„Brian Clough” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
77. sor: 77. sor:
=== A Nottingham Forest ===
=== A Nottingham Forest ===


Miután a szerződése felbontásáért kicsikart 100 ezer fontot egykori főnökeitől, 1975 januárjában Brian Clough elvállalta a Nottingham Forest menedzselését, ahol ismét együtt dolgozhatott a derbys időkből jól ismert segédedzőjével, Peter Taylorral. A régi páros ismét eredményesnek bizonyult: 1977-ben feljutottak az élvonalba, 1978-ben (tehát újoncként!) pedig Ligakupát nyertek a Liverpool ellen (újrajátszás után), ráadásul bajnokok lettek és a Charity Shieldet (az angol szuperkupát) is megszerezték. Ő lett a második, aki két klubbal is angol bajnok volt (az első Herbert Chapman), nem is akármilyen teljesítménnyel: zsinórban 42 bajnokin nem kaptak ki, ami rekord volt (2004-ben az Arsenal megdöntötte 49 veretlen meccsel). A bajnoki címmel pedig indulhattak a Bajnokcsapatok Európa-kupájában (ma Bajnokok ligája), és éltek is a lehetőséggel: 4 év alatt egy másodosztályból BEK-győztes csapatot csinált! Az 1979-es BEK-döntőben Trevor Francis, az első milliós vételárú játékos lőtte a győztes gólt (habár róla azt mondta Clough, hogy csak adóval érte el a vételár az egymilliót). Bár ezúttal a Liverpool lett a bajnok, címvédőként ismét indulhattak a BEK-ben, és újra megnyerték a Ligakupát (Nottingham-Southampton: 3-2). 1980-ban címvédőként, a BEK döntőjéig jutottak, és ott legyőzték a többek között Kevin Keegant és Felix Magathot is felvonultató Hamburg SV-t John Robertson góljával. A Ligakupában ismét döntőztek, de ezúttal a Wolverhampton nyert 1-0-ra. Viszont a BEK-duplázással felállítottak egy olyan rekordot, amit nem valószínű, hogy valaki is meg tud dönteni: ugyanis A NOTTINGHAM FOREST CSAK EGYSZER VOLT BAJNOK, DE KÉTSZER IS MEGNYERTE A BL JOGELŐDJÉT, A BEK-ET. Ez akkoriban szinte képtelenség volt, hiszen csak a bajnokcsapatok és a címvédő indult. Ma már elvileg lehetséges, mivel pár ország több csapatot is indíthat, de valójában a döntőig csak olyan csapatok tudnak elérni, akik hazájukban is sok bajnokságot nyertek (pl. Manchester United, Barcelona, Real Madrid stb.). Clough csapatában nem egy neves játkos volt: Peter Shilton, Anglia legendás kapusa; Viv Anderson (később a Manchester Unitednél is játszott); John Robertson. A legjobb gólvágó volt a '80-as évek közepén a középső gyermeke, Nigel Clough (aki 1993-ban a Liverpoolba igazolt, de nemsokára kiszorította őt Ian Rush és Robbie Fowler, az Isten becenevű csatár), és vele érte el utolsó sikereit: 1989-ben a Ligakupa döntőjében 3-1-re verték a Luton Townt, majd egy évvel később (szintén a Ligakupa döntőjében) 1-0-ra az Oldham Athleticet. 1990-ben csak egy meccset játszottak az FA kupában, de az igen emlékezetesre sikerült, nem is a meccs miatt, hanem mert az a meccs megindított az emelkedőn egy másik klubot: ha Brian Clough csapata legyőzi idegenben a Manchester Unitedet, akkor valószínűleg kirúgták volna a vörös ördögöktől Alex Ferguson edzőt; viszont a manchesteriek egy kínkeserves 1-0-val győztek, majd az egész sorozatot megnyerték. Az edzőt ma már Sir Alex Fergusonnak nevezik, és még mindig a Manchester United stratégája...
Miután a szerződése felbontásáért kicsikart 100 ezer fontot egykori főnökeitől, 1975 januárjában Brian Clough elvállalta a Nottingham Forest menedzselését, ahol ismét együtt dolgozhatott a derbys időkből jól ismert segédedzőjével, Peter Taylorral. A régi páros ismét eredményesnek bizonyult: 1977-ben feljutottak az élvonalba, 1978-ben (tehát újoncként!) pedig Ligakupát nyertek a Liverpool ellen (újrajátszás után), ráadásul bajnokok lettek és a Charity Shieldet (az angol szuperkupát) is megszerezték. Ő lett a második, aki két klubbal is angol bajnok volt (az első Herbert Chapman), nem is akármilyen teljesítménnyel: zsinórban 42 bajnokin nem kaptak ki, ami rekord volt (2004-ben az Arsenal megdöntötte 49 veretlen meccsel). A bajnoki címmel pedig indulhattak a Bajnokcsapatok Európa-kupájában (ma Bajnokok ligája), és éltek is a lehetőséggel: 4 év alatt egy másodosztályból BEK-győztes csapatot csinált! Az 1979-es BEK-döntőben Trevor Francis, az első milliós vételárú játékos lőtte a győztes gólt (habár róla azt mondta Clough, hogy csak adóval érte el a vételár az egymilliót). Bár ezúttal a Liverpool lett a bajnok, címvédőként ismét indulhattak a BEK-ben, és újra megnyerték a Ligakupát (Nottingham-Southampton: 3-2). 1980-ban címvédőként, a BEK döntőjéig jutottak, és ott legyőzték a többek között Kevin Keegant és Felix Magathot is felvonultató Hamburg SV-t John Robertson góljával. A Ligakupában ismét döntőztek, de ezúttal a Wolverhampton nyert 1-0-ra. Viszont a BEK-duplázással felállítottak egy olyan rekordot, amit nem valószínű, hogy valaki is meg tud dönteni: ugyanis A NOTTINGHAM FOREST CSAK EGYSZER VOLT BAJNOK, DE KÉTSZER IS MEGNYERTE A BL JOGELŐDJÉT, A BEK-ET. Ez akkoriban szinte képtelenség volt, hiszen csak a bajnokcsapatok és a címvédő indult. Ma már elvileg lehetséges, mivel pár ország több csapatot is indíthat, de valójában a döntőig csak olyan csapatok tudnak elérni, akik hazájukban is sok bajnokságot nyertek (pl. Manchester United, Barcelona, Real Madrid stb.). Clough csapatában nem egy neves játkos volt: Peter Shilton, Anglia legendás kapusa; Viv Anderson (később a Manchester Unitednél is játszott); John Robertson (az egyik legjobb gólvágó volt a '80-as évek közepén), középső gyermeke, Nigel Clough (aki 1993-ban a Liverpoolba igazolt, de nemsokára kiszorította őt Ian Rush és Robbie Fowler, az Isten becenevű csatár), és vele érte el utolsó sikereit: 1989-ben a Ligakupa döntőjében 3-1-re verték a Luton Townt, majd egy évvel később (szintén a Ligakupa döntőjében) 1-0-ra az Oldham Athleticet. 1990-ben csak egy meccset játszottak az FA kupában, de az igen emlékezetesre sikerült, nem is a meccs miatt, hanem mert az a meccs megindított az emelkedőn egy másik klubot: ha Brian Clough csapata legyőzi idegenben a Manchester Unitedet, akkor valószínűleg kirúgták volna a vörös ördögöktől Alex Ferguson edzőt; viszont a manchesteriek egy kínkeserves 1-0-val győztek, majd az egész sorozatot megnyerték. Az edzőt ma már Sir Alex Fergusonnak nevezik, és még mindig a Manchester United stratégája...
Ezután a Nottingham Forest 1991-ben az FA kupa (Tottenham-Nottingham:2-1), '92-ben a Ligakupa döntőjét bukta el (Manchester United-Nottingham:1-0). 1992-ben súlyosbodtak Clough alkoholproblébái, ráadásul Roy Keane bevetése sem ellensúlyozta a távozó Teddy Sheringham és Des Walker hiányát. A szezon végén kiesett a Nottingham, és Brian Clough bejelentette visszavonulását.
Ezután a Nottingham Forest 1991-ben az FA kupa (Tottenham-Nottingham:2-1), '92-ben a Ligakupa döntőjét bukta el (Manchester United-Nottingham:1-0). 1992-ben súlyosbodtak Clough alkoholproblébái, ráadásul Roy Keane bevetése sem ellensúlyozta a távozó Teddy Sheringham és Des Walker hiányát. A szezon végén kiesett a Nottingham, és Brian Clough bejelentette visszavonulását.



A lap 2011. július 19., 16:51-kori változata

Brian Clough
Személyes adatok
Teljes névBrian Howard Clough
Születési dátum1935. március 21.
Születési helyMiddlesbrough, Anglia
Halálozási dátum2004. szeptember 20.
Halálozási helyDerby, Anglia
Halál okagyomorrák
Állampolgárságbrit
Magasság178 cm
PosztCsatár
Junior klubok
IdőszakKlub
1951–1953Anglia Middlesbrough FC
1953–1955Anglia Billingham Synthonia
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
19551961Anglia Middlesbrough FC2130(197)
19611964Anglia Sunderland AFC06100(54)
Válogatottság
19571958Anglia Anglia U23003000(1)
1957Anglia Anglia B001000(1)
1959Anglia Anglia002000(0)
Edzőség
IdőszakKlub
19651967Anglia Hartlepool United
19671973Anglia Derby County
19731974Anglia Brighton & Hove Albion
1974Anglia Leeds United
19751993Anglia Nottingham Forest
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Brian Clough témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Brian Howard Clough (Middlesbrough, 1935. március 21.) az egyik legsikeresebb angol edző. A Nottingham és Derby településeket összekötő út az ő nevét viseli, és ezek a városok (és a szülővárosa is) szobrot állítottak a tiszteletére.

Életútja

Kezdetek

Hat testvére volt; gyermekkorában gyűlölte és kerülte az iskolát, amivel még büszkélkedett is: „Csak kudarcaim voltak a suliban, azt hiszem, egy kicsit lüke voltam". Egyre inkább a futball felé sodródott: 17 éves, amikor profi szerződést kapott szülővárosa csapatától, a Middlesbroughtól, majd (katonai szolgálata után) 1955-ben lépett pályára először első csapata mezében, bár a Boro addigra kiesett a Division 1-ból. Nagyon sikeres lett, 41 meccsen 38-szor zörgette meg ellenfelei hálóját, de másképp is növelni akarta értékét: egy helyi újságnak 50 fontot fizetett, hogy leközölje távozási szándékát a Middlesbroughtól. Végül most még maradt, és az ő vezetésével megbuktatták az aktuális edzőt, majd a csapattársai megszavazták csapatkapitánynak. A csapatánál összesen 213 bajnokin lépett pályára, és 197 gólt lőtt ezeken, sőt Walter Winterbottom szövetségi kapitány ki akarta vinni az 1958-as svédországi világbajnokságra is, de ez meghiúsult, és a későbbiekben is csak kétszer lett válogatott (ami viszont annak a ténynek a tükrében, hogy leginkább másodosztályú csapatokban szerepelt, nem mindennapi). 1961-ben igazolt a Sunderlandhez, ahol 1962 karácsonyán, a Bury elleni bajnokin ütközött a kapussal, és keresztszalag-sérülést szenvedett. 1964-ben tért vissza, de már csak 3 meccsen lépett pályára, majd végleg visszavonult. A Fekete Macskáknál 61 bajnokin 54 gólt lőtt (Angliában évtizedekkel később is úgy emlékeztek rá, mint a legeredményesebb meccs/góllal rendelkező játékosra).

Első klubjai

Edzői pályafutását a Hartlepoolnál kezdte, majd 1967-ben a Derby Country menedzsere lett, amivel két év múlva megnyerte a másodosztályt, 1972-ben pedig - óriási döbbenetet kiváltva - megnyerte a Division 1-t, vagyis az angol elsőosztályt, ami egy csapásra híressé tette. A sikerekben szerepet játszott a másodedző, Peter Taylor is. Ezután volt egy rövid kitérője az angol harmadosztályba, a Brighton csapatához, de ott átlagos teljesítményt nyújtott, és egy évig sem maradt. A következő csapata viszont igazi nagyágyú volt, a Leeds United, aminek a menedzsere (Donald George 'Don' Revie) lett az angol szövetségi kapitány az 1974-es kudarc után (Anglia nem jutott ki a németországi világbajnokságra). A Leedsnél viszont nagyon leszerepelt Clough: az első 6 meccsükből csak egyet nyerve a 19. helyen álltak, a játékosok gyűlölték stílusát, és az sem volt pozitívum, hogy kimondottan utálta a korábbi sikeredző Revie-t. A végeredmény: 44 nap után kirúgták. Erről készült a nagy visszhangot kiváltó, Az elátkozott Leeds United című film. Ezután olyan döntést hozott, ami befolyással lett a következő 15-20 év európai futballjára: egy másodosztályos kiscsapat edzője lett.

A Nottingham Forest

Miután a szerződése felbontásáért kicsikart 100 ezer fontot egykori főnökeitől, 1975 januárjában Brian Clough elvállalta a Nottingham Forest menedzselését, ahol ismét együtt dolgozhatott a derbys időkből jól ismert segédedzőjével, Peter Taylorral. A régi páros ismét eredményesnek bizonyult: 1977-ben feljutottak az élvonalba, 1978-ben (tehát újoncként!) pedig Ligakupát nyertek a Liverpool ellen (újrajátszás után), ráadásul bajnokok lettek és a Charity Shieldet (az angol szuperkupát) is megszerezték. Ő lett a második, aki két klubbal is angol bajnok volt (az első Herbert Chapman), nem is akármilyen teljesítménnyel: zsinórban 42 bajnokin nem kaptak ki, ami rekord volt (2004-ben az Arsenal megdöntötte 49 veretlen meccsel). A bajnoki címmel pedig indulhattak a Bajnokcsapatok Európa-kupájában (ma Bajnokok ligája), és éltek is a lehetőséggel: 4 év alatt egy másodosztályból BEK-győztes csapatot csinált! Az 1979-es BEK-döntőben Trevor Francis, az első milliós vételárú játékos lőtte a győztes gólt (habár róla azt mondta Clough, hogy csak adóval érte el a vételár az egymilliót). Bár ezúttal a Liverpool lett a bajnok, címvédőként ismét indulhattak a BEK-ben, és újra megnyerték a Ligakupát (Nottingham-Southampton: 3-2). 1980-ban címvédőként, a BEK döntőjéig jutottak, és ott legyőzték a többek között Kevin Keegant és Felix Magathot is felvonultató Hamburg SV-t John Robertson góljával. A Ligakupában ismét döntőztek, de ezúttal a Wolverhampton nyert 1-0-ra. Viszont a BEK-duplázással felállítottak egy olyan rekordot, amit nem valószínű, hogy valaki is meg tud dönteni: ugyanis A NOTTINGHAM FOREST CSAK EGYSZER VOLT BAJNOK, DE KÉTSZER IS MEGNYERTE A BL JOGELŐDJÉT, A BEK-ET. Ez akkoriban szinte képtelenség volt, hiszen csak a bajnokcsapatok és a címvédő indult. Ma már elvileg lehetséges, mivel pár ország több csapatot is indíthat, de valójában a döntőig csak olyan csapatok tudnak elérni, akik hazájukban is sok bajnokságot nyertek (pl. Manchester United, Barcelona, Real Madrid stb.). Clough csapatában nem egy neves játkos volt: Peter Shilton, Anglia legendás kapusa; Viv Anderson (később a Manchester Unitednél is játszott); John Robertson (az egyik legjobb gólvágó volt a '80-as évek közepén), középső gyermeke, Nigel Clough (aki 1993-ban a Liverpoolba igazolt, de nemsokára kiszorította őt Ian Rush és Robbie Fowler, az Isten becenevű csatár), és vele érte el utolsó sikereit: 1989-ben a Ligakupa döntőjében 3-1-re verték a Luton Townt, majd egy évvel később (szintén a Ligakupa döntőjében) 1-0-ra az Oldham Athleticet. 1990-ben csak egy meccset játszottak az FA kupában, de az igen emlékezetesre sikerült, nem is a meccs miatt, hanem mert az a meccs megindított az emelkedőn egy másik klubot: ha Brian Clough csapata legyőzi idegenben a Manchester Unitedet, akkor valószínűleg kirúgták volna a vörös ördögöktől Alex Ferguson edzőt; viszont a manchesteriek egy kínkeserves 1-0-val győztek, majd az egész sorozatot megnyerték. Az edzőt ma már Sir Alex Fergusonnak nevezik, és még mindig a Manchester United stratégája... Ezután a Nottingham Forest 1991-ben az FA kupa (Tottenham-Nottingham:2-1), '92-ben a Ligakupa döntőjét bukta el (Manchester United-Nottingham:1-0). 1992-ben súlyosbodtak Clough alkoholproblébái, ráadásul Roy Keane bevetése sem ellensúlyozta a távozó Teddy Sheringham és Des Walker hiányát. A szezon végén kiesett a Nottingham, és Brian Clough bejelentette visszavonulását.

Magánélete, egyénisége

Négy és fél évtizeden át élt feleségével, akitől három gyermeke született, középső fia Nigel Clough, aki a Nottingham Forest és a Liverpool csatára is volt. A szakember figyelemmel kísérte a politikát, kétszer is előfordult, hogy a Munkáspárt (=Labour Party) színeiben indult volna a brit választásokon. Rettenetesen szigorú edző volt, és ha pénzbírságot szabott ki egy játékosnak, azt a klubkassza helyett elküldte egy fejlődő országnak. Brian Clough mindig magabiztos (és kissé öntörvényű), mint azt alábbi mondatai is mutatják: „Jobb vagyok, mint Anglia ötszáz vagy annál is több menedzsere, akiket kirúgtak a háború óta. Velem még sohasem esett meg ez a szégyen. Világos, hogy én vagyok a Number One" - ezt pályája elején mondta, amikor még idő sem volt őt meneszteni sehonnan. Egy későbbi kijelentése: „Nem állítanám, hogy én voltam a legjobb a szakmában. De a top 1-be biztosan befértem."

Hosszú évekig küzdött alkoholproblémákkal, de 2004. szeptember 20-án, gyomorrákban elhunyt. Halála után egy hónappal ért véget az Arsenal 49 meccses veretlenségi sorozata, amivel Brian Clough rekordját döntötték meg.