Nyírábrány

Nyírábrány
Tájház (Nyírábrány, Rákóczi utca 55.)
Nyírábrány címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Alföld
Vármegye	Hajdú-Bihar
Kistérség	Hajdúhadházi
Jogállás	nagyközség
Polgármester	Nyíri Béla
Irányítószám	4264
Körzethívószám	52
Népesség
Teljes népesség	3605 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	67,73 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	55,62 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 33′, k. h. 22° 02′47.55, 22.033333333333
Nyírábrány Pozíció Hajdú-Bihar vármegye térképén
Nyírábrány weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyírábrány témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nyírábrány nagyközség Hajdú-Bihar megyében, a Hajdúhadházi kistérségben.

Fekvése

Nyírábrány Hajdú-Bihar megye északkeleti szélén, közvetlenül a magyar-román államhatár mellett, a 48-as számú főút mentén, Debrecentől mintegy 30 km-re fekszik. A település közúton és vasúton (a Debrecen–Nyírábrány-vasútvonalon) egyaránt jól megközelíthető. Nyírábrány egyre nagyobb jelentőséggel bíró, immár nemzetközi közúti és vasúti átkelőhely, vasútállomása számottevő teher-, és személyforgalmat bonyolít le. A nagyközség település-, és közlekedés-földrajzi pozícióját erősíti az is, hogy a környező településekről könnyen megközelíthető. Az egyre javuló magyar-román kapcsolatok fényében Nyírábrány határmenti fekvéséből adódó szerepe mindinkább felértékelődik, miután 2000 őszén nemzetközi határátkelőhellyé lépett elő.

Az 5.571 hektár (55,7 km2) területű település fermészetföldrajzilag a Dél-Nyírség kistájhoz tartozik, egyszersmind része a történelmi és tájföldrajzi alapokon kialakult Ligetalja tájnak és település-együttesnek. Területe a Dél-Nyírség tájegység 100–162 m közötti tengerszint feletti magasságú, szélhordta futóhomokkal fedett hordalékkúp-síkságának északkeleti részét alkotja, ahol széles sávban alakultak ki szélbarázdák, kisebb deflációs mélyedések. A vadregényes vidéken nagyméretű parabola-, és szegélybuckák a jellemző felszíni formák.

Éghajlata mérsékelten meleg, mérsékelten száraz. Az évi napfénytartalom kb. 2000 óra, az évi középhőmérséklet 9,6-9,8 0C, a csapadék évi összege 600 mm. A Nyírségre, mint tájegységre jellemző mikroklímával, – flórával és faunával – rendelkezik. Vízrajzi szempontból a Berettyó vízgyűjtő területéhez tartozik ugyan, de alapvetően száraz, vízhiányos a település.

A felszín közeli üledékek jelentős része futóhomok. A térséget lényegében a homoktalajok uralják, amelyek közül említésre érdemes a mezőgazdasági szempontból csaknem terméketlen futóhomok, a gyenge termékenységű humuszos homoktalaj és kis mértékben a kovárványos barna erdőtalaj. A túlnyomórészt gyenge termőképességű, átlagosan mindössze 6-7 aranykorona értékű homoktalajok inkább csak speciális kultúrák, például az őshonos málna, uborka, paprika, paradicsom, dohány és torma termesztésére alkalmasak.

Növényföldrajzi térbeosztás szerint a térség a Nyírségi flórajárásba (Nyírségense) tartozik. Legjellemzőbb erdőtársulásai a kisebb-nagyobb kiterjedésű ligetes akácerdők. Jelentős felületeket borítanak a homokpuszta-gyepek és a homokpuszta-rétek. Különleges természeti értékkel ugyan nem rendelkezik a terület, ám a futóhomokbuckák és a ligetes, dimbes-dombos, erdős táj sajátos szépsége kivívja a természetkedvelők csodálatát.

Története

A mai Nyírábrányt alkotó településrészek eredete visszanyúlik az Árpád-korba, egészen a tatárjárás előtti időkbe. A falu a tatárjárás előtt a Gutkeled nemzetség birtokában volt (a környező vidék történetét e korban, hosszú ideig, általában is e nemzetség birtokszerzései határozták meg, szerte a korabeli Szabolcs és Bihar vármegyék területén. A település első írásos említése 1279-ből való, amikor a falu örökös nélküli birtokosának halála után ugyancsak a Gutkeled nemből származó Bátori és Szakolyi családok kezébe került.

Településrészeit 1320 előtt az adonyi monostornak adják, s ekkor már elnéptelenedő falu volt. Hányattatásai tovább folytatódnak azzal, hogy 1326-ban a tulajdonos család ellenségei kirabolták és felégették, s ezért sem találni papját a pápai tizedjegyzékekben.

1340 körül újratelepült a falu, amelybe 1355-ben beolvadt a szomszédos Kisbátor. Egyháza védőszentje után 1374-ben neve Szentábrány, Szentgyörgyábrány. 14. századi sokszögzáródású szentélyes templomának alapjait 1924-ben Zoltai Lajos tárta fel. Adat szól arról is, hogy 1441-ben Nagyábrány, 1446-ban Nyírábrány a neve. 1448 előtt részei a Váradi család birtokában voltak, 1552-ben a Bátoriaké és a Bornemissza család tagjaié.

Szent György Ábrány nem sokkal az újratelepítés után, az 1806–1869 között készített katonai topográfiai térképen

Budai Ábrány térképe ugyanarról a szelvényről

A török hódoltság idején a település elpusztult, s csak a 18. század végén települt újjá. Az új benépesülés előtt Ábrahám Puszta és Ábrány Puszta néven két lakatlan faluhely ismert. Eördögh György birtokos a Felvidékről szlovák, Erdélyből román jobbágyokat is hozatott a település benépesítése céljából. Ez idő tájt Ördög Ábrány néven szerepelt az Ábrány Puszta helyén épített falu, majd a magyar-szlovák lakosságú község a Szent György Ábrány vagy Nagy Ábrány nevet vette fel. Az Ábrahám Puszta a Budai Ábrány vagy Kis Ábrány nevet kapta.

A jobbágyfelszabadítás-t megelőzően a kortársak előtt jeles gazdálkodásáról ismert Ábrányi Lajos volt a falu földesura. A község 1901-ben egyesült a szomszédos Budaábránnyal, s ekkor vette fel a Nyírábrány nevet.

Közigazgatásilag Szentgyörgyábrány és környéke hosszú évszázadokig Szabolcs vármegyéhez tartozó községi, majd nagyközségi rangú település volt, bár a megyehatárok sokszor változtak, így időnként Bihar vármegyéhez is tartozott. 1901-ben Budaábrány kisközség és Szentgyörgyábrány nagyközség egyesüléséből alakult meg Nyírábrány.

A település címeres pecsétnyomója 1828-ból ismeretes, még mielőtt 1901-ben felvette volna a Nyírábrány nevet. A későbbi településrésznek, Budaábránynak egyetlen pecsétnyomója ismeretes, amelynek azonban címerképe nincs, csak a "BA" monogrammal a falu kezdőbetűit rögzítik. Az 1828-as pecsétnyomó alapján Nyírábrány címerleírása az alábbiak szerint adható meg: csücskös talpú, kék színű címerpajzsban két, egymást keresztező, élével felfelé, hegyével kifelé néző, ezüstszínű görbe kard fölött aranyszínű sárgadinnye (a 19. században meghonosodott és elterjedt dinnyetermesztés szimbóluma).

1933-tól a – közigazgatásilag egyelőre egyesített – Szabolcs és Ung vármegyéhez tartozott.

A település sorsát és közigazgatási helyzetét befolyásoló további jelentős változásokat az 1945-ös esztendő hozott, amikor Erősstag külterületi lakóhelyet Bagamér nagyközségtől Nyírábrányhoz csatolták.

1946-ban Hajdú vármegyéhez került át, s ugyanebben az esztendőben külterületi lakott helyeiből megalakult az önálló Fülöp nagyközség.

A közigazgatási átszervezések nyomán 1950-ben Hajdú-Bihar megye része lett, mint önálló tanácsú község.

1972-ben a településhez került a Külső-Liget nevű külterületi lakott hely egy része Bagamértól, 1977-ben nagyközségi közös tanácsú székhelyközség (Fülöp társközséggel együtt). 1989-ben Fülöphöz került át a Tótfalu nevű külterületi lakott hely.

1990-től önálló nagyközségként, saját polgármesteri hivatallal és jegyzőséggel szervezi saját életét.

Népcsoportok

2001-ben a település lakosságának 96%-a magyar, 3%-a cigány, 1%-a román nemzetiségűnek vallotta magát.

Nevezetességei

• Eördögh-kastély

Itt született Ábrányi Kornél (ered. Eördögh Kornél) zenei író, zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus (1822. október 15. – 1903. december 20. Budapest), és Ábrányi Emil (1820-1850) író, 48-as kormánybiztos.

Képgaléria

• 
• 
• 
• 

Külső hivatkozások

• Nyírábrány a Vendégvárón
• Légifotók Nyírábrányról
• Nyírábrány, Hungary Alternate names: Nyírábrány [Hun, Szentgyörgyábrány [Hun, before 1901]]
• Történeti kertek - Nyírábrány (Szentgyörgyábrány), Eördögh/Ábrányi-Szapáry-kastély és kertje