Szakálháza
| Szakálháza (Săcălaz) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Község | Szakálháza |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 307370 |
| SIRUTA-kód | 158573 |
| Népesség | |
| Népesség | 6482 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 64 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 85 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 45′ 35″, k. h. 21° 06′ 39″Koordináták: é. sz. 45° 45′ 35″, k. h. 21° 06′ 39″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szakálháza (románul: Săcălaz, németül: Sackelhausen) település Romániában, a Bánságban, Temes megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Temesvár nyugati szomszédjában, Berekszó, Újbesenyő, Bégaszentmihály és Ötvény közt fekvő település.
Története[szerkesztés]
Szakálháza nevét 1392-ben említette először oklevél Zakalhaza néven. Ekkor a Peterdi család birtoka volt, és egy 1479. évi oklevél szerint ekkor Csanád vármegyéhez tartozott. 1520-ban Literatus Máté birtoka volt.
A török hódoltság alatt sem néptelenedett el, és még az 1717. évi kamarai jegyzék 66 ház állt itt, az 1723-1725. évi gróf Mercy-féle térképen már lakatlan helyként van feltüntetve. Később azonban ismét benépesült. A 18. század közepén román családok költöztek ide. Az 1761. évi térkép azonban már óhitűektől lakott helységként tüntette fel. 1765-ben Hildebrand igazgatósági tanácsos 300 házat építtetett itt, ahova 1756-ban Lotharingiából és Mainz vidékéről származó németeket telepített le.
A település nagyrészt kamarai birtok volt, és még az 1900-as évek elején is a királyi kincstár tulajdonában volt. 1910-ben 3655 lakosából 3435 német, 26 magyar, 92 román volt. Ebből 3556 római katolikus, 99 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Központi járásához tartozott.
Az első világháború után[szerkesztés]
1951-ben 224 bánáti sváb lakosát deportálták a Bărăganra.[1]
Nevezetességek[szerkesztés]
- Római katolikus temploma 1772-ben épült. Mihály arkangyal tiszteletére szentelték fel.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Wilhelm Weber: The fate of the Germans in the Banat after the coup d'état on 23rd August 1944 up until the deportation to the Bărăgan Steppes (angol nyelven). Deportation to the Bărăgan 1951-1956. Donauschwaben Villages Helping Hands, 2006. [2011. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. augusztus 11.)
Források[szerkesztés]
- Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
Temes megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}