„Kamara haszna” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
| 5. sor: | 5. sor: | ||
Az ezüstpénzeket nem tiszta nemesfémből, hanem [[ezüst]] és [[réz]] bizonyos ötvözetéből verték. A [[14. század]] során az érmék réztartalma évről évre magasabb lett, míg névértékük változatlan maradt – tehát a gyakorlatban pénzrontás történt. Mivel a pénzt kötelező jelleggel át kellett váltani az újabb veretűekre, a két érték különbsége a [[pénzverés]] költségein túl is jelentős hasznot jelentett a kincstárnak. |
Az ezüstpénzeket nem tiszta nemesfémből, hanem [[ezüst]] és [[réz]] bizonyos ötvözetéből verték. A [[14. század]] során az érmék réztartalma évről évre magasabb lett, míg névértékük változatlan maradt – tehát a gyakorlatban pénzrontás történt. Mivel a pénzt kötelező jelleggel át kellett váltani az újabb veretűekre, a két érték különbsége a [[pénzverés]] költségein túl is jelentős hasznot jelentett a kincstárnak. |
||
[[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] megszüntette ezt a gyakorlatot |
[[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] megszüntette ezt a gyakorlatot. [[1325]]-től jó minőségű aranyforintot veretett, [[1336]]-tól megszüntette az ezüst váltópénz kötelező beváltását, [[1339]]-től pedig új, értékálló ezüstdénárokat veretett, melyekből 100 [[dénár]]ral volt egyenértékű egy aranyforinttal, amely [[Európa]]-szerte népszerű pénznek bizonyult. |
||
<ref name="Károly Róbert emlékezete"> {{cite book |author= [[Kristó Gyula]], [[Makk Ferenc]] |title= Károly Róbert emlékezete |chapter= Előszó. |publisher= Európa Könyvkiadó Budapest 1988 |id= ISBN 963 07 4394 9}} </ref> |
|||
== Kapuadó == |
== Kapuadó == |
||
A lap 2011. május 10., 14:19-kori változata
A kamara haszna (lucrum camerae) eredetileg azt a bevételt jelentette, amely a pénz rendszeres és kötelező beváltásából származott. A kamara haszna egyszerű inflációs adó jellegű jövedelemhez juttatta a magyar uralkodókat. II. András idejében például az 1222. évi XXIII. törvénycikk már a pénzek évenkénti újrabeváltásáról rendelkezik.
Kötelező pénzbeváltás
Az ezüstpénzeket nem tiszta nemesfémből, hanem ezüst és réz bizonyos ötvözetéből verték. A 14. század során az érmék réztartalma évről évre magasabb lett, míg névértékük változatlan maradt – tehát a gyakorlatban pénzrontás történt. Mivel a pénzt kötelező jelleggel át kellett váltani az újabb veretűekre, a két érték különbsége a pénzverés költségein túl is jelentős hasznot jelentett a kincstárnak.
Károly Róbert megszüntette ezt a gyakorlatot. 1325-től jó minőségű aranyforintot veretett, 1336-tól megszüntette az ezüst váltópénz kötelező beváltását, 1339-től pedig új, értékálló ezüstdénárokat veretett, melyekből 100 dénárral volt egyenértékű egy aranyforinttal, amely Európa-szerte népszerű pénznek bizonyult. [1]
Kapuadó
A kieső inflációs adó jellegű bevétel pótlására 1336-ban közvetlen adónemet vezettek be, a portális adót. Ezt minden olyan telek után szedték, amelynek a kapuján egy megrakott szénásszekér be tudott menni és meg tudott fordulni, ezért nevezték kapuadónak is. Összege 1339-től az ekkor bevezetett új értékálló váltópénzben 18, később 20 dénár volt. [1]
Füstadó
A kamara haszna nevűt, azaz a kapuadót Hunyadi Mátyás 1467-es pénzügyi reformja során bevezetett királyi kincstár adója elnevezésű, azaz a füstadó, más néven füstpénz váltotta fel.
Forrás
- ↑ a b Kristó Gyula, Makk Ferenc. Előszó., Károly Róbert emlékezete. Európa Könyvkiadó Budapest 1988. ISBN 963 07 4394 9
- Engel Pál: Beilleszkedés Európába, a kezdetektől 1440-ig – Magyarok Európában I. (Háttér lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1990)
- Központi Bányászati Múzeum: A magyar bányászati termelés története
- Draskóczy István: A magyar nép története 1526-ig (IKVA Kiadó, 1990.; ISBN 963-7760-13-X)
- 1222. évi XXIII. törvénycikk