Szír Szent Efrém

Szír Szent Efrém
egyháztanító
Születése
306 körül Nisibis ma Nusaybin Törökország
Halála
373. június 9. Edessza ma Şanlıurfa
Tisztelete
Ünnepnapja	január 28. Ortodox kereszténység Keleti katolikus egyházak június 10. Római Katolikus Egyház Anglikán Közösség június 18. Maronita Egyház
Jelképei	miseruha és tömjénfüstölő, hárfa
A Wikimédia Commons tartalmaz Szír Szent Efrém témájú médiaállományokat.

Ephrem Syrus: Sermones selecti, Ősnyomtatvány, Freiburg 1491 előtt

Szent Jakab templom Nisibisben (itt tanított Szent Efrém)

Szír Szent Efrém (görögül Ἐφραίμ ὁ Σῦρος, latinul Ephraem Syrus) (Nisibis (ma Nusaybin Törökország) 306 körül – Edessza (ma Şanlıurfa) 373. június 9.) diakónus, hitvalló, teológus, író, költő. Afráhát mellett a Szír Ortodox Egyház egyik legkiemelkedőbb teológusa, szónoka és himnuszírója volt. A keleti és nyugati egyházak egyaránt szentként tisztelik. XV. Benedek pápa a Principi apostolorum Petro enciklikájában emelte a katolikus egyháztanítók sorába 1920-ban.

Élete

Nisibisben, a Római és a Perzsa Birodalom határán született. A hagyomány szerint Amidából származó keresztény anya és egy helybeli pogány pap fia volt. Egy másik változat szerint szülei keresztények voltak és Nisibis környékéről származtak. 18 éves korában megkeresztelkedett és attól kezdve a város első püspökének, Jakabnak befolyása alatt állt. Efrém idejében Nisibisben és Edesszában a keresztények nagy része markonita, manicheista és Bardaisan-követő volt és az edesszai keresztény egyházat, Efrém nagy bosszúságára, Paulut (Edesssa egykori püspöke) gyülekezetének, eretnek szektának tartották. Holott Paulut felvette a harcot a markioniták és a gnosztikus keresztény tanok ellen.

Efrémre nagy hatást gyakorolt Afrahát Férfigyülekezete, melynek tagjai aszkétizmust hirdettek, aktív társadalmi és egyházi tevékenységet folytattak. Házas férfiak is tagok lehettek, de előbb el kellett válniuk feleségüktől. Efrém ellenezte a monasztikus mozgalmat, melyet Mezopotámiában a manicheizmus befolyásolt. A jámbor és intelligens Efrémet tanítani hívták a Nisibisi iskolába, melynek később vezetője lett. A hagyomány szerint Nagy Szent Vazul szentelte diakónussá. 363-ban Flavius Claudius Iovianus római császárnak át kellett adnia a várost a perzsáknak, így Efrém számos kereszténnyel együtt Edesszába költözött. A város akkoriban nagy keresztény gyülekezettel rendelkezett. Máig nem tisztázott, hogy Efrém alapította-e az Edesszai iskolát (Perzsa iskola), vagy tevékenysége és tanítványai tették híressé. A hagyomány szerint remeteként élt. Nüsszai Szent Gergely ezt írta róla: „Efrém az első apostolok buzgó követője volt. A szerzetesek és remeték példaképe. Nem volt tarisznyája, botja, sem aranya, ezüstje. Zabkenyeret és zöldséget evett, szomját vízzel oltotta. Teste hasonló volt az agyagból formált csontvázhoz.” Haláláig tanított, vitatkozott, magyarázta a Szentírást. Flavius Valens római császár uralkodása idején halt meg.

Írásai

A Római és Perzsa Birodalom határán uralkodó politikai helyzet, a pogány kultuszok, a judaizmus és kereszténység, a különböző ókeresztény szekták arra késztették, hogy állást foglaljon és megvédje meggyőződését. Efrém az ókeresztény költészet legnagyobbika. Szír nyelven (kelet- arámi nyelv) írt. Műveiben a teológia és a költészet összefonódott. Rímes prózát és vers formájú homéliákat írt. Himnuszaiban újra és újra megénekelte az embereket megszabadító Isten csodálatos kegyelmét. Jól ismerte a Bibliát, melyet leggyakrabban körülírva idézett. Nem volt kapcsolatban a kortárs görög teológusokkal, nem ismerte a személy, lény és természet általuk használt kifejezéseit. Efrém által használt fogalmak valószínűleg a korai szír egyházi nyelvből származnak.

Kommentálta Mózes első könyvét, Mózes második könyvét, Józsué könyvét, Bírák könyvét I. II., Sámuel első és második könyvét, Királyok könyvét I. II., Krónkák könyvét I. II., Jób könyvét. Mózes első és második könyvének szír nyelvű kommentárjai megőrződtek. Szintén megmaradtak Tatianus Diatessaronjáról (evangélium harmonizálása) írt kommentárjai. Az Apostolok cselekedeteihez, és Pál apostol leveleihez írt kommentárjai arámi fordításban maradtak fenn. Sermones című művéből is maradtak meg eredeti részek. A Refutationes-ben cáfolta Mani, Bardasanes és Markion tanait.

Himnuszait lefordították örmény, kopt, etióp, arab és görög nyelvekre, görögből pedig latinra és a szír, örmény, kopt, görög és szláv nyelvű liturgia részei.

Irodalom

• K. Den Biesen: Efrem De Syrier, Vcl/West-Friesland, 2010
• Dr. Sebastien P. Brock: The luminous eye: the spiritual world vision of Saint Ephrem, Western Michigan University, Cistercian Publications, 1985

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Szír Szent Efrém témájú médiaállományokat.

• Szír Szent Efrém
• XVI. Benedek pápa beszéde Szent Efrémről