Sándor Imre (pap)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sándor Imre
Született1893. augusztus 23.
Csíkverebes
Elhunyt1956. február 5. (62 évesen)
Râmnicu Sărat
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem
SablonWikidataSegítség

Sándor Imre (Csíkverebes, 1893. augusztus 23.Râmnicu Sărat, 1956. február 5.) erdélyi katolikus lelkész, vértanú.

Élete[szerkesztés]

Iskolai tanulmányait Csíksomlyón és Csíkszeredában végezte el, majd teológiai tanulmányait Gyulafehérváron és Budapesten végezte. 1916. július 3-án Majláth Gusztáv Károly püspök pappá szentelte Gyulafehérváron. Káplán volt Gyergyóremetén és Csíkszeredában, majd hitoktató Gyulafehérváron és Brassóban. 1934–39 között főesperes-plébános volt Székelyudvar­helyen. Később Márton Áron püspöki helynökké nevezte ki. A második bécsi döntés után Kolozsvárról ő irányította a kettészakadt egyházmegye északi, Magyarországhoz visszakerült részét. Később, 1951. március 10-én letartóztatták, majd 1952. január 14-én a bukaresti katonai törvényszék 25 év kényszermunkára és teljes vagyonelkobzásra ítélte hazaárulás címén. 1956. február 5-én (egyes források szerint 29-én) a râmnicu sărati börtönben megfagyott. Holttestét – a többi politikai fogolyéhoz hasonlóan – jeltelenül temették el, ma sem lehet tudni, hol nyugszik. 2003. január 13-án megindították a boldoggá avatásához szükséges egyházmegyei vizsgálatot.

Fontosabb cikkei, beszédei[szerkesztés]

  • Szegénygondozási rendszerek, Erdélyi Tudósító, 1932.
  • Katholikus népművelés, Erdélyi Tudósító Almanachja, 1933/2
  • A nemzeti öntudat nevelése, Erdélyi Iskola, 1933/34.
  • Katholikus népünk és az egyházmegyei tanács, Erdélyi Tudósító 1933.
  • Mussolini, Hitler, Erdélyi Iskola 1933/34.
  • Gondok a hitvallásos iskola küszöbén, Erdélyi Tudósító 1941/9
  • A múlt tanítása: a jelen felelőssége, Erdélyi Tudósító 1941/12
  • Egyházmegyei Tanács és Katolikus Akció. Gondolatok ~ püspöki helytartó közgyűlési beszédeiből, Erdélyi Tudósító 1943/12
  • Az erdélyi katolicizmus helyzete és feladata, Erdélyi Tudósító 1942/12
  • Az Erdélyi Tudósító, A Kolozsvári Püspöki Helytartóság Közlönye, 1944/1
  • Nova et vetera!, Új Erdély, 1944/1.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]