„Beszélő” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Kiegészítés, pontosítás. Stilisztikai korrekciók. |
|||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
Először az [[1981]]-ben adták ki, [[szamizdat]]ként, azaz illegális publikációként, azokban a napokban, amikor [[Lengyelország]]ban bevezették a szükségállapotot. |
Először az [[1981]]-ben adták ki, [[szamizdat]]ként, azaz illegális publikációként, azokban a napokban, amikor [[Lengyelország]]ban bevezették a szükségállapotot. |
||
Nem ez volt az első szamizdat, [[1976]]-tól jelentek meg ilyenek. A Beszélő újdonsága az volt, hogy |
Nem ez volt az első szamizdat, [[1976]]-tól jelentek meg ilyenek. A Beszélő újdonsága az volt, hogy szerkesztői nevükkel és címükkel vállalták a cenzúramentes újságírást és lapkiadást, továbbá hogy rendszeresen (negyedévenként) jelent meg és stencilgéppel viszonylag nagy példányszámban sokszorosították. Egyidőben indult a rövid életű szamizdat [[Kisúgó]]val. |
||
A lapnak főszerkesztője nem volt, a szerkesztők hetenként találkoztak és vitatták meg a beérkezett írásokat. A lap vezető politikai elemzéseit többnyire [[Kis János]] írta, de a lap irányvonalát a szerkesztők közösen határozták meg. |
|||
Legnagyobb tekintélyű szerkesztője kezdetben [[Kis János]] volt (aki az elterjedt nézet ellenére nem volt főszerkesztő, csak egyike a szerkesztőknek, akik hetenként találkoztak). Jórészt Kis János írta a lap politikai elemzések sorozatát is (de ezeket is megvitatta első olvasatban az egész szerkesztőség). |
|||
Az újságot [[1981]] és [[1986]] közt [[Dunabogdány]]ban, egy parasztházban nyomtatta Orosz István, az elosztóközpont Miklóssy Endre budapesti lakása volt. |
Az újságot [[1981]] és [[1986]] közt [[Dunabogdány]]ban, egy parasztházban nyomtatta Orosz István, az elosztóközpont Miklóssy Endre budapesti lakása volt. A nyolcvanas évek közepétől [[Demszky Gábor]] sokszorosította és terjesztette társaival. |
||
A Beszélő |
A Beszélő köré csoportosuló értelmiségiek fontos szerepet játszottak a rendszerváltásban, pl. [[Kis János]], Kőszeg Ferenc, Petri György, Nagy Bálint, Haraszti Miklós, Eörsi János, [[Magyar Bálint]], [[Solt Ottilia]], Havas Gábor, Iványi Gábor (tőle származik a Beszélő elnevezés). |
||
A kommunista rendszer magyar sajtójában |
A kommunista rendszer magyar sajtójában több fontos tabutéma volt: [[1956-os forradalom|1956]], a határon túli magyarok ügye, a vallási- és etnikai kisebbségek helyzete, valamint a szegénység kérdése. A szerkesztők ezért úgy döntöttek, hogy a folyóirat minden számában közölnek írást ezekről a témákról. |
||
A |
A szerkesztőket állandóan lehallgatták, követték, megfigyelték, gyakoriak voltak a házkutatások. Még 1986-ban is előfordult, hogy terjesztéséért embereket súlyosan meghurcoltak. |
||
| ⚫ | A szerkesztők ellen a konspirációs jelleg ellenére többször indult eljárás, de csak sajtórendészeti vétséggel, illetve szabálysértéssel tudták megvádolni őket, bírságokat fizettek és többször kihallgatták őket, miközben a kihallgatók leplezték, hogy az állambiztonsági szervezethez tartoznának. ''„Szövényi György, aki engem többször kihallgatott – mostanában a televízióban szokott szerepelni mint terrorelhárítási szakértő – többször is elmondta: »Minket nem érdekel, mit írnak, csak az, hogy van-e rá engedélyük.« Persze, amikor 1983 márciusában először tartottak házkutatást a lakásomban, és először vittek be a Tolnai Lajos utcába kihallgatásra, biztos voltam benne, hogy a leghamarabb két év múlva szabadulok. Én voltam a legjobban meglepve, amikor reggel ötkor kiengedtek. De ebből megértettem, hogy el akarják kerülni a látványos politikai pereket, és nem akarják börtönbüntetésekkel lerombolni a »gulyásszocializmushoz« kapcsolódó nyugati illúziókat”'' - mondta Kőszeg Ferenc [http://www.mediakutato.hu/cikk/2004_03_osz/04_rendszervaltas/02.html]. |
||
A 20. számot, amelyben megjelent a „Társadalmi szerződés”, a nagy érdeklődés miatt már 2000 példányban kellett nyomtatni. |
|||
==Álnevek== |
==Álnevek== |
||
| 19. sor: | 22. sor: | ||
Néhány az álnevek közül: Ada Pál=[[Pető Iván]], Csonka Dénes=[[Bauer Tamás]], Fényes Elek=[[Rainer János]], Kovács Eszter=[[Szalai Erzsébet]], Magyar László=[[Lengyel László]], Rikárdó Dávid=[[Bokros Lajos]]. |
Néhány az álnevek közül: Ada Pál=[[Pető Iván]], Csonka Dénes=[[Bauer Tamás]], Fényes Elek=[[Rainer János]], Kovács Eszter=[[Szalai Erzsébet]], Magyar László=[[Lengyel László]], Rikárdó Dávid=[[Bokros Lajos]]. |
||
| ⚫ | A szerkesztők ellen a konspirációs jelleg ellenére többször indult eljárás, de csak sajtórendészeti vétséggel, illetve szabálysértéssel tudták megvádolni őket, bírságokat fizettek és többször kihallgatták őket, miközben a kihallgatók leplezték, hogy az állambiztonsági szervezethez tartoznának. ''„Szövényi György, aki engem többször kihallgatott – mostanában a televízióban szokott szerepelni mint terrorelhárítási szakértő – többször is elmondta: »Minket nem érdekel, mit írnak, csak az, hogy van-e rá engedélyük.« Persze, amikor 1983 márciusában először tartottak házkutatást a lakásomban, és először vittek be a Tolnai Lajos utcába kihallgatásra, biztos voltam benne, hogy a leghamarabb két év múlva szabadulok. Én voltam a legjobban meglepve, amikor reggel ötkor kiengedtek. De ebből megértettem, hogy el akarják kerülni a látványos politikai pereket, és nem akarják börtönbüntetésekkel lerombolni a »gulyásszocializmushoz« kapcsolódó nyugati illúziókat”'' - mondta Kőszeg Ferenc [http://www.mediakutato.hu/cikk/2004_03_osz/04_rendszervaltas/02.html]. |
||
==A rendszerváltás után== |
==A rendszerváltás után== |
||
A lap 2006. november 2., 21:27-kori változata
A Beszélő egy liberális magyarországi politikai és kulturális folyóirat, havonta jelenik meg.
Először az 1981-ben adták ki, szamizdatként, azaz illegális publikációként, azokban a napokban, amikor Lengyelországban bevezették a szükségállapotot.
Nem ez volt az első szamizdat, 1976-tól jelentek meg ilyenek. A Beszélő újdonsága az volt, hogy szerkesztői nevükkel és címükkel vállalták a cenzúramentes újságírást és lapkiadást, továbbá hogy rendszeresen (negyedévenként) jelent meg és stencilgéppel viszonylag nagy példányszámban sokszorosították. Egyidőben indult a rövid életű szamizdat Kisúgóval.
A lapnak főszerkesztője nem volt, a szerkesztők hetenként találkoztak és vitatták meg a beérkezett írásokat. A lap vezető politikai elemzéseit többnyire Kis János írta, de a lap irányvonalát a szerkesztők közösen határozták meg.
Az újságot 1981 és 1986 közt Dunabogdányban, egy parasztházban nyomtatta Orosz István, az elosztóközpont Miklóssy Endre budapesti lakása volt. A nyolcvanas évek közepétől Demszky Gábor sokszorosította és terjesztette társaival.
A Beszélő köré csoportosuló értelmiségiek fontos szerepet játszottak a rendszerváltásban, pl. Kis János, Kőszeg Ferenc, Petri György, Nagy Bálint, Haraszti Miklós, Eörsi János, Magyar Bálint, Solt Ottilia, Havas Gábor, Iványi Gábor (tőle származik a Beszélő elnevezés).
A kommunista rendszer magyar sajtójában több fontos tabutéma volt: 1956, a határon túli magyarok ügye, a vallási- és etnikai kisebbségek helyzete, valamint a szegénység kérdése. A szerkesztők ezért úgy döntöttek, hogy a folyóirat minden számában közölnek írást ezekről a témákról.
A szerkesztőket állandóan lehallgatták, követték, megfigyelték, gyakoriak voltak a házkutatások. Még 1986-ban is előfordult, hogy terjesztéséért embereket súlyosan meghurcoltak. A szerkesztők ellen a konspirációs jelleg ellenére többször indult eljárás, de csak sajtórendészeti vétséggel, illetve szabálysértéssel tudták megvádolni őket, bírságokat fizettek és többször kihallgatták őket, miközben a kihallgatók leplezték, hogy az állambiztonsági szervezethez tartoznának. „Szövényi György, aki engem többször kihallgatott – mostanában a televízióban szokott szerepelni mint terrorelhárítási szakértő – többször is elmondta: »Minket nem érdekel, mit írnak, csak az, hogy van-e rá engedélyük.« Persze, amikor 1983 márciusában először tartottak házkutatást a lakásomban, és először vittek be a Tolnai Lajos utcába kihallgatásra, biztos voltam benne, hogy a leghamarabb két év múlva szabadulok. Én voltam a legjobban meglepve, amikor reggel ötkor kiengedtek. De ebből megértettem, hogy el akarják kerülni a látványos politikai pereket, és nem akarják börtönbüntetésekkel lerombolni a »gulyásszocializmushoz« kapcsolódó nyugati illúziókat” - mondta Kőszeg Ferenc [1].
A 20. számot, amelyben megjelent a „Társadalmi szerződés”, a nagy érdeklődés miatt már 2000 példányban kellett nyomtatni.
Álnevek
Az írott hozzászólások egy része álnéven jelent meg, annyira konspiratív jelleggel, hogy sokszor még a szerkesztők sem tudták, kit fed egy-egy álnév.
Néhány az álnevek közül: Ada Pál=Pető Iván, Csonka Dénes=Bauer Tamás, Fényes Elek=Rainer János, Kovács Eszter=Szalai Erzsébet, Magyar László=Lengyel László, Rikárdó Dávid=Bokros Lajos.
A rendszerváltás után
A rendszerváltás óta már legálisan adják ki, 1990 és 1995 között hetilapként, azóta havi rendszerességgel megjelenő folyóiratként. Első legális főszerkesztője Kőszeg Ferenc. 1995 és 2003 között főszerkesztő: Kiss Ilona, 2003-tól Mink András.