Lósy Imre

Lósy Imre, Loosy Imre (Nagylós, 1580 körül – Nagyszombat, 1642. november 7.) esztergomi érsek.

Protestáns szülőktől származott. Miután áttért a katolikus vallásra először Bécsben a jezsuitáknál, majd 1599 végétől Rómában tanult. Ott szentelték pappá 1604-ben. 1604 és 1606 között kánonjogot tanult, majd Magyarországon lelkipásztorként tevékenykedett. 1606-tól nyitrai, 1607-től pozsonyi, 1611-től esztergomi kanonok és nyitrai főesperes volt. Forgách Ferenc esztergomi érsek, mint nyitrai püspököt hívta őt Esztergomba. 1620-tól már Pázmány Péter állandó helyettese volt és az is maradt az esztergomi érsek haláláig. 1622-től Vicarius Generalis, 1623-tól csanádi, 1625-től nagyváradi választott püspök, majd 1631-ben szentelték fel váradi püspökké. Tagja volt a Magyar Tanácsnak, 1628-tól volt prokancellár. 1634-ben egri püspök lett, s itt még ugyanebben az évben zsinatot hívott össze.

1637. május 14-én, Pázmány Péter halála után esztergomi érsek lett. Életpályája tipikusnak mondható egyházi pálya, ő az egyetlen, aki papi kvalitása miatt nyerte el a főpapi tisztet, talán az ő alakja áll a legközelebb a tridentinus főpapideálhoz. 1638-ban nemzeti zsinatot hívott össze, 1639-ben püspöki konferenciát tartott. Egyházpolitikai programjának középpntjában állt a magyar egyház és Róma kapcsolatának tisztázása. nyílt szakadással fenyegette meg Rómát és egyfajta államegyház ideálját vázolta fel. A viszony végül tisztázódott, és Pietro Giacomo Favilla személyében szentszéki ágenst neveztek ki, aki a magyar egyház egészét képviselte Rómában.

1642-ben Pozsonyban papnevelőt alapított, az Emericanumot. A nagyszombati egyetemen a jogi kar felállítására jelentős összeget hagyományozott. Pozsonyban ferences kolostort alapított.

Külső hivatkozások

• Lósy Imre esztergomi érsek sirkövéról készült rajz (Rajzolta:Cserna Károly 1867–1944)
• Tusor Péter: A magyar egyház és Róma a 17. században
• Lósy Imre arcképe