„Don” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
41. sor: | 41. sor: | ||
== Források == |
== Források == |
||
⚫ | |||
* [http://www.abratsev.narod.ru/biblio/sokolov/p1ch18b.html A.A. Szokolov ''A Szovjetunió vízrajza'' (1952)] |
* [http://www.abratsev.narod.ru/biblio/sokolov/p1ch18b.html A.A. Szokolov ''A Szovjetunió vízrajza'' (1952)] |
||
* {{hely|Vékony Őstörténet}} {{cite book|author=[[Vékony Gábor]]|title=Magyar őstörténet – magyar honfoglalás|publisher=Nap Kiadó|year=2002, 2005|id=ISBN 963 9402 16 8}} |
|||
== További információk == |
|||
⚫ | |||
[[Kategória:Oroszország folyói]] |
[[Kategória:Oroszország folyói]] |
A lap 2011. szeptember 4., 12:22-kori változata
- Ez a szócikk az orosz folyóról szól. A DON toxin jellemzőit itt találja.
Don | |
Közigazgatás | |
Országok | Oroszország |
Földrajzi adatok | |
Hossz | 1950 km |
Forrásszint | 180 m |
Vízhozam | 935 m³/s |
Vízgyűjtő terület | 422 000 km² |
Forrás | Közép-orosz-hátság, Tulai terület |
é. sz. 54° 00′ 44″, k. h. 38° 16′ 40″ | |
Torkolat | Azovi-tenger, Taganrogi-öböl |
é. sz. 47° 05′ 11″, k. h. 39° 14′ 19″ | |
Elhelyezkedése | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Don témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Don (oroszul Дон [Don]; a régi görögöknél Tanaisz) folyó Oroszországban, vízgyűjtőjét tekintve az európai országrész harmadik legnagyobb folyója a Volga és a Káma után.
Földrajz
A Közép-orosz-hátság északi részén ered, a Tulai, a Lipecki, a Voronyezsi, a Rosztovi és a Volgográdi területeken folyik keresztül, és 340 km²-es deltát képezve ömlik az Azovi-tenger Taganrogi-öblébe. Medrét Kalacs városától 190 km-en át az 1952-ben elkészült, 2600 km² területű Cimljanszki víztározó alkotja.
Alföldi jellegű folyó, esése kicsi, sok kisebb-nagyobb kanyart alkot. Árterülete széles, az alsó szakaszon néhol eléri a 12–15 km-t. A folyó csaknem teljes hosszában a jobb oldali partfal magas, a bal part sík, lapos. Alsó szakaszán esése rendkívül csekély, folyása nagyon lassú („Csendes Don"). Rosztov alatt 340 km² területű deltát képezve ömlik az Azovi-tenger Taganrogi-öblébe.
Vízgyűjtő medencéje az erdős sztyeppe és a sztyeppe övezetében fekszik, ahol kevés a csapadék, ezért vízhozama – a nagy északi folyókhoz képest – igen kicsi, 935 m³/s. Az éves vízmennyiség 70%-a a tavaszi áradáskor vonul le. A folyó december elején befagy, és az alsó szakaszon kb. 3 hónap után, a felsőn jóval később enged fel.
A Don nagy része, a torkolattól kb. 1600 km-ig hajózható, nyáron a sok zátony miatt a megfelelő mélységet kotrással biztosítják. A folyó és a Volga között Kalacsnál 1952-ben megépült hajózható csatorna a Dont is bekapcsolta a Balti-, Kaszpi- és Fehér-tengert összekötő víziútrendszerbe.
Tanaisz folyó
Jelentősebb mellékfolyói
- Jobbról a Szoszna, a Csir és a Donyec.
- Balról a Voronyezs, a Bitjug, a Hopjor és a Medvegyica.
Nagyobb városok, kikötők
- Rosztov-na-Donu – a legnagyobb Don-menti város, területi központ, lakóinak száma meghaladja az egy milliót.
- Novomoszkovszk (a folyó forrásánál, Tulai terület)
- Kalacs-na-Donu
- Volgodonszk
- Azov
Források
- A.A. Szokolov A Szovjetunió vízrajza (1952)
- ↑ Vékony Őstörténet: Vékony Gábor. Magyar őstörténet – magyar honfoglalás. Nap Kiadó. ISBN 963 9402 16 8 (2002, 2005)