„Rezonáns” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
a Tető (hangszerrész) lapot átneveztem Rezonáns névre: egyszerűség
(Nincs különbség)

A lap 2011. július 19., 19:50-kori változata

Zongora rezonánsa alulnézetben

A tető vagy rezonáns elsősorban a húros hangszerek fontos alkatrésze. Elsődleges feladata a húrok rezgésének hallható hangként való kisugárzása.

Működése

A rezgő húrok önmagukban nagyon rossz hatásfokkal sugároznak hangot: elsősorban a húr kis felülete, másodsorban az akusztikai rövidzár jelensége miatt, mivel a húr elmozdulásakor annak egyik oldalán létrejövő helyi nyomásnövekedés, illetve a másik oldalán ezzel egyidejűleg jelentkező nyomáscsökkenés részben kioltja, közömbösíti egymást. Ha a húrokat a egy nagyobb felületű, rugalmasan viselkedő testhez csatoljuk, a húrok rezgésében tárolt mechanikai energia jobb hatásfokkal sugározható ki hallható hang formájában. Ebben az esetben a húrok különböző frekvenciájú rezgései e rugalmas test hajlítási hullámok formájában megjelenő különböző rezgési módjait gerjesztik. Ebből az is következik, hogy a hangszertető nemcsak „felerősíti” a hangot, hanem karaktert, egyedi hangszínt is ad neki.

Fajtái

A gyakorlatban ezek a rezgő, hangot sugárzó felületek lehetnek kifeszített membránok, bőrök, mint sok ősi eredetű pengetős hangszernél, amilyen a kora vagy a bendzsó; Lehetnek vékonyra gyalult fatáblák, mint a gitár, a hegedű vagy a zongora esetében; végül a 20. század elején születtek olyan rezonátoros gitárok, melyek hangot sugárzó alkatrésze különleges formájúra kialakított fémötvözetből van. A rezgő húrok és a hangszertető közötti akusztikai csatolást mindegyik esetben a húrláb látja el.

Anyaga

Hegedű tetejének elkészítése

A fából készült hangszertető leggyakoribb anyaga a lucfenyő, de szinte mindig a toboztermők osztályába tartozó faanyag, azoknak túlnyomórészt tracheidákból álló mikroszkopikus struktúrája miatt, ami a kis sűrűség és alacsony belső súrlódás mellett az anyagnak viszonylag nagy merevséget kölcsönöz. A faanyagnak mindig sugárirányú metszetét használják, tehát a hangszertető anyagában a bütü felől nézve az évgyűrűk merőlegesen állnak a tető síkjára. Fogólapos hangszerek, például a hegedű, a gitár, a lant esetén a tetőt szinte minden esetben két szimmetrikus darabból állítják össze, míg a zongora, a hárfa esetén a rezonáns jóval több darabból állhat.

A hangzás

A tapasztalat szerint a húros hangszerek hangzását elsősorban a tető anyaga, formája, elkészítési módja határozza meg. Ezzel kapcsolatban számos tudományos, tapasztalati vagy csak hiedelmen alapuló elképzelés van, melyek gyakran a hangszerkészítők legféltettebb szakmai titkai közé tartoznak. A hangszertető elkészítésének legfontosabb összetevői:

  • a rezonáns anyagának kiválasztása, annak kora, szárítása, érlelése
  • a tető kalibrálása, íveltségének, vastagságának, a vastagság változásának meghatározása
  • a tetőt merevítő gerendák elhelyezkedése, azok méretezése, feszítettsége
  • a hanglyuk(ak) méretei, elhelyezkedése.

Irodalom

  • Brockhaus Riemann zenei lexikon III. (O–Z). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1985. ISBN 9633305723  
  • Tarnóczy Tamás. Zenei akusztika. Zeneműkiadó (1982). ISBN 963 330 401 6 

Külső hivatkozások