„Kiszáradás” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2011. augusztus 25., 14:45-kori változata

A kiszáradás (lat. exsiccosis) vagy dehidratáció nagy mennyiségű folyadék- és elektrolitvesztés, illetve elégtelen folyadékbevitel következtében kialakuló kórkép. Súlyossága a só- és vízvesztés mértékétől függ. Kezelésének célja a víz- és sóháztartás helyreállítása. Erre az ún. orális rehidráló porból (ORF) készült vizes oldatokat használják.

Ha az elveszített mennyiség eléri a testsúly két százalékát, fáradtság lép fel, teljesítményünk romlik. Ha a folyadékveszteség több mint a testsúly öt százalékát jelenti, komoly fizikai rosszullét lép fel, szédülés, fejfájás, hányinger kerülgeti az embert, valamint bénító gyengeség és mentális zavartság.

A szomjúság a víz hiányának szubjektív érzése. Akkor következik be, amikor a vér víztartalma a normális alá csökken, és ennek következtében a vér moláris koncentrációja és fehérjetartalma nő. Ilyenkor a köztiagy központjából ingerületek keletkeznek, amelyek az agykéreg működését is befolyásolják. A szomjúság az egész szervezet pszichotikus állapota, sokkal kínzóbb, mint az éhségérzet, és azonnali vízfelvételt követel. Erre azért van szükség, mert élelem nélkül hetekig, akár egy hónapig is életben marad az ember, folyadék nélkül viszont legfeljebb pár napig bírja, így a szervezet egyből jelzi, ha megbomlott az egyensúly.

Tíz százalékos folyadékveszteség felett az izmok lebénulnak, a bőr összeaszik, a vizelés megszűnik vagy fájdalmassá válik, az áldozatot látomások kezdik gyötörni. Ha a vízveszteség eléri a testsúly 15%-át, a szomjazó meghal.

Források

Új magyar lexikon VI. (S–Z). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1962.

Ez a biológiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

Lásd még

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Kiszáradás témában.

Orvostudományi portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-A '''kiszáradás''' (lat. ''exsiccosis'') vagy '''dehidratáció''' nagy mennyiségű [[Folyadékvesztés|folyadék]]- és [[elektrolit]]vesztés, illetve elégtelen folyadékbevitel következtében kialakuló [[kórkép]]. Súlyossága a só- és vízvesztés mértékétől függ. Kezelésének célja a víz- és sóháztartás helyreállítása. Erre az ún. [[orális rehidráló por]]ból (ORF) készült vizes oldatokat használják.
+A '''kiszáradás''' (lat. ''exsiccosis'') vagy '''dehidratáció''' nagy mennyiségű [[Folyadék|folyadék]]- és [[elektrolit]]vesztés, illetve elégtelen folyadékbevitel következtében kialakuló [[kórkép]]. Súlyossága a só- és vízvesztés mértékétől függ. Kezelésének célja a víz- és sóháztartás helyreállítása. Erre az ún. [[por|orális rehidráló por]]ból (ORF) készült vizes oldatokat használják.
 Ha az elveszített mennyiség eléri a testsúly két százalékát, fáradtság lép fel, teljesítményünk romlik. Ha a folyadékveszteség több mint a testsúly öt százalékát jelenti, komoly fizikai rosszullét lép fel, szédülés, fejfájás, hányinger kerülgeti az embert, valamint bénító gyengeség és mentális zavartság.
-A [[szomjúság]] a [[víz]] hiányának szubjektív érzése. Akkor következik be, amikor a [[vér]] víztartalma a normális alá csökken, és ennek következtében a vér moláris koncentrációja és fehérjetartalma nő. Ilyenkor a [[köztiagy]] központjából ingerületek keletkeznek, amelyek az [[agykéreg]] működését is befolyásolják. A szomjúság az egész szervezet pszichotikus állapota, sokkal kínzóbb, mint az [[éhség]]érzet, és azonnali vízfelvételt követel. Erre azért van szükség, mert élelem nélkül hetekig, akár egy hónapig is életben marad az ember, folyadék nélkül viszont legfeljebb pár napig bírja, így a szervezet egyből jelzi, ha megbomlott az egyensúly.
+A [[Vízhiány|szomjúság]] a [[víz]] hiányának szubjektív érzése. Akkor következik be, amikor a [[vér]] víztartalma a normális alá csökken, és ennek következtében a vér moláris koncentrációja és fehérjetartalma nő. Ilyenkor a [[köztiagy]] központjából ingerületek keletkeznek, amelyek az [[agykéreg]] működését is befolyásolják. A szomjúság az egész szervezet pszichotikus állapota, sokkal kínzóbb, mint az [[éhség]]érzet, és azonnali vízfelvételt követel. Erre azért van szükség, mert élelem nélkül hetekig, akár egy hónapig is életben marad az ember, folyadék nélkül viszont legfeljebb pár napig bírja, így a szervezet egyből jelzi, ha megbomlott az egyensúly.
 Tíz százalékos folyadékveszteség felett az izmok lebénulnak, a bőr összeaszik, a vizelés megszűnik vagy fájdalmassá válik, az áldozatot látomások kezdik gyötörni. Ha a vízveszteség eléri a testsúly 15%-át, a szomjazó meghal.