„Bebek Detre” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Hidaspal (vitalap | szerkesztései)
19. sor: 19. sor:
{{portál|középkor}}
{{portál|középkor}}


[[Kategória:Középkori magyarok]]
[[Kategória:Bebek család|Detre]]
[[Kategória:Nádorok]]
[[Kategória:Nádorok]]
[[Kategória:Horvát bánok]]
[[Kategória:Horvát bánok]]

A lap 2011. június 19., 02:02-kori változata

Bebek Detre (14. század közepe – 1404 után) nádor.

Élete

Fájl:Nikápói csata.jpg
A nikápolyi csata részlete Lohr Ferenc mennyezetfreskóján a vajai várból

Az Ákos nemzetségbeli család vámosi ágából származó nagybirtokos főúr, Bebek György tárnokmester fia. Karrierjét már Nagy Lajos király udvarában kezdte: 1379-ben királynéi asztalnokmester és árvai várnagy. 1388-ban királyi zászlótartó, királynéi udvarmester volt. 1389-ben Garai Miklós bukása után dalmát-horvát és szlavón bán lett. Harcolt I. Tvrtko bosnyák király ellen is. 1392-1393-ban szörényi bán lett, 1393-1394-ben szlavón-, 1398-ban macsói bán lett.

A nikápolyi csata és a Lackfiak bukása után a Bebekek néhány esztendeig az ország legbefolyásosabb famíliája. Nádorrá való kinevezése évében, Imre bátyja erdélyi vajda, ugyancsak Imre nevű fia már ekkor a horvát-szlavón-dalmát bánságot és vránai perjelséget, valamint az ezzel együttjáró dubicai grófságot bírta, Miklós fia ugyanekkor igen fiatalon a kalocsai érsekséget töltötte be, a pelsőci ágból származó unokaöccse Bebek Ferenc pedig macsói bán volt.

Bebek Detrét 1397-ben a nikápolyi csatában fogságba esett Ilsvai(Jolsvai) Leusták utódjaként Zsigmond király nádorrá nevezte ki, ezt a méltóságot 1402-ig viselte, ám még később is, az 1403-ban Zárában Magyarország királyává koronázott Anjou László okleveleiben is nádorként szerepelt. A Laczkfiak pártjának fölszámolásakor még a király híve, amiért megkapja a hűtlen Prodavizi Ördög István szlavóniai várait, de néhány évvel később már az elégedetlen főurak élén találjuk.

1401-ben az ő vezetésével fogják el a főurak a királyt. A Zsigmond király elleni lázadás elfojtása után a hatalomból kiszorulva és délvidéki birtokait elveszítve, ismeretlen esztendőben hunyt el.

Források

  • Markó László: A magyar állam főméltóságai. Magyar Könyvklub, Bp. 2000.
  • Hóman-Szekfű: Magyar történet II. kötet. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Bp. 1939.

Hivatkozások