Vendkérdés

A Vendkérdés a magyarországi szlovénok (vendek) körül kialakult teória, mely a magyarországi nemzetiség valóban szlovén, vagy éppen ellenkező származását fejtegeti. Az ügy tudományos jellegét teljesen elvesztette a trianoni békeszerződés óta. Egészen a második világháború végéig a legfelső magyar politikai körök – akik Trianon ügyét olykor az ellenzék elnémítására használták –, igyekeztek a békecsinálók és a nemzetiség előtt is igazolni, hogy nincs szó mégcsak szláv népről sem, ez alapján az összdélszláv eszméket hirdető Jugoszláviának nincs joga a Muravidék birtoklására, ahol vend (prekmurjei) nyelvet beszélő szlovénok élnek.
Legfőbb képviselője a vend nem szlovén elképzelésnek Mikola Sándor matematika-fizika tanár.

A kérdés eredete

A szlovének őseit alkotó szláv népcsoportok a 6. században települtek Pannóniába és a 10. század elején magyar uralom alá kerültek. Köztük és a stájer szlovénok közt a Mura volt a választó vonal. A magyarországi szlovén nép egyszerű paraszti nép volt, elszigetelten éltek a többi szlovéntól, ezért a nyelvük megőrizte a régi archaikus elemek többségét, jelentősen átalakult és tájiasodott.

Bár maga a Szlovéniában hivatalos nyelvként használt szlovén sem egységes, tájanként eltérő. A vend legközelebbi rokona a Štajersko (Stájervidék) nyelvjárása, valamint a kaj-horvát.

A 18. század végétől kezdve a magyarországi szlovének papsága különféle tudományos jellegű értekezésekben, tanulmányokban kezdett foglalkozni a Muraszombat, Alsólendva és Szentgotthárd vidékén élő vendekkel. Mivel a németek windisch-nek nevezték a nemzetiséget (ebből származik a vend név) ez alapján vezették vissza a vendek őseit a vandálokig a névhasonlóság alapján. Köztük volt Kossics József, akinek családja horvát eredetű. Vagy nyolc évvel Kossics születése előtt 1780 Rát Mátyás felvetette, hogy a vendeknek nem lehet közük a vandálokhoz, mert a nyelvük elég közel áll a horváthoz. Maga Kossics is leírja, hogy magukat a vendek slovenci névvel illetik.

A nyelvészet és a történettudomány ma is vitatkozik a kérdés felett, de ezek mellett politikai szándékokkal is számolni kell, amely a 19.-20. században állandó befolyásolni akarta a tudományt és az embereket.

Kossics kortársa Bitnitz Lajos teszi azt a megállapítást, hogy semmi köze sem lehet a vendeknek a vandálokhoz. Ez a népcsoport ugyanúgy a szlovén nép részét képezi. Csakhamar a vend nem szlovén kérdés újabb elképzelést kapott később, amely a politikai eszközzé vált.

A vend-szlovén azonosság ellen felhozott érvek

Akik tagadják a vend-szlovén azonosságot azok általában az alábbi érveket hozzák fel.

• A vend nyelv és a szlovén között nagyfokú különbség van.
• A vendül beszélő emberek magukat vendeknek vallják.
• A vend emberek nem akartak elszakadni Magyarországtól 1920-ban.
• A vendeknek semmi kapcsolatuk nem volt 1920-ig a szlovénekkel.

Míg a trianoni békeszerződés foglalt határódosítások egyes esetben a román, csehszlovák, vagy jugoszláv felek hamis, történetietlen és valótlan bizonyítékaira alapozódott, addig valószínű, hogy a Vendvidéken a magyarok követték el a legsúlyosabb történelemhamisítást.
A vend valóban mutat a szlovén irodalmi nyelvtől, sőt alakított ki magának irodalmi normát. Valószínű, hogy van saját nyelvi normája, de ez még nem vonatkoztathatja el teljesen a szlovén nyelvtől. Szlovéniának tucatnyi olyan nyelvjárása van, amely egészen jól észlelhető eltérést mutat az írott nyelvtől. Szlovénia magas hegyvidéki terület, ezért a Habsburg Birodalomban sem voltak olyan teljesen áthidalt kapcsolatok az egyes régiók között. Egészen nyugaton Olaszország és Szlovénia között beszélik a réziai nyelvet, amely szintén egy nagyon zárt térségben alakult ki és a legtöbb szlovén számára nehezen érthető.
Már a 18. században, többek között a vendet sztenderdizáló Küzmics Miklós és Küzmics István is felmérték, hogy a tótsági lakosok (a Vendvidék régi neve) azonos néphez tartoznak mint a krajnai és stájer szlávok, viszont saját nyelvük van, ezért ezt célszerű használni.

A vend nyelvű emberek sosem vallották magukat vendeknek. A kiegyezést követően amikor elterjedt a vendek és szlovének közti rokonságot is tagadó elmélet, akkor arra késztették a magyarországi szlovéneket, hogy a népszmálálásokkor és a közéletben valljájk magukat vendeknek. De mindezt csak magyarul tették! Mert az anyanyelvükben megtartották a slovenski, slovénge, slovenci kifejezéseket. Tehát a vend tudat politikai indíttatásból, mesterségesen keletkezett.

Magyarország szétesésekor a szlovén politikai vezetők szorgalmazták az elszakadást, amely egyáltalán nem volt új gondolat. A parasztság és polgárság azonban azért nem ment bele, először csak az első időszakban, mert fogalmuk sem volt mi várhat rájuk a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban. Az első világháborús vereség és az ország egyszeri összeomlása oly gyorsan következett be, hogy az emberek szinte kétségbeesve nem tudták miként állnak talpra. Azonban évek alatt megbarátkoztak azzal, hogy ők többé nem Magyarország, hanem a délszláv állam részei.

Hogy ne lett volna kapcsolatok a vendek és a szlovének között, annak ellenkezőjét a mostani kutatások is bizonyítják. Tulajdonképpen nem olyan méretű kapcsolataik voltak a Habsburg fennhatóság alatt élő szlovénokkal, hogy azzal például a szlovén irodalmi nyelvet is átlehessen venni. Jóllehet Muraszombaton át kereskedelmi útvonal haladt Stájerországba, de figyelembe kell venni, hogy a Vendvidék korlátozottan művelhető földje, s rossz táji adottságai okán nem számíthatott arra, hogy bármilyen szempontból komolyan kiaknázhatják, így a lakossága többségében szegény paraszt maradt, nem alakult ki erős polgárság, vagy nemesség. A Mura is nehezen járható vizi útvonal volt, ami tovább növelte az elszigeteltséget. Viszont Mura másik oldalán fekvő Prlekija tájjal nagyobb fokú kapcsolat lehetett, mivel a vend nyelv és Prlekija nyelvjárása rendkívül hasonló.

Az elméletet hangoztatók között viszonylag kevés a képzett kutató, sőt ezek többnyire nem is beszélnek egy szláv nyelvet sem, így akik más nem délszláv nyelvekkel akarják rokonítani a vendet, azok többnyire ismeretek hiányában képtelenek hasonlóságot kimutatni pl. a nyugati szláv nyelvek és a vend között. A bizonyítékaik is rendszerint nem elég meggyőző érvek, mert vagy elavultak (sokan például 18.-19. századi forrásokat használnak, amikor még a modern nyelvészet nem is létezett), vagy hamisítottak (pl. Mikola Sándor elméletei). A kiejelentéseiket is általában revízió-pártiság, szlovén-ellenesség, délszláv-ellenesség, jugoszláv-ellenesség, vagy nacionalizmus hatja át. Sokan kommunista-elleneség (Tito-gyűlölet) elve végett hangoztatják a vend-szlovén összeegyeztethetetlenséget, így a magyarországi szlovén önkormányzati vezetőket is titoistáknak kiálltják ki.

A vend kérdés a politikai szolgálatában

A 19. században új eszmék terjedtek a szlávság körében, az ún. pánszlávizmus és illírizmus. Előbbi komoly nemzetközi konfliktussá terebélyesedett ki, hisz a szláv egység megteremtését a cári Oroszország saját feladatának tekintette. Ehhez azonban megint politikai kérdések, terület kiterjesztés, gazdasági pozíciók, stb. kapcsolódtak. Hasonlóan a pánszláv ügy volt az egyik ürügye a krími háborúnak is.

Az íllirizmus szerint minden délszláv nép, szlovénok, szerbek, macedónok, bosnyákok és horvátok mind az ókori illírektől erednek, éppen ezért meg kell teremteni az egységes nemzetet, melynek élén a horvátok állnának. A szlávokat uraló Habsburg és oszmán hatalmakat el kell távolítani és még azokat a délszlávokat is egyesíteni kell, akik az anyaterületen kívül estek.
Az 1848-as forradalmak idején Magyarországon is felélénkült az illírizmus terjedésének veszélye. Vas- és Zala vármegyékben is az előljáróság tartott attól, hogy az illíristák fellázítják a szlovénokat és a horvátokat, éppen ezért kemény intézkedésekkel hárították el az illírista aggitátorok beszivárgását.

A magyarokat elsősorban az evangélikus vallású szlovének támogatták, akik vallásukat féltették katolikus honfitársaikkal szemben (ők a Habsburgokat pártolták) és nem rokonszenveztek az illírizmussal, mivel a horvátok és német uralom alatt álló szlovénok katolikusok voltak.
A kiegyezést követően jelentkező (némelykor erőszakos) magyarosító törekvések kezdték felhasználni a „vend nem szlovén” teóriát. Ha a vend valóban önálló népcsoport, akkor az kizárólag a magyarságra kell, hogy legyen utalva, mert az annak területén él. A nemzeti tudat lazulhat és a nemzetiség lassan beolvad a többségi nemzetbe. A történelmi Vendvidék (a Mura és a Rába mente) magyar, illetve magyar érzelmű szlovén evangélikus lelkészei vallásuk megtartása érdekében támogatták a magyarosítók elképzelését. Eszerint a vendek ősszlávok, nincs semmi közük a krajnai és stájerországi szlovénokhoz. Éppen ezért kötelességük vendeknek, vendszlovénoknak vallani magukat. Az evangélikus legnagyobb szószólója Kardos János őrihodosi lelkész volt.

A 19. század második felétől egészen a 20. század első feléig az Osztrák–Magyar Monarchia fennállásakor háttérbe szorult a magyarosítás által alkotott elmélet, s már a magyarok is kezdték elfogadni, hogy a vendek szintén szlovén népcsoport.

Az irredentizmus idején

Az első világháború során a Monarchia összeomlott és több független államra szakadt. A trianoni békeszerződés értelmében a történelmi Magyarország kétharmada az utódállamok birtokába jutott. Muraszombat és Alsólendva vidékét Jugoszláviához csatolták, míg Szentgotthárd vidékén kilenc község Istvánfalva, Alsó- és Felsőszölnök, Tótfalu, Ritkaháza, Permise, Újbalázsfalva, Orfalu, Szakonyfalu továbbra is Magyarországon maradt.

A magyar külpolitikai legfőbb célja egészen a második világháború végéig Trianon revíziója volt. Erre a célra alakultak ki az irredenta csoportok, amelyek némelykor rendkívül nemzetiségellenesek voltak. Egy csapásra előhozták a vendkérdés teóriáit és minden eszközzel a nem szlovén változatát igyekeztek bebizonyítani. Mikola Sándor matematika-fizika tanár kidolgozta, egy orosz nyelvész elképzelései nyomán a vend-kelta azonosságot (az ókorban Európa nagy részén éltek venedi, veneti nevű népek, akiknek pontos származása ma sem tisztázott, s nevükre vezethető vissza a vend és windisch szavak). A vendek ezek szerint kelták, csak elszlávosodtak a 7.-8. században. Mikola a saját anyanyelvén kívül más szláv nyelvet nem beszélt és nyelvészettel sem foglalkozott. A legfőbb érve a vendek kelta mivolta mellett, hogy a vend nyelv használja az ü és ö betűket. A mai nyelvészeti ismeretek tekintetében Mikola és az orosz nyelvész állítása teljességgel tarthatatlan, mert a prlekijai nyelvjárásban és a venddel szintén rokon több stájer-szlovén tájszólásban jelen vannak ezek a betűk, sőt nyomokban a karintiai nyelvjárás és a réziai is használja. Forrása volt még Csaplovics János munkája Coraten und Wenden (Horvátok és vendek) című munkája (1829), amely egy önálló szláv nyelvet látott a vendben, s szerinte nem azonosítható semelyik délszláv néppel. Csaplovics a 19. században élt, akkoriban a tudomány a magyarokat is a hunokkal azonosította.
Az Amerikába kitelepült magyarországi szlovénok az amerikai liberális szellem jegyében elítélték a nacionalista jellegű jugoszláv királyságot és elhatárolódtak mind az államot támogató vendvidékiektől és a többi szlovéntól is. Ez önmagában nem lehet bizonyíték, de Mikolának ez is ürügye volt a vendek és a szlovénok közti nyelvi és származási „szakadék” szélesítésére. Erre már csak az is rácáfol, hogy a pennsylvaniai szlovének Amerikanszki Szlovencov Glász néven lapot is vezettek vendül, amelyben szlovéneknek vallották magukat és nem vendnek, de maga a lap teljesen liberális, nacionalizmus-ellenes újság volt.

Mikola sokszor egymásnak ellentmondó dolgokat is állított, mert noha vend nemzetről beszélt, de a vend nemzettudat létét is tagadta. Idővel megváltoztatta állításait és kijelentette, hogy a vendek a magyarokkal keveredtek, gyakorlatilag szláv magyarok, akiknek magyarosodniuk is kell. Mindezen fenntartásai mellett tehát görcsösen kardoskodott amellett, hogy a vendség Magyarországhoz kell, hogy tartozzék. Felterjesztette mindezeket a brit és amerikai hatalmakhoz és ott is világosan kifejtette, hogy semmilyen tekintetben nincs köze az irodalmi szlovénhoz a vendnek. Mikolát viszont nem vették komolyan, nem avégett mert, az elméleteit helytelenítették, hanem mert a határrendezés már korábban el lett döntve.

Mikola aprólékos kutatásokat végzett, hogy ügyét alátámassza, de nyilvánvaló, hogy számos adatot megmásított. De munkáiból világosan is látszik, hogy a politikát a tudomány fölé helyezi. Erre mutatott rá Matija Slavič szlavista, Biblia-kutató, aki szerint Mikola végső soron elismeri, hogy a vendek szlovénok, mert többször említi, hogy slovencinak vallják magukat, sőt az irredenta célú írások mind azt mutatják, hogy mégis szlovén népről van szó.

Mikola odáig elment, hogy belecsinálta a vend nyelvbe vendiski, vendszki kifejezéseket. Ezeket a Mikolával szimpatizáló szlovén egyének is magukénak vallották, később a revíziót óhajtó muravidéki magyarok is vendeknek vallották magukat.

De nemcsak a békecsinálók előtt akarták az ügy igazát bebizonyítani. A lakosságnak, akár Rábavidéken, akár az 1941-ben ideiglenesen visszafoglalt Muravidéken is állandóan bizonygatták, hogy vallják magukat vendeknek és tagadják bárki előtt, hogy szlovének. Ez azonban manipuláció volt, s a két nép közti viszony elmérgesítését, nemzeti gyűlölködést is eredményezhetett volna. Ma is a magyarországi szlovének közül sokan vendeknek vallják magukat, vagy épp nem vallják magukat, illetve önkéntes asszimilációt vállalnak, mert számukra rendkívül zavaros az ügy és akképp vélekednek, hogy ez csak a kárukat okozza, mely félelem nem is alaptalan. Együtt járhat ezzel a faji megkülönböztetés, de az emberek félelme különösen a délszláv háború alatt volt élénk, mivel a Balkánon az ottani délszlávok közti ellentétek véres etnikai tisztogatásokhoz vezettek, vagy épp elkergették az emberek szülőföldjükről, noha rendkívül azonos nyelvet beszéltek.

Mikola állításával szemben valódi tudományos művek is születtek, Pável Ágoston és Vilko Novak részéről, akik szerint vend nemzet nincs, csak vendség, mely a szlovén nép része, viszont van saját nyelvük és kultúrájuk.
A magyar politikai előtt azonban csak a szlovén eredete tagadása létezhetett, a revízióval együtt a vendkérdés éppúgy napirenden volt.

A vendkérdés napjainkban

A vend nem szlovén elmélet 1945 után elhalkult, részben a magyar-jugoszláv jóviszony fenntartására, más részről reálisabb ítélték a vend-szlovén azonosságot. A rendszerváltást követően, mikor újra szóba került a trianoni békeszerződés ügye, ismét előhozakodtak Mikola elépzeléseivel. Az, hogy a vendek szlovénok, az elmélet képviselői szerint csupán kommunista trükk a Tito vezette Jugoszlávia részéről. A vend kérdést újjáéleszteni akaró 1992-ben létrehozott Vend Szövetség megbukott, mert a Gallup Intézet felmérése megint csak az ellenkezőjét igazolta az elméletnek. 1996-ban Zsiga Tibor tollából egy újabb könyv jelent meg, a Muravidéktől Trianonig címmel, amely nemcsak a vend nem szlovén elméletet akarta igazolni, hanem tagadta a szlovén nép létezését! A könyv szerint a szlovén önelnevezést csak a 20. századtól használják pánszláv identitás hatására mind a magyarországi, mind a szlovéniai emberek és minden szlovén ezelőtt vend volt! Ismételten csak a politikát helyezi a tudomány fölé ez a mű, de effajta állítások még akár bonyodalmat is kelthetnek Szlovénia és Magyarország között.

Vannak olyan (szintén magyar szerzők tollából való) elképzelések amelyek szerint a vendek a szlovákok legközelebbi rokonai, vagy épp a szorbokkal egyező népcsoport.

Napjainkban maguk a revíziós szervezetek közül is sokan kezdenek elhatárolódni a nem szlovén elmélettől, inkább a vendek és magyarok évezredes együttélését igyekeznek kihangsúlyozni, ami nem is alaptalan.
A Muravidéken a szélsőséges érzelmű magyarok is vendeknek nevezik magukat, elképzeléseik szerint ugyanis a vendek valójában csak szláv nyelvű magyarok.

A kommunista jugoszláv állam megsemmisülése után, s különösen a 2000-es évek óta számos értelmiségi a Muravidéken, így például Feri Lainšček író a térségben az itteni szlovének között regionális tudatot akar építeni, amelynek egyik kulcsa lenne a vend nyelv aktívabb használata. Ehhez azonban rögvest párosulhat a vendkérdés is, amelyet főleg magyar oldalról szélsőségesek, Trianon-ellenes csoportok, vagy a vend-elméletet támogató szlovének hangoztatnának, kiforgatva a másik, a regionális önállóság elképzelését támogató csoportok kijelentéseit, s így próbálva meg igazolni azt, hogy a muravidéki és rábamenti szlávok nem szlovénok, így Magyarországhoz kell kötődniük.

Irodalom

• Szilvási Imre: A vend kérdés
• Angyal Endre: A vend kérdés, Dunántúli Tudományos Gyűjtemény, Budapest 1972.
• Lukács István: A vend kérdés, Budapest 1996.