelve a [[szauromaták]] földje következik, egy olyan terület, amelyen sem gyümölcstermő, sem vad fa nem nő. Ezen a területen a [[Meotisz]]tól északra 15 napi járóföldig laknak a szauromaták, azután pedig a budinok, majd az [[Oarosz]] folyón túl egy pusztaság után a [[tüsszageták]]. Egy másik helyen elmondja, hogy észak felől, a tüsszageták földjéről vagy irányából négy folyó folyik, a [[Lükosz]], az Oarosz, a [[Tanaisz]] és a [[Szürgisz]]. Ezek alapján Vékony Gábor szerint a folyók a következőképpen azonosíthatók: 1. Donyec felső folyása az Oszkol torkolatáig, 2. az Oszkol és a Donyec az Ajdar torkolatáig, 3. '''az Ajdar és a Donyec a Donig''' 4. a Don. {{refhely|Vékony Őstörténet|162–163. o.}} |
||
Alátámasztják ezt a növényföldrajzi adatok, feltéve, hogy a szauromatákat a sztyeppére és nem a félsivatagba akarjuk tenni. Egyrészt a torkolatánál a Don kelet felől folyik, azon átkelni tehát dél felé lehet. Utána hamar végetér a sztyeppe és a félsivatag következik a Don–[[Manics]]–[[Volga]] által határolt területen. Sztyeppe dél felé a Manicstól délre a [[Kubán]]ig van, észak felé pedig a Don jobb partján, azaz északi oldalán. A sztyeppeövezet azután a Volga–Don-könyöktől északra kiterjed a Volgától keletre eső területekre is. {{refhely|RónaTasHonfoglaló|29. o., növényföldrajzi térkép}} |
Alátámasztják ezt a növényföldrajzi adatok, feltéve, hogy a szauromatákat a sztyeppére és nem a félsivatagba akarjuk tenni. Egyrészt a torkolatánál a Don kelet felől folyik, azon átkelni tehát dél felé lehet. Utána hamar végetér a sztyeppe és a félsivatag következik a Don–[[Manics]]–[[Volga]] által határolt területen. Sztyeppe dél felé a Manicstól délre a [[Kubán]]ig van, észak felé pedig a Don jobb partján, azaz északi oldalán. A sztyeppeövezet azután a Volga–Don-könyöktől északra kiterjed a Volgától keletre eső területekre is. {{refhely|RónaTasHonfoglaló|29. o., növényföldrajzi térkép}} |
||
A lap 2011. szeptember 4., 12:59-kori változata
- Ez a szócikk az orosz folyóról szól. A DON toxin jellemzőit itt találja.
| Don | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Országok | Oroszország |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 1950 km |
| Forrásszint | 180 m |
| Vízhozam | 935 m³/s |
| Vízgyűjtő terület | 422 000 km² |
| Forrás | Közép-orosz-hátság, Tulai terület |
 é. sz. 54° 00′ 44″, k. h. 38° 16′ 40″ | |
| Torkolat | Azovi-tenger, Taganrogi-öböl |
| é. sz. 47° 05′ 11″, k. h. 39° 14′ 19″ | |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Don témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Don (oroszul Дон [Don]; a régi görögöknél Tanaisz) folyó Oroszországban, vízgyűjtőjét tekintve az európai országrész harmadik legnagyobb folyója a Volga és a Káma után.
Földrajz
A Közép-orosz-hátság északi részén ered, a Tulai, a Lipecki, a Voronyezsi, a Rosztovi és a Volgográdi területeken folyik keresztül, és 340 km²-es deltát képezve ömlik az Azovi-tenger Taganrogi-öblébe. Medrét Kalacs városától 190 km-en át az 1952-ben elkészült, 2600 km² területű Cimljanszki víztározó alkotja.
Alföldi jellegű folyó, esése kicsi, sok kisebb-nagyobb kanyart alkot. Árterülete széles, az alsó szakaszon néhol eléri a 12–15 km-t. A folyó csaknem teljes hosszában a jobb oldali partfal magas, a bal part sík, lapos. Alsó szakaszán esése rendkívül csekély, folyása nagyon lassú („Csendes Don"). Rosztov alatt 340 km² területű deltát képezve ömlik az Azovi-tenger Taganrogi-öblébe.
Vízgyűjtő medencéje az erdős sztyeppe és a sztyeppe övezetében fekszik, ahol kevés a csapadék, ezért vízhozama – a nagy északi folyókhoz képest – igen kicsi, 935 m³/s. Az éves vízmennyiség 70%-a a tavaszi áradáskor vonul le. A folyó december elején befagy, és az alsó szakaszon kb. 3 hónap után, a felsőn jóval később enged fel.
A Don nagy része, a torkolattól kb. 1600 km-ig hajózható, nyáron a sok zátony miatt a megfelelő mélységet kotrással biztosítják. A folyó és a Volga között Kalacsnál 1952-ben megépült hajózható csatorna a Dont is bekapcsolta a Balti-, Kaszpi- és Fehér-tengert összekötő víziútrendszerbe.
Tanaisz folyó
Általában úgy tartják, hogy a Don folyó régi görög neve a Tanaisz. Ez a Hérodotosz utáni időkre valószínűleg igaz. Vékony Gábor feltevése szerint a helyzet összetettebb Hérodotosz esetén. Hérodotosz a szkíta Olbiából – ma Ocsakiv a Dnyeper–öböl bejáratánál – az Ural felé haladó karavánút leírásánál egy helyen elmondja, hogy kelet felé a Tanaiszon átkelve a szauromaták földje következik, egy olyan terület, amelyen sem gyümölcstermő, sem vad fa nem nő. Ezen a területen a Meotisztól északra 15 napi járóföldig laknak a szauromaták, azután pedig a budinok, majd az Oarosz folyón túl egy pusztaság után a tüsszageták. Egy másik helyen elmondja, hogy észak felől, a tüsszageták földjéről vagy irányából négy folyó folyik, a Lükosz, az Oarosz, a Tanaisz és a Szürgisz. Ezek alapján Vékony Gábor szerint a folyók a következőképpen azonosíthatók: 1. Donyec felső folyása az Oszkol torkolatáig, 2. az Oszkol és a Donyec az Ajdar torkolatáig, 3. az Ajdar és a Donyec a Donig 4. a Don. [1]
Alátámasztják ezt a növényföldrajzi adatok, feltéve, hogy a szauromatákat a sztyeppére és nem a félsivatagba akarjuk tenni. Egyrészt a torkolatánál a Don kelet felől folyik, azon átkelni tehát dél felé lehet. Utána hamar végetér a sztyeppe és a félsivatag következik a Don–Manics–Volga által határolt területen. Sztyeppe dél felé a Manicstól délre a Kubánig van, észak felé pedig a Don jobb partján, azaz északi oldalán. A sztyeppeövezet azután a Volga–Don-könyöktől északra kiterjed a Volgától keletre eső területekre is. [2]
A Donba való torkollásától nagyjából észak felé folyó nagyobb folyó, amely mindkét partján sztyeppe van, valóban a Donyec–Ajdar együttese. A Tanaisz név eredetileg Danaid volt, amelyben a dan- 'folyót' jelent (avesztai dánu, oszét don). Az -aid–awed elem viszont azonosítható az Ajdar nevének elejével. A Dnyeper és a Dnyeszter neve is hasonló iráni névadást tükröz. [3]
Jelentősebb mellékfolyói
- Jobbról a Szoszna, a Csir és a Donyec.
- Balról a Voronyezs, a Bitjug, a Hopjor és a Medvegyica.
Nagyobb városok, kikötők
- Rosztov-na-Donu – a legnagyobb Don-menti város, területi központ, lakóinak száma meghaladja az egy milliót.
- Novomoszkovszk (a folyó forrásánál, Tulai terület)
- Kalacs-na-Donu
- Volgodonszk
- Azov
Hivatkozások
- ↑ Vékony Őstörténet 162–163. o.
- ↑ RónaTasHonfoglaló 29. o., növényföldrajzi térkép
- ↑ Vékony Őstörténet 164. o.
Források
- A.A. Szokolov A Szovjetunió vízrajza (1952)
- ↑ Vékony Őstörténet: Vékony Gábor. Magyar őstörténet – magyar honfoglalás. Nap Kiadó. ISBN 963 9402 16 8 (2002, 2005)
- ↑ RónaTasHonfoglaló: Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép: Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest: Balassi. 1997. ISBN 963 506 140 4
További információk
