Alekszej Pavlovics Okladnyikov

Alekszej Pavlovics Okladnyikov
Életrajzi adatok
Született	1908. október 3. Orosz Birodalom Konsztantyinovka, Irkutszki kormányzóság
Elhunyt	1981. november 18. (73 évesen) Szovjetunió Novoszibirszk
Sírhely	Yuzhnoye Cemetery
Ismeretes mint	antropológus régész őstörténész történész egyetemi oktató művészettörténész
Nemzetiség	burját
Állampolgárság	Szovjetunió
Házastárs	Vera Zaporozhskaya
Gyermekek	Yelena Okladnikova
Iskolái	Irkutszki Állami Pedagógiai Főiskola
Pályafutása
Tudományos fokozat	a történettudományok doktora (1947)
Munkahelyek
Novoszibirszki Egyetem	professzora
Szakmai kitüntetések
Sztálin-díj (1950) A Szovjetunió Állami Díja (1973) Lenin-rend (1978. október 2.) Szocialista Munka Hőse (1978. október 2.) Méltóság Érdemrendje (1945) Lenin-rend (1967) Lenin-rend (1975) Méltóság Érdemrendje (1947) Méltóság Érdemrendje (1954) FF Busse Award (1959) Munka Érdemrend (1974) Vörös Zászló érdemrend (1978) Honored Scientist of the RSFSR
Akadémiai tagság	Szovjet Tudományos Akadémia 1968, Brit Tudományos Akadémia, Magyar Tudományos Akadémia 1976, Mongol Tudományos Akadémia
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszej Pavlovics Okladnyikov témájú médiaállományokat.

Alekszej Pavlovics Okladnyikov (Алексе́й Па́влович Окла́дников) (Konsztantyinovka, 1908. október 3. – Novoszibirszk, 1981. november 18.) szovjet régész, történész és néprajzkutató, Szibéria, a csendes-óceáni térség, a Közel-Kelet és a Távol-Kelet szakértője. Háromszor kapott Lenin-rendet (1965, 1975, 1978), megkapta a mongol Vörös Zászló érdemrendet, háromszor (1945, 1947, 1954) a Dicsőség érdemrendet, kétszer (1950, 1973) a Sztálin-díjat, valamint a Szocialista Munka Hőse kitüntetést 1978-ban.

Pályafutása

Gyermekkorát az Irkutszki terület Birjulka nevű településén töltötte. Az 1930-as évek közepétől az irkutszki múzeumban dolgozott, majd 1938-ban Leningrádba került, ahol az akadémia régészeti intézetében kapott állást. 1945-ben őt küldték egy 1617-es orosz sarki expedíció táborának feltárására a Tajmir-félszigetre. 1961-től személyzeti vezető volt a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai részlegén, 1962-től a Novoszibirszki Egyetem történelmi tanszékén professzor. 1966-tól az akadémia szibériai tagozata történeti, filológiai és filozófiai részlegének igazgatója, 1968-tól a SZTA rendes tagja.

Fontos kutatómunkát végzett a Távol-Kelet őskőkori, újkőkori, bronz- és vaskori kultúráinak, népeinek összehasonlítása és azonosítása terén, amelyet terepi régészként a saját maga által feltárt adatok alapján végzett. Ő tárta fel a világhírűvé vált tesik-tasi neandervölgyi jellegű leleteket. Az Amur, a Léna és az Angara folyók mellett, valamint Mongóliában ásatott legtöbbet.

Sokat publikált a Szovjetszkaja Arheologija folyóiratban. Művei közül legfontosabb az ősi társadalmak összefoglaló története, amelyben az ős- és újkőkori művészeteket és kultúrákat tárgyalja Szibériában és a Távol-Keleten. (Феномен культуры малых народов Севера // Декоративное искусство СССР. 1982.)

Magyarul megjelent művei

• szerk.: J. P. Francev: Világtörténet tíz kötetben, tanulmányok, Budapest: Kossuth Kiadó, [1955] (1962)
• A. P. Okladnyikov–A. I. Martinov: Szibériai sziklarajzok; bev. Hoppál Mihály, ford. Kovács Zoltán; Corvina, Bp., 1983 ISBN 963-13-1535-5

Források

• Сибирское отделение, Российской Академии Наук: Алексея Павловича Окладников Archiválva 2012. február 28-i dátummal a Wayback Machine-ben