„Göcseji Falumúzeum” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
39. sor: 39. sor:




=== 6. [[Kerkafalva|Kerkafalvi]] gépmeskút ===
=== 6. [[Kerkafalva|Kerkafalvi]] gémeskút ===



=== 7. Kálócfai méhes ===
=== 7. Kálócfai méhes ===

A lap 2011. június 12., 08:18-kori változata

Harangláb
A múzeum bejárata

A Göcseji Falumúzeum skanzen Zalaegerszegen. Ez az első szabadtéri múzeum Magyarországon, 1968-ban nyílt meg. A falumúzeum Zalaegerszeg központjától nem messze, a Zala folyó egy holtága mellett terül el. A göcseji népi építkezés jeles példáit az eredeti helyén hagyott Hencz-féle vízimalom köré építették fel olyan elrendezésben, mintha egy 19. századbeli göcseji falu lenne: parasztházakkal, gazdasági épületekkel, templommal, kovácsműhellyel és malommal.

A göcseji kis települések a 20. századi útépítésekig megőrizték hagyományos szerkezetüket, a házak is az ősi építési módokat és formákat őrizték. Ennek a hagyományos életformának az utolsó emlékeit sikerült átmenteni az utókornak a múzeum megalapításával és továbbfejlesztésével.


A kiállított objektumok

A múzeum vázlatos helyszinrajza
A múzeum vázlatos helyszinrajza

A szabadtéri gyűjteménybe kiválasztott épületeket – épülettípusuknak megfelelő - legrégebbi állapotukban építették vissza, így azok eredeti, építéskori formájukban láthatók, értékelhetők. Például a legtöbb zsúpos tetejű boronaház elbontás előtti eredeti helyén már átépítve, kéményt kapott, a falumúzeumban történt felállításuk alkalmával az egykori formájukban, azaz kémény nélkül, füstös konyhával láthatók. A lakóházakban, a legrégebbi kivételével, a konyha és a kamra mellett szoba is van, az udvarokban pedig istállók, ólak, kutak, további kamrák épültek. A bemutatásból még a hegyi pincék sem maradtak ki, hiszen a 19. század végi filoxéravész előtti időkig (ami kipusztította a szőlők nagy részét) Zala megye jelentős bortermelő vidéknek számított. Az ország egyik legcsapadékosabb területén vagyunk, ott, ahol a sok eső, a sűrű, néhol szinte áthatolhatatlanul buja növényzet, a hatalmas erdőségek nem tették lehetővé a nagy¬birtokok létrejöttét. Az itt élők kisebb irtásterületeken gazdálkodtak, főként állattenyésztő paraszti életmódot alakítottak ki. A sovány, agyagos földben a növénytermelés csekély mértékű, a mindennapi szükségletet éppen csak kielégítette, ugyanis igen kemény munkával termett meg rajta a búza, az árpa, a zab és a rozs. A rekonstruált faluban az ehhez illeszkedő lakó- és gazdasági épületek mellett a zalai falvak jellegzetes szakrális építményei: különböző típusú haranglábak – sőt egy fatemplom - és útmenti keresztek is láthatók. (az objektumok számozása a vázlat szerint)

0. Bejárat, pénztár

Fájl:GÖCSEJMUV 30016 KT.JPG
Hottói kovácsműhely

1. Soós Antal hottói kovácsműhelye

A múzeumfalu legszélén, a bejárat mellett foglal helyet a Hottóról származó kovácsműhely, a kiállítás egyetlen földből épült vert falú épülete. A falumúzeumban látható műhely és a tárgyak múzeumba kerülésük előtt Soós Antal, hottói kovácsmesteré voltak. A 75 éves mester adata el az épülő kiállításhoz. Egy helyiségből áll. Előtte az úgynevezett patkolószínben tartotta a kovácsmester a javításra váró eszközöket, és itt patkolta a lovakat is. A leírások szerint Göcsejben, az önálló iparral foglalkozók közül a legtöbben a cipészek, csizmadiák és a kovácsok voltak. Az a gazda, akinek kevés birtoka és sok gyermeke volt, szívesen küldte az egyik fiát kovácsnak vagy bognárnak. A kovácshoz mindig szívesen jártak a falusiak, hiszen jól értesült emberek voltak, miután mindenki, aki megfordult náluk, innen-onnan híreket hozott. A kovácsok közül sokan a gyógyításhoz is értettek, így ha foga vagy csontja fájt valakinek, hozzájuk fordultak segítségért („csontkovácsok”)..


A Hencz-vízimalom

2. Hencz-vízimalom

A Zala folyó holtágának partján áll és a múzem egyetlen olyan épülete, amelyet helyben őriztek meg. Köréje épült a 19. századi zalai népi építészetet bemutató múzeum falu. Nevét az utolsó tulajdonos, Hencz György után kapta, aki egészen 1952-ig üzemeltette. A malom története a 20. századnál régebbi időkre, a 18. századra nyúlik vissza. Áttalakításának nyomait az épület szerkezete is megőrizte, mert oldalán jól látható a régi, fából épült és a hozzátoldott tégla falak határa. A 20. század elején új gépekkel is bővítette Hencz György (hasábsziták, hengerszékek, az alulcsapott vízikerék módosítása). Miközben dolgozott a malom, a molnár éberen figyelte, hogy a víz erejének megfelelően mindig állandó sebességgel forogjon a vízikerék. A javításokat legtöbb esetben a molnár maga végezte el, mert meghibásodáskor nem volt idő kivárni, hogy a mesteremberek (ács, asztalos, kovács vagy bognár) megérkezzenek, hanem azonnal meg kellett javítani a berendezést. A molnárok így nagyon jó ezermesterek hírében is álltak.


3. Budafai szoknyás harangláb (1888.)

4. Kálócfai széles csonkakontyos ház

5. Náprádfai ház

6. Kerkafalvi gémeskút

7. Kálócfai méhes

8. Kávási festett oromzatú boronaház

9. Hottói istálló

10. Lendvajakabfai pajta

11. Bagodvitenyédi kamrás disznóól

12. Kávási kerekes kút

13. Csödei pálinkafőző kunyhó

A zalalövői hosszú ház belső tere

14. Zalalövői hosszúház

Vas- és Zala megye határán fekvő településről származik ez az épület. Az épület különlegességét az adja, hogy a megvásárlásakor nemcsak az épületet sikerült megszerezni, hanem vele együtt sok berendezési tárgyát is. Ezek közül több látható a kiállításban, ezzel igazán eredetivé és hitelessé téve a múzeumi épületbelsőt. (enteriőrt). A szobákban megmaradtak a régi szemeskályhák, így a ház további különlegessége, hogy saját, régi szobai tüzelőberendezését láthatjuk a falumúzeumban. A lakóházhoz két szoba tartozik, továbbá egy konyha, egy kamra, szín, és az ólak. A bemutatott történeti kép szerint a ház első szobájában a fiatal család lakik, a hátsó szobában az idősebb szülők, a konyhát pedig együtt használják. A fiataloknak van egy csecsemőkorú gyermekük is, amit a szobában látható bölcső jelképez. Az enteriőrben elképzelt történet a férfiak egyik jellemző otthoni tevékenységét, a kosárfonást mutatja be. Leginkábba hosszú őszi estéken dolgoztak fűzvesszővel amelyből sokféle használati eszközt készítettek. A szobában a modernizáció jeleként egy új világítóeszköz, a petróleumlámpa világít.

15. Gombosszegi kamra

16. Favágító

17. Bondonkút

18. Hagyárosböröndi disznóól

19. Zalalövői méhes

Fájl:GÖCSEJMUV 30017 KT.JPG
Zalalövői hajlított ház

20. Zalalövői hajlított ház

A többszöri toldással-bővítéssel kialakított zalalövői hajlított ház a Zala-folyó holtága mellett kanyargó út jobb oldali utolsó portáján áll, s ehhez egy különálló zsúptetejű élelmiszertartó kamra, valamint két galambdúc és egy úgynevezett ”torkospajta” is tartozik. A porta a falumúzeum többi udvarától berendezésében és rendeltetésében is különbözik. Itt oktató kiállítások létrehozása volt a kiállításszervreezők célja, ahol foglalkozások és esetlegesen tanórák keretében ismerhető meg a paraszti gazdálkodás, a mindennapi háztartási- és ház körüli munka. A hajlított ház a 19. század közepén épült, jelenleg látható formáját azonban többszöri toldással, átalakítással nyerte el. Eleinte csak egy füstös lakóhelyisége és kamrája volt, majd később a házat - a pitvar rovására - megtoldották. A szobában a szabadon, sározás nélkül hagyott falfelületen jól látható az épülettoldás nyoma, és a boronák (falgerendák) egymáshoz történő illesztésének módja. A konyha melletti kamrából – a lakócsalád létszámának növekedése során - szoba lett, hajlított oldalán pedig további óllal toldották meg.




  1. Szenterzsébethegyi kamra
  2. Nagykutasi torkospajta
  3. Csödei harangláb
  4. Zalacsébi fatemplom
  5. Bárszentmihályfai pajta
  6. Csödei ház
  7. Felsőszenterzsébeti füstösház
  8. Kástu (rekonstrukció)
  9. Útmenti kereszt
  10. Pincék
  11. Dabronci olajütő malom
  1. Házormok
Kiss Tamás: Népiépület-mentések (1964)

A múzeum területén található a Finnugor Néprajzi Park is. Ez a létesítmény a rokon finnugor népek lakóházait, gazdasági és szakrális épületeit, eszközeit és népviseletét mutatja be. Tulajdonképpen a skanzen folytatásának is tekinthető.

Forrás

  • Göcseji Falumúzeum: Kiállításvezető. - Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága. Zalaegerszeg, 2008. - ISBN 978 963 7205 52 1
  • Tóth János: Göcsej népi építészete - BP. Műszaki K. -
  • Szerk. B.: Zala Megye Földrajzi Nevei - Zala M Tanács VB. 1964. - Szegedi Nyomda V. szám: 64-1146

[1]

Külső hivatkozások

Commons:Category:Göcsej Village Museum
A Wikimédia Commons tartalmaz Göcseji Falumúzeum témájú médiaállományokat.