„Halász Ignác” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →‎Élete: sok bővítés
→‎Pályája: munkássága, cikkei
28. sor: 28. sor:


== Pályája ==
== Pályája ==
Apja előbb tanító, utóbb kereskedő volt. Fiát tudományos pályára szánta és erején felül taníttatta. Halász Ignác elemi iskoláit Várpalotán végezte. A gimnázium hat osztályát Veszprémben látogatta, majd Székesfehérváron nevelősködött és ott is érettségizett. 1873-ban beiratkozott a budapesti egyetem bölcsészeti karára, ekkor a magyar és német nyelven kívül már folyékonyan beszélt franciául, angolul és olaszul is. Tanárai [[Toldy Ferenc]], [[Greguss Ágost]], [[Heinrich Gusztáv]], [[Télfy Iván]] és [[Budenz József]] voltak, közülük különösen Budenznek az összehasonlító nyelvészet terén kifejtett munkásságá hatott rá. Egyetemi hallgató korában pályadíjat is nyert egy lapp alaktannal, melyet [[Szilasi Móric]]cal együtt írt. 1877-ben tanári szakvizsgát tett és a fővárosban, valamint [[Székesfehérvár]]ott tanított. 1881-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett.
Apja előbb tanító, utóbb kereskedő volt. Fiát tudományos pályára szánta és erején felül taníttatta. Halász Ignác elemi iskoláit Várpalotán végezte. A gimnázium hat osztályát Veszprémben látogatta, majd Székesfehérváron nevelősködött és ott is érettségizett. 1873-ban beiratkozott a budapesti egyetem bölcsészeti karára, ekkor a magyar és német nyelven kívül már folyékonyan beszélt franciául, angolul és olaszul is. Tanárai [[Toldy Ferenc]], [[Greguss Ágost]], [[Heinrich Gusztáv]] és [[Budenz József]] voltak, közülük különösen Budenznek az összehasonlító nyelvészet terén kifejtett munkásságá hatott rá. Egyetemi hallgató korában pályadíjat is nyert egy lapp alaktannal, melyet [[Szilasi Móric]]cal együtt írt. 1877-ben tanári szakvizsgát tett és a fővárosban, valamint [[Székesfehérvár]]ott tanított. 1881-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett.


1888-ban az MTA levelező tagjai közé választotta, 1889-ben levelező tagja lett a [[Helsinki|helsingforsi]] Finnugor Társaságnak (Suomalais-Ugrilainen Seura). 1892-ben Budapesen tanított, 1893-ban a magyar nyelvhasonlítás magántanára volt a budapesti egyetemen, év végétől pedig a [[Kolozsvári Egyetem]]en tanította a magyar nyelv és ugor összehasonlító nyelvészetet.
1888-ban az MTA levelező tagjai közé választotta, 1889-ben levelező tagja lett a [[Helsinki|helsingforsi]] Finnugor Társaságnak (Suomalais-Ugrilainen Seura). 1892-ben Budapesen tanított, 1893-ban a magyar nyelvhasonlítás magántanára volt a budapesti egyetemen, év végétől pedig a [[Kolozsvári Egyetem]]en tanította a magyar nyelv és ugor összehasonlító nyelvészetet.


A [[Magyar Tudományos Akadémia]] segítségével három tanulmányutat tett a svédországi és a norvégiai lappok között, ahol sok nyelvi és népköltési anyagot gyűjtött. Első útját 1884 júniusában kezdte meg és szeptember végén fejezte be; Varsón, Szentpéterváron át ment Finnországba és onnan a lappokhoz. Ott lakott a lappokkal együtt sátrakban, eljárt iskolájukba, följegyezte mindazt, ami nyelvükre, szokásaikra, műveltségükre vonatkozik; továbbá majdnem az egész újabb lapp irodalmat megszerezte és e munkákat magával hozta. Másodszor 1886 nyarán, harmadszor 1891-ben kereste föl a lappokat; mindannyiszor érdekes és értékes nyelvészeti adatokkal tért vissza.
A [[Magyar Tudományos Akadémia]] segítségével három tanulmányutat tett a svédországi és a norvégiai lappok között, ahol sok nyelvi és népköltési anyagot gyűjtött. Első útját 1884 júniusában kezdte meg és szeptember végén fejezte be; Varsón, Szentpéterváron át ment Finnországba és onnan a lappokhoz. Ott lakott a lappokkal együtt sátrakban, eljárt iskolájukba, följegyezte mindazt, ami nyelvükre, szokásaikra, műveltségükre vonatkozik; továbbá majdnem az egész újabb lapp irodalmat megszerezte és e munkákat magával hozta. Másodszor 1886 nyarán, harmadszor 1891-ben kereste föl a lappokat; mindannyiszor érdekes és értékes nyelvészeti adatokkal tért vissza.

=== Munkássága ===
Irodalmilag három irányban működött: a nyelvészet, az irodalomtörténet és ifjúsági irodalom terén. ''Móka bácsi'' néven a magyar népmeséket dolgozta fel a gyermekolvasók számára. Nyelvészeti működése részint a magyarra, részint más [[ugor nyelvek|ugor]] és [[altaji nyelvek]]re terjedt ki, foglalkozott a finnugor és [[szamojéd nyelvek]] rokonságával.

Cikkei a Magyarország és a Nagyvilágban (1874. Finn népmesék, Suomalainen egy novellája, 1877 Yrjö Koskinen egy elbeszélése), a ''[[Vasárnapi Újság (hetilap, 1854–1922)|Vasárnapi Ujságban]]'' (1874. Finn népmese), a [[Magyar Nyelvőr]]ben (1874. Tudom, tom., Az alom, elem képző, A mány, vány képző, 1875. Az ít igeképző, Kazinczy ujításai, 1876. Az ul, ül igeképző, 1876. Az és kötőszó, 1878-81. Ritkább és homályosabb képzők, a magyar tudom. akadémiától a Sámuel-díjjal kitüntetve, 1881-83. Visszahódított magyar szók, Kazinczy mint fordító, 1888-89. Magyar elemek az északi szláv nyelvekben, 1892-94. Szómagyarázatok), a Kisfaludy Társaság Évlapjaiban (Uj F. XI. 1875. Lea, színmü egy felv. Kivi Elek után fordította Szilasi Móriccal), a ''[[Fővárosi Lapok]]''ban (1877. 63., 64. szám. könyvismertetés, A véres fiú finn ballada fordítása, 1884. Lappok közt), a Budapesti Szemlében (XI. 1876. Költemények finnből, XXII. 1880. Sajnovics hatása a magyar költészetre, XLI. 1885. Svédországi lappok között, LI. 1887. Második lappföldi utam, LXX. 1892. Harmadik lappföldi utam és könyvismertetés), a székesfejérvári reáliskola Értesítőjében (1878. Göthe «Werther»-e, 1880. Eposzköltésünk a mult század végén és a jelen század elején, különös tekintettel Vörösmartyra, 1885. A svédországi lappok közt), az ''[[Egyetemes Philologiai Közlöny]]''ben (1877., 1880., 1890. könyvism., 1883. költemény finnből), a Külföldben (1879. könyvism.), az ''[[Akadémiai Értesítő]]''ben (1884. Jelentés a svéd-lappok közt, nyelvészeti czélból, 1887. Jelentés második lappföldi utamról, 1889. A svédországi lapp nyelvjárásokról, 1891. Jelentés harmadik lappföldi utamról, 1893. Az ugor-szamojéd nyelvrokonságról), a ''[[Nyelvtudományi Közlemények]]''ben (XVII. 1881. Orosz-lapp nyelvtani vázlat, a Sámuel-díjjal jutalmaztatott, XVIII. 1884. Magyar elemek a déli szláv nyelvekben, 1892. Török dalok, 1893. A déli lapp nyelv hangjairól, Az ugorszamojed nyelvrokonság kérdése), a Budenz-Albumban (1884. Budenz József, életrajz, Lapp népdalok, A lapp nyeIvjárások), a M. Salonban (I. 1884. Pietari Päivärinta elbeszélése finnből, IX. 1888. Lappföldön), a Hunfalvy-Albumban (1891. Eredeti hangállapot a svéd-lapp dialektusokban), a Földrajzi Közleményekben (1890. Nyolcz nap a Skalstugu hegységbeli lappok közt), az Életben (1892. finn népdal fordítása), a ''[[Pesti Napló]]''ban (1898. Jóka ördöge a finneknél és lappoknál, 1893. Kirándulás egy norvég gleccserre, 1894. Magyar népmese Ludas Matyi a norvégoknál, Lappok az állatkertben; azon kívül 1893-95. a Pesti Napló majd minden vasárnapi számában egy gyermekmese ''Móka bácsi'' álnév alatt), az Én Ujságomban (1893. négy mese Móka bácsi neve alatt), a Magyar Geniuszban (1893. Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond.)


== Művei ==
== Művei ==

A lap 2011. május 7., 15:08-kori változata

Halász Ignác
SzületettHalász Ignác
1855. május 26.
Tés, magyar
Elhunyt1901. április 9. (45 évesen)
Budapest, magyar
ÁlneveMóka bácsi
Állampolgársága
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásanyelvész, irodalomtörténész, egyetemi tanár
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (1873–, bölcsészettudomány)
SablonWikidataSegítség

Halász Ignác (Tés, 1855. május 26.Budapest, 1901. április 9.) magyar nyelvész, irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1888).

Pályája

Apja előbb tanító, utóbb kereskedő volt. Fiát tudományos pályára szánta és erején felül taníttatta. Halász Ignác elemi iskoláit Várpalotán végezte. A gimnázium hat osztályát Veszprémben látogatta, majd Székesfehérváron nevelősködött és ott is érettségizett. 1873-ban beiratkozott a budapesti egyetem bölcsészeti karára, ekkor a magyar és német nyelven kívül már folyékonyan beszélt franciául, angolul és olaszul is. Tanárai Toldy Ferenc, Greguss Ágost, Heinrich Gusztáv és Budenz József voltak, közülük különösen Budenznek az összehasonlító nyelvészet terén kifejtett munkásságá hatott rá. Egyetemi hallgató korában pályadíjat is nyert egy lapp alaktannal, melyet Szilasi Móriccal együtt írt. 1877-ben tanári szakvizsgát tett és a fővárosban, valamint Székesfehérvárott tanított. 1881-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett.

1888-ban az MTA levelező tagjai közé választotta, 1889-ben levelező tagja lett a helsingforsi Finnugor Társaságnak (Suomalais-Ugrilainen Seura). 1892-ben Budapesen tanított, 1893-ban a magyar nyelvhasonlítás magántanára volt a budapesti egyetemen, év végétől pedig a Kolozsvári Egyetemen tanította a magyar nyelv és ugor összehasonlító nyelvészetet.

A Magyar Tudományos Akadémia segítségével három tanulmányutat tett a svédországi és a norvégiai lappok között, ahol sok nyelvi és népköltési anyagot gyűjtött. Első útját 1884 júniusában kezdte meg és szeptember végén fejezte be; Varsón, Szentpéterváron át ment Finnországba és onnan a lappokhoz. Ott lakott a lappokkal együtt sátrakban, eljárt iskolájukba, följegyezte mindazt, ami nyelvükre, szokásaikra, műveltségükre vonatkozik; továbbá majdnem az egész újabb lapp irodalmat megszerezte és e munkákat magával hozta. Másodszor 1886 nyarán, harmadszor 1891-ben kereste föl a lappokat; mindannyiszor érdekes és értékes nyelvészeti adatokkal tért vissza.

Munkássága

Irodalmilag három irányban működött: a nyelvészet, az irodalomtörténet és ifjúsági irodalom terén. Móka bácsi néven a magyar népmeséket dolgozta fel a gyermekolvasók számára. Nyelvészeti működése részint a magyarra, részint más ugor és altaji nyelvekre terjedt ki, foglalkozott a finnugor és szamojéd nyelvek rokonságával.

Cikkei a Magyarország és a Nagyvilágban (1874. Finn népmesék, Suomalainen egy novellája, 1877 Yrjö Koskinen egy elbeszélése), a Vasárnapi Ujságban (1874. Finn népmese), a Magyar Nyelvőrben (1874. Tudom, tom., Az alom, elem képző, A mány, vány képző, 1875. Az ít igeképző, Kazinczy ujításai, 1876. Az ul, ül igeképző, 1876. Az és kötőszó, 1878-81. Ritkább és homályosabb képzők, a magyar tudom. akadémiától a Sámuel-díjjal kitüntetve, 1881-83. Visszahódított magyar szók, Kazinczy mint fordító, 1888-89. Magyar elemek az északi szláv nyelvekben, 1892-94. Szómagyarázatok), a Kisfaludy Társaság Évlapjaiban (Uj F. XI. 1875. Lea, színmü egy felv. Kivi Elek után fordította Szilasi Móriccal), a Fővárosi Lapokban (1877. 63., 64. szám. könyvismertetés, A véres fiú finn ballada fordítása, 1884. Lappok közt), a Budapesti Szemlében (XI. 1876. Költemények finnből, XXII. 1880. Sajnovics hatása a magyar költészetre, XLI. 1885. Svédországi lappok között, LI. 1887. Második lappföldi utam, LXX. 1892. Harmadik lappföldi utam és könyvismertetés), a székesfejérvári reáliskola Értesítőjében (1878. Göthe «Werther»-e, 1880. Eposzköltésünk a mult század végén és a jelen század elején, különös tekintettel Vörösmartyra, 1885. A svédországi lappok közt), az Egyetemes Philologiai Közlönyben (1877., 1880., 1890. könyvism., 1883. költemény finnből), a Külföldben (1879. könyvism.), az Akadémiai Értesítőben (1884. Jelentés a svéd-lappok közt, nyelvészeti czélból, 1887. Jelentés második lappföldi utamról, 1889. A svédországi lapp nyelvjárásokról, 1891. Jelentés harmadik lappföldi utamról, 1893. Az ugor-szamojéd nyelvrokonságról), a Nyelvtudományi Közleményekben (XVII. 1881. Orosz-lapp nyelvtani vázlat, a Sámuel-díjjal jutalmaztatott, XVIII. 1884. Magyar elemek a déli szláv nyelvekben, 1892. Török dalok, 1893. A déli lapp nyelv hangjairól, Az ugorszamojed nyelvrokonság kérdése), a Budenz-Albumban (1884. Budenz József, életrajz, Lapp népdalok, A lapp nyeIvjárások), a M. Salonban (I. 1884. Pietari Päivärinta elbeszélése finnből, IX. 1888. Lappföldön), a Hunfalvy-Albumban (1891. Eredeti hangállapot a svéd-lapp dialektusokban), a Földrajzi Közleményekben (1890. Nyolcz nap a Skalstugu hegységbeli lappok közt), az Életben (1892. finn népdal fordítása), a Pesti Naplóban (1898. Jóka ördöge a finneknél és lappoknál, 1893. Kirándulás egy norvég gleccserre, 1894. Magyar népmese Ludas Matyi a norvégoknál, Lappok az állatkertben; azon kívül 1893-95. a Pesti Napló majd minden vasárnapi számában egy gyermekmese Móka bácsi álnév alatt), az Én Ujságomban (1893. négy mese Móka bácsi neve alatt), a Magyar Geniuszban (1893. Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond.)

Művei

  • Ritkább és homályosabb képzők (1880)
  • Svéd-lapp nyelvtan és olvasmányok (Budapest, 1881)
  • Visszahódított magyar szók (Budapest, 1883)
  • Kazinczy mint fordító (Budapest, 1883)
  • Svéd-lapp nyelv (I–VI. Budapest, 1885-1896)
  • Magyar szók az északi szláv nyelvekben (Budapest, 1888-1889)

Forrás

Külső hivatkozások