„Kabócák” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: qu:Sit'ikira, he:ציקדות, sh:Cvrčci |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
60. sor: | 60. sor: | ||
[[de:Singzikaden]] |
[[de:Singzikaden]] |
||
[[el:Τζιτζίκι]] |
[[el:Τζιτζίκι]] |
||
[[eo: |
[[eo:Cikadedoj]] |
||
[[es:Cicadidae]] |
[[es:Cicadidae]] |
||
[[eu:Txitxar]] |
[[eu:Txitxar]] |
A lap 2011. augusztus 24., 22:25-kori változata
Kabócák | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Alcsaládok | ||||||||||||||||
Lásd még a szövegben | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Kabócák témájú kategóriát. |
A kabócák (Cicadidae) a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjének színkabócák (Auchenorrhyncha) alrendjébe tartozó rovarcsalád. Szúró-szívó szájszervű, rendszerint röpképes, kizárólag szárazföldön élő rovarok.
Anatómia
Merőlegesen álló rövid fejjel, duzzadt homlokkal rendelkeznek. Mellső szárnyaik a hátsóknál hosszabbak, hártyásak. Testük jellegzetes ék alakú, hengeres. Vannak közöttük egészen aprók (2 mm körüliek), de a trópusokon akár 11 cm nagyságot meghaladó fajaik is élnek (Holzinger, 2002).
A Kárpát-medencei fajok többsége nem éri el a 10 mm-t sem, de például legnagyobb itteni képviselőik, az énekes kabócák (Cicadinae alcsalád) az 1-4 cm-es mérettartományba esnek (Sáringer, 1989).
A hímeknél a kilencedik potrohszelvényen helyezkednek el az ivarszervek, amelyek alakja rendszerint fajra jellemző elkülönítő bélyeg. A nőstények fűrészes tojócsövet viselnek, mellyel a növény szövetét vágják fel, hogy petéiket elhelyezhessék.
Hangadó készüléke mindkét ivar egyedeinek van ugyan, de a nőstényeké csak csenevész.
Életmód
Leginkább a forróövi vidékeket kedvelik, a mérsékelt övben a szőlőtermesztési határon túl nem mennek. A déli napfénynél igen élénken ciripelnek. Fákon tartózkodnak, igen óvatosak. Szipókáikkal megszúrják a fák leveleit és gallyait, és ezek nedveit szívják. A föl nem szívott nedv a levegőn tömörül és az úgynevezett manua-cukrot szolgáltatja. Lárváik a földbe bújnak, és itt a növények gyökereinek nedveit szívják el.
Elterjedés
A kabócák az egész földön elterjedtek, minden szárazföldi ökoszisztémában előfordulnak (Nickel et al., 2002). Becslések szerint a világon eddig közel 30 000 leírt fajt tartanak számon (Soós, 1954). A Kárpát-medencei faunát megközelítőleg 600 faj alkotja. A legismertebbek a Ciccuda orni és Ciccuda plebeja fajok. Az előbbi szúrásával a manua-cukrot adja, az utóbbi Európában a legnagyobb faj.
Galéria
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |
Források
- Bleicher Krisztina "Kabóca-együttesek (Auchenorrhyncha) faunisztikai és szerkezeti vizsgálata alma- és körteültetvényekben" doktori értekezése