„Örökös főispán” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Hidaspal (vitalap | szerkesztései)
69 861 szerkesztés
Hidaspal (vitalap | szerkesztései)
69 861 szerkesztés
aNincs szerkesztési összefoglaló
5. sor: 5. sor:
A [[15. század]]ban örökös főispán lett a veszprémi, győri, nyitrai, váradi, pécsi és egri püspök, valamint a kalocsai érsek. A mindenkori [[nádor]] is a [[15. század]] óta egyben [[Pest vármegye]] főispánja. <ref name="Fogalomtár"/>
A [[15. század]]ban örökös főispán lett a veszprémi, győri, nyitrai, váradi, pécsi és egri püspök, valamint a kalocsai érsek. A mindenkori [[nádor]] is a [[15. század]] óta egyben [[Pest vármegye]] főispánja. <ref name="Fogalomtár"/>


[[I. Mátyás]] kezdett egyes [[báró]]i családoknak birtok helyett örökös, pontosabban '''örökletes főispán'''i (''haereditarius'') hivatalt adományozni. Mivel a magyar ispáni tisztség a frank grófi tisztség megfelelője volt, az örökletes ispáni tisztség német mintára – ahol a gróf már örökletes cím volt ekkor – magyar grófi címmé alakult. <ref name="Fogalomtár"/>
[[I. Mátyás]] kezdett egyes [[báró]]i családoknak birtok helyett „örökös”, pontosabban '''örökletes főispán'''i (''haereditarius'') hivatalt adományozni. Mivel a magyar ispáni tisztség a frank grófi tisztség megfelelője volt, az örökletes ispáni tisztség német mintára – ahol a gróf már örökletes cím volt ekkor – magyar grófi címmé alakult. <ref name="Fogalomtár"/>


[[Bronisław Komorowski]] lengyel elnök őse is Mátyástól kapta az árvai és liptói örökös főispánságot, s ez alapján később [[Lengyelország]]ban grófként ismerték el őket. A [[16. század]]tól tól a [[Habsburg]]-uralkodók is folytatták a korábbi hagyományt, azonban a tényleges hivatalba lépéshez királyi kinevezésre is szükség volt. Egyes esetekben az uralkodó szabadon választhatott az adott család tagjai közül, vagy maga a család döntött, más esetekben meghatározott rend szerint öröklődött a cím (pl. [[primogenitúra]], [[szeniorátus]]). Amennyiben a cím viselője kiskorú volt, vagy más okból nem tölthette be ténylegesen a főispáni hivatalt, helyette főispáni jogkörrel rendelkező adminisztrátort neveztek ki. A hivatalt ténylegesen viselő jogosultat örökös és valóságos főispánnak nevezték.
[[Bronisław Komorowski]] lengyel elnök őse is Mátyástól kapta az árvai és liptói örökletes főispánságot, s ez alapján később [[Lengyelország]]ban grófként ismerték el őket. A [[16. század]]tól tól a [[Habsburg]]-uralkodók is folytatták a korábbi hagyományt, azonban a tényleges hivatalba lépéshez királyi kinevezésre is szükség volt. Egyes esetekben az uralkodó szabadon választhatott az adott család tagjai közül, vagy maga a család döntött, más esetekben meghatározott rend szerint öröklődött a cím (pl. [[primogenitúra]], [[szeniorátus]]). Amennyiben a cím viselője kiskorú volt, vagy más okból nem tölthette be ténylegesen a főispáni hivatalt, helyette főispáni jogkörrel rendelkező adminisztrátort neveztek ki. A hivatalt ténylegesen viselő jogosultat örökös és valóságos főispánnak nevezték.


A [[18. század]]ban a nádoron kívül 9 egyházi és 14 világi örökös főispánság volt. <ref name="Fogalomtár"/>
A [[18. század]]ban a nádoron kívül 9 egyházi és 14 világi örökös főispánság volt. <ref name="Fogalomtár"/>
13. sor: 13. sor:
Az örökös főispáni rang, illetve tisztség a [[törvényhatóság|köztörvényhatóságok]] rendezéséről szóló 1870. évi XLII. törvénycikk alapján megszűnt, puszta címmé vált, hivatalviselésre többé nem jogosított. Az örökös főispáni címet az [[1947. évi IV. törvény]]<ref>[http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=8251 Az 1947. évi IV. törvény egyes rangok és címek megszüntetéséről]</ref> megszüntette és használatát megtiltotta.
Az örökös főispáni rang, illetve tisztség a [[törvényhatóság|köztörvényhatóságok]] rendezéséről szóló 1870. évi XLII. törvénycikk alapján megszűnt, puszta címmé vált, hivatalviselésre többé nem jogosított. Az örökös főispáni címet az [[1947. évi IV. törvény]]<ref>[http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=8251 Az 1947. évi IV. törvény egyes rangok és címek megszüntetéséről]</ref> megszüntette és használatát megtiltotta.


Az örökös főispán a [[magyar irodalom]]ban is megjelent, így például [[Jókai Mór]] [[A kőszívű ember fiai]] című regényében a Baradlay család viselte a vármegye örökös főispáni címét, s [[Rideghváry Bence]] szerepelt főispáni adminisztrátorként.
Az örökös főispán a [[magyar irodalom]]ban is megjelent, így például [[Jókai Mór]] [[A kőszívű ember fiai]] című regényében a Baradlay család viselte a vármegye örökletes főispáni címét, s [[Rideghváry Bence]] szerepelt főispáni adminisztrátorként.


== Örökös és örökletes főispánságok a Magyar Királyságban ==
== Örökös és örökletes főispánságok a Magyar Királyságban ==

A lap 2011. június 1., 13:51-kori változata

Az örökös főispán (latin: supremus et perpetuus comes) olyan főispán, aki a tisztségét azért töltötte be automatikusan, mert valamilyen főpapi vagy országos világi méltóságot kapott. [1] Elsőnek 1270-ben az esztergomi érsek lett Esztergom vármegye örökös főispánja. [2] A 15. században örökös főispán lett a veszprémi, győri, nyitrai, váradi, pécsi és egri püspök, valamint a kalocsai érsek. A mindenkori nádor is a 15. század óta egyben Pest vármegye főispánja. [1]

I. Mátyás kezdett egyes bárói családoknak birtok helyett „örökös”, pontosabban örökletes főispáni (haereditarius) hivatalt adományozni. Mivel a magyar ispáni tisztség a frank grófi tisztség megfelelője volt, az örökletes ispáni tisztség német mintára – ahol a gróf már örökletes cím volt ekkor – magyar grófi címmé alakult. [1]

Bronisław Komorowski lengyel elnök őse is Mátyástól kapta az árvai és liptói örökletes főispánságot, s ez alapján később Lengyelországban grófként ismerték el őket. A 16. századtól tól a Habsburg-uralkodók is folytatták a korábbi hagyományt, azonban a tényleges hivatalba lépéshez királyi kinevezésre is szükség volt. Egyes esetekben az uralkodó szabadon választhatott az adott család tagjai közül, vagy maga a család döntött, más esetekben meghatározott rend szerint öröklődött a cím (pl. primogenitúra, szeniorátus). Amennyiben a cím viselője kiskorú volt, vagy más okból nem tölthette be ténylegesen a főispáni hivatalt, helyette főispáni jogkörrel rendelkező adminisztrátort neveztek ki. A hivatalt ténylegesen viselő jogosultat örökös és valóságos főispánnak nevezték.

A 18. században a nádoron kívül 9 egyházi és 14 világi örökös főispánság volt. [1]

Az örökös főispáni rang, illetve tisztség a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870. évi XLII. törvénycikk alapján megszűnt, puszta címmé vált, hivatalviselésre többé nem jogosított. Az örökös főispáni címet az 1947. évi IV. törvény[3] megszüntette és használatát megtiltotta.

Az örökös főispán a magyar irodalomban is megjelent, így például Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényében a Baradlay család viselte a vármegye örökletes főispáni címét, s Rideghváry Bence szerepelt főispáni adminisztrátorként.

Örökös és örökletes főispánságok a Magyar Királyságban

Az alábbi felsorolásban szerepelnek a magyar történelem során adományozott – főpapi vagy világi méltósághoz kötött – örökös és – főúri családokhoz kötött – örökletes főispáni tisztségek vármegyék (ispánságok) szerint.

Szerepel jó néhány korábbi nemzetség és vármegye, ahol egy időre a király szokásává vált az ispánt az adott nemzetségből vagy családból választani, ezek azonban nem voltak örökletes ispánságok.

Forrás

  1. ↑ a b c d Magyar történelmi fogalomtár, szerkesztette Bán Péter, Gondolat, Budapest, 194-195. o.. ISBN 963 282 202 (1989) 
  2. ↑ szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest, 662. o.. ISBN 963 05 6722 9 (1994) 
  3. ↑ Az 1947. évi IV. törvény egyes rangok és címek megszüntetéséről

Kapcsolódó honlapok

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Örökös_főispán&oldid=9773846”