„Kiegyezés” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
11. sor: | 11. sor: | ||
[[Fájl:Deák Ferenc Kozmata.jpg|thumb|right|220px|[[Deák Ferenc]] a "haza bölcse"]] |
[[Fájl:Deák Ferenc Kozmata.jpg|thumb|right|220px|[[Deák Ferenc]] a "haza bölcse"]] |
||
1859-ben Ferenc József átvette a fővezéri posztot, de június 24-én a porosz-osztrák-olasz háborúban, a véres solferinoi csata elvesztése miatt Bach-ot hibáztatta, aki ezért kénytelen volt lemondani.<ref>[http://mek.oszk.hu/00800/00893/html/doc/c400569.htm Szilágyi: A magyar nemzet története - A Bach-korszak külpolitikája és a rendszer bukása.]</ref> |
1859-ben Ferenc József átvette a fővezéri posztot, de június 24-én a porosz-osztrák-olasz háborúban, a véres solferinoi csata elvesztése miatt Bach-ot hibáztatta, aki ezért kénytelen volt lemondani.<ref>[http://mek.oszk.hu/00800/00893/html/doc/c400569.htm Szilágyi: A magyar nemzet története - A Bach-korszak külpolitikája és a rendszer bukása.]</ref> |
||
[[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] látta, hogy ez a helyzet tarthatatlan, ezért 1859. augusztus 22-én Ferenc József felmentette |
[[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] látta, hogy ez a helyzet tarthatatlan, ezért 1859. augusztus 22-én Ferenc József felmentette [[Alexander Bach]] belügyminisztert, rendszerét felszámolták, Magyarországon mind tartalmában, mind formájában visszaállították a történeti jellegű közigazgatást. [[1860]]. október 20-án kiadta az ún. [[Októberi diploma|októberi diplomát]], amely az országgyűlés visszaállítását helyezte kilátásba. Válaszul az [[esztergomi értekezlet]] a 1848. évi V. tc. alapján kérte az országgyűlés összehívását. [[1861]]. február 26-án az uralkodó kiadta az ún. [[februári pátens]]t, amely a tartományi gyűlések fölé egy birodalmi gyűlést rendelt. Ezeket az 1861-ben újonnan összeült magyar országgyűlés feliratában nem fogadta el. Ezért Ferenc József ideiglenes, átmeneti állapotot, más néven provizóriumot hirdetett, [[Anton von Schmerling|Schmerling]] vezetésével (1861–1865). Ez a helyzet már lazábbnak mutatkozott az előzőnél, és a magyar nemesség is érezte, hogy most kell lépnie. Így [[Deák Ferenc]] a [[Pesti Napló]]ban közölte híressé vált „Húsvéti cikkét”, amelyben kinyilvánította az uralkodó felé a nemesség hajlandóságát a változásra. Erre a császár leváltotta Schmerlinget, és megkezdődtek a tárgyalások a két fél között. Eközben tört ki az [[porosz–osztrák–olasz háború]], amelyben az [[Osztrák Császárság]] vereséget szenvedett [[Porosz Királyság|Poroszországt]]ól, ennek eredménye is a kiegyezés felé hajtotta Ausztria érdekeit. |
||
== A kiegyezés tartalma == |
== A kiegyezés tartalma == |
A lap 2011. április 12., 03:09-kori változata
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. (2006 márciusából) |
A magyarság történelme |
---|
A magyar nép kialakulása |
Középkor |
Kora újkor |
19. század |
A 20. századtól máig |
A kiegyezés a Habsburg uralkodóház, illetve annak feje, I. Ferenc József és Magyarország politikai vezetői között 1867-ben született megállapodások összefoglaló elnevezése volt. Magyar részről ez négy törvényt jelentett (1867. évi XII., XIV., XV. és XVI. törvénycikk), amiket 1867. március 20-án fogadott el az egy hónappal korábban alakult magyar országgyűlés. Az érvénybe léptetéséhez az uralkodónak (Ferenc József) ezeket szentesítenie kellett, aki a fennálló viszonyok miatt erre csak akkor volt hajlandó, ha a magyarok megkoronázzák. Ezért 1867. június 8-án a Mátyás templomban sor került Ferenc József magyar királlyá koronázására, ráadásul a magyar rendek egyfajta gesztusként még feleségét, Erzsébetet is megkoronázták. Ennek következtében 1867. július 28-án Ferenc József szentesítette a kiegyezési törvényt és ezzel létrejött egy paritás elvű alkotmányos monarchia, az Osztrák–Magyar Monarchia, mely 1918-ig, az I. világháború végéig állt fenn.
Előzmények
Az osztrák és a magyar érdekek legélesebben az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során kerültek összeütközésbe. Ekkor született meg a modern magyar nemzet. Az osztrák császári seregek az orosz cár segítségével győzedelmeskedtek a magyar honvédseregek felett, a fegyvert a magyar forradalmárok 1849. augusztus 13-án Világos mellett rakták le. Az ezt követő időszakot a neoabszolutizmus korának szokás nevezni. A korszakot a rákényszerítés és a megtorlás jellemezte, Magyarország teljhatalmú parancsnokának, Haynaunak a rémuralma (1849–1851), akit 1851. július 7-én Bach javaslatára hivatalából felmentettek. Az őt követő Alexander Bach osztrák belügyminiszter birodalmi központosítása (1851–1859) idején. Az állami felügyelet és a cenzúra erős volt, a gazdaságban jelentős változás nem mutatkozott, habár Ferenc József a forradalom több vívmányát is helybenhagyta, így az ősiség és a jobbágyság eltörlését.
1859-ben Ferenc József átvette a fővezéri posztot, de június 24-én a porosz-osztrák-olasz háborúban, a véres solferinoi csata elvesztése miatt Bach-ot hibáztatta, aki ezért kénytelen volt lemondani.[1] Ferenc József látta, hogy ez a helyzet tarthatatlan, ezért 1859. augusztus 22-én Ferenc József felmentette Alexander Bach belügyminisztert, rendszerét felszámolták, Magyarországon mind tartalmában, mind formájában visszaállították a történeti jellegű közigazgatást. 1860. október 20-án kiadta az ún. októberi diplomát, amely az országgyűlés visszaállítását helyezte kilátásba. Válaszul az esztergomi értekezlet a 1848. évi V. tc. alapján kérte az országgyűlés összehívását. 1861. február 26-án az uralkodó kiadta az ún. februári pátenst, amely a tartományi gyűlések fölé egy birodalmi gyűlést rendelt. Ezeket az 1861-ben újonnan összeült magyar országgyűlés feliratában nem fogadta el. Ezért Ferenc József ideiglenes, átmeneti állapotot, más néven provizóriumot hirdetett, Schmerling vezetésével (1861–1865). Ez a helyzet már lazábbnak mutatkozott az előzőnél, és a magyar nemesség is érezte, hogy most kell lépnie. Így Deák Ferenc a Pesti Naplóban közölte híressé vált „Húsvéti cikkét”, amelyben kinyilvánította az uralkodó felé a nemesség hajlandóságát a változásra. Erre a császár leváltotta Schmerlinget, és megkezdődtek a tárgyalások a két fél között. Eközben tört ki az porosz–osztrák–olasz háború, amelyben az Osztrák Császárság vereséget szenvedett Poroszországtól, ennek eredménye is a kiegyezés felé hajtotta Ausztria érdekeit.
A kiegyezés tartalma
A kiegyezés tárgyalásai a königgrätzi csata hatására felgyorsultak, bár nem közvetlenül. Osztrák (császári) oldalról Ferdinand Beust báró 1866 végi külügyminiszteri kinevezése volt fontos momentum, mert ő győzte meg a kabinetet arról, hogy kiegyezés nélkül már nem lehet tovább húzni az Osztrák Birodalom fenntartását. A megállapodás 1867 nyarára megszületett. 1867. június 8-án legitimizálták, megkoronázták az eddigi uralkodót, Ferenc Józsefet, aki kinevezte és kormányalakításra kérte fel gróf Andrássy Gyulát a Felirati Párt részéről. A kiegyezés nem biztosította teljesen Magyarország függetlenségét Ausztriától, de reális kompromisszumot jelentett. Lényegesebb pontjai:
- Ferenc József előszentesítési jogot kap, vagyis törvényjavaslatot csak az ő egyetértése mellett lehet a Parlamentnek benyújtani.
- A miniszterelnököt a király nevezi ki (1867/XII. tc.).
- Az ország, önállóságot kap minden téren, 2 kérdéskört kivéve (külügy, hadügy, illetve ezek pénzügyei).
- A hadsereg parancsnoka a mindenkori uralkodó, jelen esetben Ferenc József.
- Az újoncmegajánlás a kormány kezében maradt.
- Vannak olyan ügyek, amelyekben együttes minisztériumokat állítanak fel, ilyen a külügy a hadügy és a pénzügy.
- A pénzügyekről külön „gazdasági kiegyezés” született.
- A két ország évente közös bizottságot hív össze közös ügyeik érdekében (egyik évben Bécsben, másik évben Pesten).
- A kiadásokról kvóta alapján osztoznak, amelyet 10 évente újratárgyalnak (itt meghatározott 30%-70% arány) (1867/XIV.tc). A kvótával Magyarország részt vállalt az osztrák államadósságból is.
- Az országok között vám- és kereskedelmi szövetség jön létre (1867. évi XVI. tc.)
- Közös súly- és mértékrendszert vezetnek be.
- Közös fizetőeszközt vezetnek be (korona).
- A posta- és a távírdaügyet szinkronizálják.
A magyar-osztrák viszony rendezése után sor került az országon belüli nemzetiségi kérdések rendezésére is.
- A horvátokkal is megkötik a kiegyezést, szabadon működhet a horvát parlament, a szábor és önállóságot kap a horvát kormány területén belül (1868/XXX. tc.)
- Az Eötvös József által javasolt nemzetiségi törvény:
- az alsó- és középfokú oktatást támogatja;
- nyelvhasználatot biztosítja ott, ahol megfelelő a nemzetiségek aránya;
- bizonyos mértékű kulturális autonómiát biztosított.
A kiegyezéssel kapcsolatos törvények
Magyar részről:
- 1867. évi XII. törvénycikk a magyar korona országai és az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országok között fenforgó közös érdekű viszonyokról, s ezek elintézésének módjáról
- 1867. évi XIV. törvénycikk azon arányról, mely szerint a magyar korona országai az 1867. évi XII. törvénycikkben a sanctio pragmatica folytán közöseknek ismert államügyek terheit ezentúl viselik
- 1867. évi XV. törvénycikk az államadósságok után a magyar korona országai által vállalandó évi járulékról
- 1867. évi XVI. törvénycikk a magyar korona országai és Ő Felsége többi királyságai és országai közt kötött vám- és kereskedelmi szövetségről
Osztrák részről (Decemberi Alkotmány):
- Törvény a birodalmi képviseletről szóló 1861. február 26. kelt alaptörvény megváltoztatásáról
- Állami alaptörvény a Birodalmi Tanácsban képviselt királyságok és tartományok állampolgárainak általános jogairól
- Állami alaptörvény a birodalmi bíróság felállításáról
- Állami alaptörvény a bírói hatalomról
- Állami alaptörvény a kormány és a végrehajtó hatalom gyakorlásáról
- Törvény a Birodalom tartományainak közös ügyeiről
A kiegyezés hatásai
A kiegyezés egyértelmű következménye a viszonylagos belpolitikai önállóság mellett egy viszonylag békés 50 év, és az Osztrák–Magyar Monarchia létrejötte, mely alatt Magyarország jelentős gazdasági fejlődésen ment keresztül.
Jegyzetek
Források
- szerk.: Gergely András: Magyarország története a 19. században. Osiris Kiadó. ISBN 963389817x (2003)