„Klavikord” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
10 bájt törölve ,  11 évvel ezelőtt
a
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
a (r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: id:Clavichord)
== Felépítés ==
 
A klavikordok külső formájukat tekintve téglatest alakú, vagy sokszögletű, lapos dobozok. Nem rendelkeztek alvázzal, hanem asztalra vagy más bútordarabra helyezték őket és úgy játszottak rajtuk. Ez a forma már a 15. század közepére kialakult.<br> Belső berendezésükben egyszerűek. Mint a neve elárulja, a hangszer billentyűzetből (claves) és húrozatból (corda) állt. A húrok a billentyűzettel párhuzamos irányban haladtak úgy, hogy a mély hangok húrjai a játszó felé estek (akárcsak a cimbalomnál). A billentyűzet is a lehető legegyszerűbb volt. Úgy működött, mint egy kétkarú emelő. Innenső oldalán lenyomjuk, mire a túlsó fele felemelkedik, és a billentyű végén merőlegesen álló, a hossztengely irányában lapított fém (legtöbbször sárgaréz) ütőke (tangente) a húrt megszólaltatja. Ennek az ütőkének kettős szerepe van. Az egyik, hogy megüti és rezgésbe hozza a sárgarézhúrt, a másik, hogy egyúttal a hangmagasságnak megfelelő hosszúságra osztja. Elkerülendő azt, hogy az osztott húr mindkét része zengjen, a megütés helyétől a hangolószögek felé — tehát a játszótól jobbra — eső húrrészeket a közéjük font posztó- vagy nemezszalagokkal tompították.
 
Belső berendezésükben egyszerűek. Mint a neve elárulja, a hangszer billentyűzetből (claves) és húrozatból (corda) állt. A húrok a billentyűzettel párhuzamos irányban haladtak úgy, hogy a mély hangok húrjai a játszó felé estek (akárcsak a cimbalomnál). A billentyűzet is a lehető legegyszerűbb volt. Úgy működött, mint egy kétkarú emelő. Innenső oldalán lenyomjuk, mire a túlsó fele felemelkedik, és a billentyű végén merőlegesen álló, a hossztengely irányában lapított fém (legtöbbször sárgaréz) ütőke (tangente) a húrt megszólaltatja. Ennek az ütőkének kettős szerepe van. Az egyik, hogy megüti és rezgésbe hozza a sárgarézhúrt, a másik, hogy egyúttal a hangmagasságnak megfelelő hosszúságra osztja. Elkerülendő azt, hogy az osztott húr mindkét része zengjen, a megütés helyétől a hangolószögek felé — tehát a játszótól jobbra — eső húrrészeket a közéjük font posztó- vagy nemezszalagokkal tompították.
 
Húrozata kettős volt, azaz párosával hangolták egy-egy hangját, mert a vékony sárgarézdrótok az ütők érintésére olyan vékony, kellemesen halk hangot adtak, hogy a jobb hangzás kedvéért párosával alkalmazták őket. Nemcsak a húrokat kettőzték meg, hanem orgonaszerűleg két manuállal és egy pedállal is építettek klavikordokat, amelyeket orgonistáknak, otthoni használatra készítettek.
=== Billentyűzet ===
[[Fájl:BrokenOctaveOnC.svg|bélyegkép|150px|Ikerbillentyűzet kialakítása]]
Miután a klavikordot hordozható, kisméretű hangszerként alkalmazták — mely csak a későbbiekben készült nagyobb méretben is — ezért úgy anyag-, mint helymegtakarítás szempontjából, de csupán a zene akkori gyakorlatából következve is úgynevezett ikerbillentyűzettel készítették.
Miután a klavikordot hordozható, kisméretű hangszerként alkalmazták — mely csak a későbbiekben készült nagyobb méretben is — ezért úgy anyag-, mint helymegtakarítás szempontjából, de csupán a zene akkori gyakorlatából következve is úgynevezett ikerbillentyűzettel készítették.<br> Ikerbillentyűzeten, amit a németek „gebunden” szóval jeleznek, azt a billentyűsort értjük, amelyben szomszédos hangokat ugyanazon a húron szólaltatják meg. Ez azért volt lehetséges, mert akkoriban szekund-hangzásokat nem ütöttek meg egyszerre, és így például a c<sup>2</sup> húrja a „cis" és a „d" megszólaltatására is szolgált. A „[[zongora#A billentyűzet fejlődése|kurta oktávban]]” nem alkalmaztak ilyen fajta ikerbillentyűket, a középfekvésben általában csak szomszédos félhangokat, a harmadik oktávában azonban már elég gyakran három félhangot is egy húron szólaltattak meg. Előfordult — de ez igen ritka eset volt —, hogy négy félhangot tereltek egy húrra. Az ilyen ikerbillentyűzetes klavikordnak bizonyos gyakorlati előnyei voltak, azaz kisebb terjedelem és olcsóbb előállítási költség. Ugyanakkor a méretcsökkentés és az ikerbillentyűzet alkalmazása a hangok tisztaságának rovására ment. <br> Amint a „kurta oktávát” fokonként teljes oktávává kellett kiszélesíteni(→a billentyűzet fejlődése), úgy a zenegyakorlat módosulása, gazdagodása miatt az ikerbillentyűzetet is teljes billentyűsorrá kellett fejleszteni. Ez a fejlődési folyamat a 17. században már megindult és a 18. század elején fejeződött be. Ennek ellenére még a 18. század második felében is készítettek ikerbillentyűs klavikordokat, noha a század utolsó negyedében majdnem kizárólag teljes billentyűzetűek voltak ezek a hangszerek.
 
Miután a klavikordot hordozható, kisméretű hangszerként alkalmazták — mely csak a későbbiekben készült nagyobb méretben is — ezért úgy anyag-, mint helymegtakarítás szempontjából, de csupán a zene akkori gyakorlatából következve is úgynevezett ikerbillentyűzettel készítették.<br> Ikerbillentyűzeten, amit a németek „gebunden” szóval jeleznek, azt a billentyűsort értjük, amelyben szomszédos hangokat ugyanazon a húron szólaltatják meg. Ez azért volt lehetséges, mert akkoriban szekund-hangzásokat nem ütöttek meg egyszerre, és így például a c<sup>2</sup> húrja a „cis" és a „d" megszólaltatására is szolgált. A „[[zongora#A billentyűzet fejlődése|kurta oktávban]]” nem alkalmaztak ilyen fajta ikerbillentyűket, a középfekvésben általában csak szomszédos félhangokat, a harmadik oktávában azonban már elég gyakran három félhangot is egy húron szólaltattak meg. Előfordult — de ez igen ritka eset volt —, hogy négy félhangot tereltek egy húrra. Az ilyen ikerbillentyűzetes klavikordnak bizonyos gyakorlati előnyei voltak, azaz kisebb terjedelem és olcsóbb előállítási költség. Ugyanakkor a méretcsökkentés és az ikerbillentyűzet alkalmazása a hangok tisztaságának rovására ment. <br> Amint a „kurta oktávát” fokonként teljes oktávává kellett kiszélesíteni(→a billentyűzet fejlődése), úgy a zenegyakorlat módosulása, gazdagodása miatt az ikerbillentyűzetet is teljes billentyűsorrá kellett fejleszteni. Ez a fejlődési folyamat a 17. században már megindult és a 18. század elején fejeződött be. Ennek ellenére még a 18. század második felében is készítettek ikerbillentyűs klavikordokat, noha a század utolsó negyedében majdnem kizárólag teljes billentyűzetűek voltak ezek a hangszerek.
 
Amint a „kurta oktávát” fokonként teljes oktávává kellett kiszélesíteni(→a billentyűzet fejlődése), úgy a zenegyakorlat módosulása, gazdagodása miatt az ikerbillentyűzetet is teljes billentyűsorrá kellett fejleszteni. Ez a fejlődési folyamat a 17. században már megindult és a 18. század elején fejeződött be. Ennek ellenére még a 18. század második felében is készítettek ikerbillentyűs klavikordokat, noha a század utolsó negyedében majdnem kizárólag teljes billentyűzetűek voltak ezek a hangszerek.
 
== Játék ==

Navigációs menü