Lakatos Géza
Vitéz csíkszentsimonyi Lakatos Géza (Budapest, 1890. április 30. – Adelaide, Ausztrália, 1967. május 21.) m. kir. honvéd vezérezredes, 1944. augusztus – október között miniszterelnök.
Élete[szerkesztés]
Pályájának kezdete[szerkesztés]
A gimnázium alsó négy osztályát a pesti piaristáknál végezte, majd - édesapjának korai halálát követően - Kálmán nevű testvérével együtt a soproni honvéd főreáliskolába került. 1910-ben végezte el a Ludovika Akadémiát, és ez évben hadnaggyá avatták. Először a budapesti 1. honvéd gyalogezrednél, majd a linzi gyalogezrednél szolgált. 1914-ben felvették a bécsi vezérkari Hadiakadémiára (Kriegsschule), amely az első világháború kitörése után megszűnt.
I. világháború[szerkesztés]
Az orosz frontra került, majd 1915 decemberétől 1916 novemberéig az osztrák-magyar hadsereg egyik dandárjának vezérkari tisztjeként szolgált. 1917-18-ban az olasz fronton, a Tanácsköztársaság idején – 1919 májusában – a Magyar Vörös Hadsereg gödöllői főparancsnokságán szolgált, végül beállt Horthy Miklós Nemzeti Hadseregébe.
Katonai karrierje[szerkesztés]
A Hadiakadémia elvégzése után 1921-től hadseregszervezést és harcászatot tanított a Ludovika Akadémián. A Vezérkari Főnökség hírszerző és felderítő osztályán (Vkf-2) dolgozott 1923-tól. 1925-ben vitézzé avatták, majd 1928-ban a prágai magyar követség katonai attaséja lett. 1934-től ezredparancsnok, 1935-től vezérkari főnök, majd 1939-ben tábornokká, 1941-ben altábornaggyá, 1943-ban vezérezredessé léptették elő. 1943-ban a keleti fronton a magyar megszálló csapatokat irányította, 1944 tavaszán az 1. hadsereg parancsnokává nevezték ki.
Politikai szerepe[szerkesztés]
A Sztójay-kormány leváltását követően 1944. augusztus 29-én Horthy miniszterelnökké nevezte ki, és titokban megbízta a háborúból való kilépés és a fegyverszünet előkészítésével. Eltávolították a szélsőjobboldali politikusokat és leváltották a zsidók deportálásáért felelős államtitkárokat. Október elején a németek közölték, hogy Hitler Szálasit szánja Magyarország következő miniszterelnökének. Az október 15-ei sikertelen kiugrási kísérlet után Lakatos Géza is a németek fogságába esett. 1945. január 2-án letartóztatták és a sopronkőhidai börtönbe zárták, ahonnan január 28-án szabadon engedték, de Sopronba internálták.
A második világháború után[szerkesztés]
1945 áprilisában a szovjet csapatok bevonulása után Kiskőrösre vitték és folyamatos kihallgatásoknak vetették alá. 1946 januárjában helyezték szabadlábra, számos népbírósági perben hallgatták ki tanúként. 1949-ben megvonták a nyugdíját, elvették a földreform után megmaradt birtokát is, így visszaköltözött Budapestre, ahol selyemkendőfestésből és könyvillusztrálásból tartotta fenn családját. 1951-ben kitelepítették a hajdú-biharmegyei Egyekre feleségével, Kálmán fiával és lányával együtt, ahol 1953-ig mezőgazdasági alkalmi munkából élt. A magyar hatóságok engedélyével 1965-ben Adelaide-be utazott az 1957 óta Ausztráliában élő leányához, és ott halt meg 1967-ben.
Művei[szerkesztés]
- Korszerű hadvezetés; Griff, Kassa, 1943
- Ahogyan én láttam. Visszaemlékezések; Druck Molnár, München, 1981 (Auróra könyvek)
- Ahogyan én láttam; szerk. Antal László, jegyz., utószó Szakály Sándor; Európa–História, Bp., 1992 (Extra Hungariam)
- As I saw it. The tragedy of Hungary (Ahogyan én láttam); angolra ford. Mario D. Fenyo; Universe, Englewood, 1993
Kitüntetései a viselési sorrendben[szerkesztés]
- Magyar Érdemrend nagykeresztje hadiszalagon, kardokkal (1944. június 22.)
- Különös Dicsérő Elismerés Magyar Koronás Nagy Aranyérme hadi szalagon, kardokkal (1944. május 10.)
- Magyar Érdemrend középkeresztjéhez a csillag
- Magyar Érdemrend középkeresztje (1938)
- Magyar Érdemkereszt III. osztálya (1934)
- Osztrák Császári Vaskorona-rend III. osztálya hadidíszítménnyel, kardokkal
- Katonai Érdemkereszt III. osztálya hadidíszítménnyel, kardokkal
- Ezüst Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
- Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
- Kormányzói Dicsérő Elismerés Magyar Koronás Bronzérme, szalagján a másodízben adományozott hadi szalagos, kardokkal ékesített Ezüst Katonai Érdemérem kisebbített alakjával
- Tűzkereszt II. fokozata
- Sebesültek Érme, szalagján egy sávval
- Nemzetvédelmi Kereszt (1943. február 11.)
- Magyar Háborús Emlékérem kardokkal és sisakkal
- Tiszti Katonai Szolgálati Jel II. osztálya
- Tiszti Katonai Szolgálati Jel III. osztálya (1930. augusztus 18.)
- Erdélyi Emlékérem
- Német Lovagrend Mária Keresztje
- Német Vaskereszt lovagkeresztje (1944. augusztus 23.)
- Német Vaskereszt 1. osztálya (1944. február)
- Osztrák Köztársasági Nagy Ezüst Díszjelvény (1934)
- Ismétlőpánt a német (porosz) Vaskereszt II. osztályához (1943. szeptember 15.)
- Német (porosz) Vaskereszt II. osztálya
- Osztrák Háborús Emlékérem kardokkal
- Bolgár Háborús Emlékérem
Források[szerkesztés]
- Lakatos Géza: Ahogyan én láttam (Visszaemlékezések), München : Aurora Kiadó, 1981. Aurora könyvek című sorozat
- ↑ Szakály: Szakály Sándor: A 2. vkf. osztály: Tanulmányok a magyar katonai hírszerzés és elhárítás témaköréből 1918–1945. 2. javított és kiegészített kiadás. Budapest: Magyar Napló; (hely nélkül): Veritas. 2015. 174–75. o. ISBN 978-615-5465-61-1
További információk[szerkesztés]
- vitéz lófő csíkszentsimoni Lakatos Géza, vitezirend.co.hu
| Elődje: Sztójay Döme |
|
Utódja: Szálasi Ferenc (nemzetvezető) |
.png){kind=small}
- 1890-ben született személyek
- 1967-ben elhunyt személyek
- Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban
- A Magyar Királyság katonái a második világháborúban
- Magyar katonai attasék
- Budapesten született személyek
- Magyar emigránsok Ausztráliában
- Adelaide-iek
- Magyarország miniszterelnökei
- A Vaskereszt lovagkeresztjének tulajdonosai
- A Vitézi Rend tagjai
- Piarista diákok
- A Katonai Szolgálati Jel kitüntetettjei
- A Katonai Érdemkereszt kitüntetettjei
- A Kormányzói Dicsérő Elismerés kitüntetettjei
- A Nemzetvédelmi Kereszt kitüntetettjei
- A bolgár Háborús Emlékérem kitüntetettjei
- Az Erdélyi Emlékérem kitüntetettjei
- Az osztrák Háborús Emlékérem kitüntetettjei
- A Rákosi-kor kitelepítettjei
- A magyar Vörös Hadsereg tagjai
- A Signum Laudis kitüntetettjei