„Wallace-vonal” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: ms:Garis Wallace |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Ausztrália –> Ausztrália (kontinens) |
||
5. sor: | 5. sor: | ||
A Wallace-vonaltól keletre eső területet legtöbbször átmeneti zónának tekintik, de egyes elképzelések önálló [[faunaföldrajz]]i egységként kezelik. Faunájának alapvetően orientális, ázsiai jellegű, de a vonaltól keletre haladva ez fokozatosan szegényedik, s az ausztrál élővilág elemei kerülnek túlsúlyba. Az átmeneti zóna keleti határa, a Weber-vagy a [[Lydekker-vonal]] ennek ellenére kevésbé határozható meg olyan pontosan, mint az erszényesek elterjedésének nyugati határát jelző Wallace-vonal. |
A Wallace-vonaltól keletre eső területet legtöbbször átmeneti zónának tekintik, de egyes elképzelések önálló [[faunaföldrajz]]i egységként kezelik. Faunájának alapvetően orientális, ázsiai jellegű, de a vonaltól keletre haladva ez fokozatosan szegényedik, s az ausztrál élővilág elemei kerülnek túlsúlyba. Az átmeneti zóna keleti határa, a Weber-vagy a [[Lydekker-vonal]] ennek ellenére kevésbé határozható meg olyan pontosan, mint az erszényesek elterjedésének nyugati határát jelző Wallace-vonal. |
||
Az ázsiai fajok radikális csökkenése a térségben a jégkorszakra vezethető vissza, mikor a mintegy 200 méterrel alacsonyabb tengerszintnek köszönhetően az indonéz szigetvilág keleti szigetei szárazföldi összeköttetésben álltak a kontinenssel, míg [[Celebesz]], és a tőle keletre eső szigetek inkább [[Ausztrália]] felől voltak megközelíthetőek. |
Az ázsiai fajok radikális csökkenése a térségben a jégkorszakra vezethető vissza, mikor a mintegy 200 méterrel alacsonyabb tengerszintnek köszönhetően az indonéz szigetvilág keleti szigetei szárazföldi összeköttetésben álltak a kontinenssel, míg [[Celebesz]], és a tőle keletre eső szigetek inkább [[Ausztrália (kontinens)|Ausztrália]] felől voltak megközelíthetőek. |
||
== Források == |
== Források == |
A lap 2011. április 17., 12:41-kori változata
A Wallace-vonal[1] egy feltételezett határvonal, mely elválasztja egymástól az ausztrál és az ázsiai faunaterületeket. A vonaltól nyugatra ázsiai fajokat, a vonaltól keletre pedig jellegzetesen ausztrál fajokat lehet találni. A vonal Alfred Russel Wallace után kapta nevét, aki a 19. századi Kelet-indiai utazásai során először tett feljegyzéseket a vonal elválasztó szerepéről. A határvonal keresztülfut az indonéz szigetvilágon, Borneó és Celebesz, valamint Bali és Lombok között. Bár következtetést nem vont le belőle,de már Antonio Pigafetta, Magellán utazásának egyik kísérője is észrevételezte a biológiai eltéréseket a Maluku-szigetcsoport és a Fülöp-szigetek faunája között.
A Wallace-vonaltól keletre eső területet legtöbbször átmeneti zónának tekintik, de egyes elképzelések önálló faunaföldrajzi egységként kezelik. Faunájának alapvetően orientális, ázsiai jellegű, de a vonaltól keletre haladva ez fokozatosan szegényedik, s az ausztrál élővilág elemei kerülnek túlsúlyba. Az átmeneti zóna keleti határa, a Weber-vagy a Lydekker-vonal ennek ellenére kevésbé határozható meg olyan pontosan, mint az erszényesek elterjedésének nyugati határát jelző Wallace-vonal.
Az ázsiai fajok radikális csökkenése a térségben a jégkorszakra vezethető vissza, mikor a mintegy 200 méterrel alacsonyabb tengerszintnek köszönhetően az indonéz szigetvilág keleti szigetei szárazföldi összeköttetésben álltak a kontinenssel, míg Celebesz, és a tőle keletre eső szigetek inkább Ausztrália felől voltak megközelíthetőek.
Források
- ↑ Peter Haggett: Geográfia. Globális szintézis. 125-126. old. Typotex Kiadó, 2006. ISBN 963-9548-60-X