Kővári György (építészmérnök)

Kővári György
Született	1934. május 3. Budapest
Elhunyt	1982. január 26. Budapest (47 évesen)
Állampolgársága	magyar
Gyermekei	Kővári Gábor
Foglalkozása	építész
Iskolái	Budapesti Műszaki Egyetem (–1957)
Kitüntetései	Ybl Miklós-díj (1964)
Sírhelye	Farkasréti temető (43/3-1-3)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kővári György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kővári György (Budapest, 1934. május 3. – Budapest, 1982. január 26.) Ybl-díjas magyar építészmérnök. Számos városképi jelentőségű közlekedésüzemi épület és egyéb létesítmény tervezése fűződik nevéhez. Épületeit a kő, az üveg és a beton, később a műanyagok merészen újszerű, sajátosan egyéni, de mindig esztétikus és messzemenően funkcionális alkalmazása jellemzi. Főműve a Déli pályaudvar modern épületegyüttese.

Pályafutása

Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte. Diplomázása (1957) után a MÁV Tervező Intézet Épülettervező Irodáján helyezkedett el, ahol tervezőként, 1961-től csoportvezetőként, majd osztályvezetőként, végül a vállalaton belül már egy önálló, komplex műterem vezetőjeként dolgozott, egészen haláláig.

1963 és 1966 között a Balaton fejlesztési tervével, de elsősorban közlekedési létesítmények tervezésével foglalkozott. A 70-es évek közepén a METROBER főépítészeként részt vett több budapesti közlekedési csomópont kialakításának tervezésében. Legfontosabb megvalósult munkája a Déli pályaudvar épületegyüttese (1969–75), amely nagyvonalú, íves homlokzatú, füstüveges utasforgalmi csarnokával a 20. század hazai és európai építészetének egyik kiemelkedő alkotása. Előzményét, a pályaudvar bővítésének és korszerűsítésének I. ütemében 1962-re elkészült, hasonló stílusú, majd a II. ütemben a többszörösére bővített csarnokba integrált felvételi épületet szintén ő tervezte, és Ybl-díjat kapott érte.

A kapcsolódó üzemépületben a MÁV Számítástechnikai Központja, földszintjén nagy alapterületű szupermarket, előtte a pályaudvar (azóta beépített) felszíni parkolója, a Mészáros utcánál pedig egy Diesel-szín létesült; ezeket ugyancsak Kővári tervezte. További jelentős munkái: Kazincbarcika vasútállomása (1959–60); budapesti dízelmozdony-javító bázis, az ún. Diesel-csarnok az Északi Járműjavítóban (1962); Balatonfüred vasútállomása (1967–72); Keleti pályaudvar metrócsatlakozása (1967–70; a Baross tér 2005–2014 közötti felújítása során a Kővári-féle aluljárórendszert és mélyteraszt teljesen átépítették); Kőbánya-Kispest MÁV-metróépület (1980; 2009-ben lebontották); MÁV KÖFI fővonali forgalomirányítási központ (Kerepesi út 14.; 1981–83); Marx tér (a mai Nyugati tér) átépítési koncepciója a Skála Metró áruházzal és a MÁV Igazgatósággal (1982).

Terveket készített a Kelenföldi és a miskolci pályaudvar megújítandó felvételi épületeihez, dolgozott további MÁV–metró-csatlakozások és forgalmi csomópontok kialakításán (Budafok, Rákospalota), tervezett két MÁV-üdülőt Balatonfüredre, egy gyermeküdülőt Kenesére, társasházakat, MÁV-munkásszállót, valamint az egyiptomi vasutak részére biztosítóberendezési épületeket, Nigériában pedig egy komplex oktatási centrumot. Saját házát is maga tervezte. A budapesti MÁV Kórház teljes rekonstrukciójára, nővérszállójára és a kapcsolódó ABC-áruházra kiírt pályázaton az ő invenciózus, innovatív koncepciótervét fogadták el; ennek kiviteli tervein már súlyos betegen dolgozott. A MÁV Kórházban hunyt el, alig 48 évesen.

Díjai

• Ybl-díj (1964)

Források

• Magyar Életrajzi Lexikon – Kővári György
• Derdák Tivadar: Kővári György 1934–1982. Magyar Építőművészet 1982/3