„Választójog” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Magyarországon: összlakosság |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Ausztrália –> Ausztrália (ország) |
||
| 57. sor: | 57. sor: | ||
===Részvételi kötelezettség=== |
===Részvételi kötelezettség=== |
||
*Nem kötelező a választójog gyakorlása, az a választópolgár szabad elhatározásán alapul. |
*Nem kötelező a választójog gyakorlása, az a választópolgár szabad elhatározásán alapul. |
||
*Kötelező, amit jogszabály ír elő. [[Belgium]] egyike annak a néhány országnak, amelynek kötelező szavazórendszere van, így rendelkezhet a legnagyobb részvételi eredményekkel a világon. [[Ausztrália|Ausztráliában]] ugyancsak kötelező a regisztáció és a választás a 18 évet betöltőtt álampolgároknak. |
*Kötelező, amit jogszabály ír elő. [[Belgium]] egyike annak a néhány országnak, amelynek kötelező szavazórendszere van, így rendelkezhet a legnagyobb részvételi eredményekkel a világon. [[Ausztrália (ország)|Ausztráliában]] ugyancsak kötelező a regisztáció és a választás a 18 évet betöltőtt álampolgároknak. |
||
===Passzív választójog=== |
===Passzív választójog=== |
||
A lap 2011. április 21., 22:02-kori változata
Választójognak nevezzük az állam polgárainak azon jogát, melynek során részt vesznek a közösség képviselőtestületének, vezetőjének a megválasztásában illetve a népszavazáson.
Története
Magyarországon
Az első, polgári értelemben modernnek tekinthető parlamenti választójogi törvényt az 1848-as parlament alkotta meg (1848 évi V. törvénycikk), amely ugyan csak az összlakosság 7,2%-ának adott választójogot, mégis a maga korában haladó szellemű volt. A törvény az egyéni, egyfordulós, relatív többségi választási rendszert vezette be, amelyben a huszadik évüket betöltött és a vagyoni cenzusnak megfelelő magyar férfiaknak volt választójoguk. Az 1848-ban kihirdetett törvény csaknem 20 év szünet után, 1867-ben lépett életbe, majd ezt egészítette ki az 1874 évi XXXIII. törvénycikk. 1874-ig nyíltan és titkosan is választottak, ám 1874 után a törvény kiegészítése már csak nyílt választásokat engedélyezett. A választásra jogosultak összlakossághoz viszonyított aránya ekkor 6.2 %-ra csökkent. Európa fejlettebb országaiban a századfordulón ekkor ez az arány 20-30 % volt és titkos (1896 illetve 1907 között az Osztrák–Magyar Monarchiában is). [1]
Kristóffy József belügyminiszter 1905–1906 között a 24 éven felüli nem analfabéta férfi polgárokat kívánta választójoghoz juttatni, ami az addigi választásra jogosultak (6.2%) számát megduplázta volna.
Ifj. Andrássy Gyula belügyminiszter 1908-ban a 32 illetve 24 éven felüli családos, vagyonos érettségizett férfiaknak 2-3, az írni olvasni tudóknak egy, az analfabétáknak 1/12 szavazatot próbált megszavaztatni a parlamenttel, de javaslatát elvetették. [2]
Az 1913. évi XIV. törvénycikk a törvényhatósági városokban előírta a szavazások titkosságát, azonban ennek megvalósítására a háború miatt nem került sor. 1918-ban ezt a törvényt módosították (Lex-Vázsonyi), de ez a választójogi törvény az elkövetkező időszak forradalmai miatt már nem léphetett életbe. [3]
A Károlyi-kormány 1919. március 5-i XXV. sz. néptörvénye a 21 éven felüli férfiakat, és a "bármilyen hazai nyelven írni- olvasni tudó" 24 éven felüli nőket ruházta fel titkos választójoggal, azonban a törvény alkalmazására a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása miatt (1919 március 21.) már nem került sor (ezzel a törvénnyel a választójogú lakosság részaránya elérte volna az 50%-ot).
1919. november 12-i Friedrich-féle törvény nem tért el lényegesen a Tanácsköztársaság alatt hozott választójogi törvénytől, de egyéb kisebb változtatások mellett a férfiak jogosultságát 24 év felettire emelte. A magyar lakosság szavazásra jogosultjainak aránya így 40% lett, és mindenhol titkos volt.[2]
A Bethlen-kormány 1922 március 2-án a szavazásra jogosultak esetében a vagyoni és műveltségi cenzust emelte meg, ezzel a választásra jogosultak összlakossághoz viszonyított aránya 29%-ra esett vissza, a 24 éven felüliek esetében pedig 75%-ról 58%-ra. Lényeges változás, hogy Nagy-Budapest, illetve 10 (később 7) város kivételével a szavazás módja nyílt lett. Ennek következtében a 245 parlamenti képviselőből 199-et nyíltan szavaztak meg, mivel az összlakosság mintegy 20%-a szavazhatott csak titkosan. [4] [2]
1938-ban a választójogi törvény annyiban módosult, hogy a szavazás már általánosan titkos lett, azonban a választójogi törvény egyéb elemei, például az életkor emelése, a kötelező letét felmutatása, illetve egyes választásra jogosultak szavazatának felértékelése miatt a szavazásra jogosultak aránya érdemben nem változott.
A második világháború utáni, 1945. évi VIII. tc. lehetővé tette minden 20 évét betöltött magyar állampolgár számára, hogy titkosan választhasson, ez alól kivételt képeztek a feloszlatott jobboldali pártok vezetői, a népbírósági eljárás alatt állók, volt SS katonák és internáltak. Ezzel a választásra jogosultak aránya az összlakossághoz viszonyítva 60%-ra emelkedett. [5]
Az 1947-es új választójogi törvény (XXII. tc.) már politikai szempontokat is figyelembe vett a választásra és választhatóságra jogosultak meghatározásánál. Ez mintegy 10%-al csökkentette a választásra jogosultak részarányát (50%). 1949. május 15-i választásokon csak a népfront jelöltjeit lehetett megválasztani, pártokét már nem.
Az 1949. augusztus 18-án elfogadott új alkotmány meghatározta a választásra jogosultak körét is: nagykorú (18), szellemileg beszámítható, és nem lehet "a nép ellensége". A hivatalos adatok szerint a választásra jogosultak mintegy 100%-a szavazott ekkoriban a népfront jelöltjeire.[6]
1966 III. tc. felváltotta az addigi lajstromos[7] szavazást azzal, hogy már egyéni választókerületek szerint személyekre lehetett szavazni, azaz már választókerületek delegálták a képviselőt.
Az 1970. évi III. tc. váltotta fel az addigi, a Hazafias Népfront jelöltállítását előnyben részesítő választási rendszert azzal, hogy a szervezeten kívül minden állampolgár állíthat jelöltet állampolgári jelölőgyűlés keretében. [2]
Az 1983. évi III. törvénycikk kötelezővé tette a többes jelölést, egyúttal lehetőséget biztosított a képviselők visszahívására és bevezette az országos lista állításának intézményét. Ezáltal nagyobb köztestületek, társadalmi szervezetek képviselethez juthattak. Ennek a törvénynek az alapján 1985-ben volt az egyetlen választás, ahol a társadalmi szervezetek 71 jelöltje közül a 387 tagú parlamentbe 41 jutott mandátumhoz[8] ahol mint független képviselők tevékenykedtek.
A rendszerváltás a választójogi törvényt is gyökeresen átírta az alkotmány módosításaival összhangban. 1989 október 23-án kihirdetett XXXI. törvény az alkotmány cikkelyeinek nagy részét megváltoztatta, míg a választójogot érintő XXXIV. törvény 1989. október 30-án jelent meg.[2]
Főbb elvei
A demokratikus rendszerekben a választójog általános, egyenlő, közvetlen és titkos szavazással érvényesül.
Az aktív választójog kiterjedése
- Általános választójog esetében minden nagykorú állampolgár szavazati joggal rendelkezik. Kizáró okokról az Alkotmány maga rendelkezik. (Az elítélt bűnözők és mentálisan beteg személyek.) 1869-ben Wyoming szavazati jogot adott a nőknek, és így a női szavazati jog megadásában első államként szerepel.
- A korlátozott választójog a vagyoni, műveltségi és más cenzusokra épülő választási rendszerként működik. A köz ügyeiben való részvétel kevesek lehetőségét jelenti a gyakorlatban.
A választójog egyenlősége
Minden választásra jogosultnak azonos értékű szavazati joggal kell rendelkeznie, de ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek a szavazata egyenlő hatásfokú. Az egyenlőség elve azt jelenti, hogy minden szavazásra jogosult egyenlő jogokkal vesz részt a választásban. 3/1991. (II. 7.) Alkotmánybírósági Határozat az egyenlőség elvét a következőképpen értelmezi: a választójog egyenlősége nem jelenti és nem is jelentheti a választáskor kifejezett politikai akaratok csorbítatlanul egyenlő érvényesülését.
A szavazás közvetlensége
- A választópolgárok közvetlenül a jelöltekre szavaznak a választások során.
- Közvetett választásokra például kifejezetten és csakis az elnök megválasztására választott képviselők (elektorok) útján történő szavazás, képviselő-testületek által történő közvetett választás.
A szavazás titkossága
A választópolgárok a szavazat tartalmának nyilvánosságra kerülése nélkül titkosan adhatják le a szavazatukat.
Részvételi kötelezettség
- Nem kötelező a választójog gyakorlása, az a választópolgár szabad elhatározásán alapul.
- Kötelező, amit jogszabály ír elő. Belgium egyike annak a néhány országnak, amelynek kötelező szavazórendszere van, így rendelkezhet a legnagyobb részvételi eredményekkel a világon. Ausztráliában ugyancsak kötelező a regisztáció és a választás a 18 évet betöltőtt álampolgároknak.
Passzív választójog
Mely azt szabályozza, hogy ki választható képviselővé, illetve milyen további összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak a képviselőkre.
Magyarországon
- A Magyar Köztársaságban minden 18. életévét betöltött magyar állampolgár választó és választható, az Alkotmány 70. §-ában rögzített szabályok szerint. Az általános választójog Magyarországon nincs cenzushoz kötve.
70. § (1) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt megillet az a jog, hogy az országgyűlési képviselők választásán választó és választható legyen, valamint országos népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen.
(2) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt és az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgárát megilleti az a jog, hogy a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásán választható és - amennyiben a választás, illetve a népszavazás napján a Magyar Köztársaság területén tartózkodik - választó legyen, valamint helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen. Polgármesterré és fővárosi főpolgármesterré magyar állampolgár választható.
(3) A Magyar Köztársaságban minden menekültként, bevándoroltként vagy letelepedettként elismert nagykorú személyt megillet az a jog, hogy a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásán - amennyiben a választás, illetve a népszavazás napján a Magyar Köztársaság területén tartózkodik - választó legyen, valamint a helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen.
(4) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt és az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgárát megillet az a jog, hogy az európai parlamenti választáson választható és választó legyen.
(5) Nincs választójoga annak, aki jogerős ítélet alapján a cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság, illetőleg a közügyek gyakorlásától eltiltás hatálya alatt áll, szabadságvesztés büntetését vagy büntetőeljárásban elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti. Az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgára akkor sem választható, ha az állampolgársága szerinti állam jogszabálya, bírósági vagy más hatósági döntése alapján hazájában kizárták e jog gyakorlásából.
- A magyarországi választási rendszerben ajánlószelvényen („kopogtatócédula”) lehet jelöltet ajánlani. Ezt az ajánlási rendszert az Alkotmánybíróság nem találta alkotmányellenesnek (2/1990. (II.18.) AB határozat)
Jegyzetek
- ↑ VARGA Lajos: Országgyűlési választások a dualizmus korában. In: FÖLDES György–HUBAI László (szerk.): Parlamenti választások Magyarországon, 1920–1990. Politikatörténeti alapítvány Budapest, 1994. 9-43. o.
- ↑ a b c d e Romsics Ignác: Választójog és parlamentarizmus a 20. századi magyar történelemben in: Múltról a mának Osiris 2001 ISBN 9633895960
- ↑ RUDAI REZSÕ: A politikai ideológia és a pártszervezet szerepe a magyar kormánypártok életében (1861–1935) 35. o. pdf
- ↑ A nyílt szavazással Magyarország akkor az egyetlen volt Európa parlamentáris országaiban
- ↑ Balogh Sándor: Szabad és demokratikus választás Magyarországon – 1945. In: Parlamenti képviselõválasztások 1920–1990. I. m. 215–244
- ↑ Feitl István: Pártvezetés és országgyűlési választások 1949-1988. Euroastra Internet Magazin. (Hozzáférés: 2011. február 13.)
- ↑ A képviselőválasztás nem választókerületek szerint egy személyre, hanem pártok vagy érdekcsoportok szerint jelöltek sorára történik
- ↑ A kifejezetten ellenzéki jelöltek (Rajk László, Tamás Gáspár Miklós) bejutását az állampártnak sikerült megakadályozni,