„A méla Tempefői” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új cikk
 
a box
1. sor: 1. sor:
{{építés alatt}}
{{építés alatt}}
{{Színdarab infobox
A '''''Tempefői''''' [[Csokonai Vitéz Mihály]] első eredeti színdarabja. 1793-ban, a debreceni kollégium húsz éves diákjaként írta. Az ötfelvonásos szatirikus színjáték befejezetlen; teljes címe: ''A méla Tempefői, vagy az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon.''
|cím = Tempefői
|eredeti cím =
|kép =
|képaláírás =
|szerző = [[Csokonai Vitéz Mihály]]
|műfaj = szatirikus színjáték
|nyelv = magyar
|fordító =
|kórus =
|szereplők =
|helyszín =
|idő =
|premier ideje =
|premier helye =
|díjak =
|kapcsolódó művek =
|honlap = }}

A '''''Tempefői''''' [[Csokonai Vitéz Mihály]] első eredeti színdarabja. [[1793]]-ban, a [[debrecen]]i kollégium húsz éves diákjaként írta. Az ötfelvonásos szatirikus színjáték befejezetlen; teljes címe: ''A méla Tempefői, vagy az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon.''


== Cselekménye ==
== Cselekménye ==

A lap 2011. március 13., 23:42-kori változata

Tempefői
Adatok
SzerzőCsokonai Vitéz Mihály
Műfajszatirikus színjáték
Eredeti nyelvmagyar

A Tempefői Csokonai Vitéz Mihály első eredeti színdarabja. 1793-ban, a debreceni kollégium húsz éves diákjaként írta. Az ötfelvonásos szatirikus színjáték befejezetlen; teljes címe: A méla Tempefői, vagy az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon.

Cselekménye

A vígjáték hőse Tempefői, a szegény poéta, aki a költészetből szeretne megélni, de csakhamar be kell látnia, hogy Magyarországon nem törődnek a költőkkel.

Művét kinyomatta Betrieger nyomdájában, de az árat nem tudja megfizetni. A szívtelen német nyomdász az adósok börtönébe akarja vettetni, de haladékot ad neki. Tempefői elindul hát pártfogót keresni. Kinyomtatott költeménye a gazdag Fegyverneki-család egyik őséről szól. Csakhogy gróf Fegyvernekitől hiába vár segítséget, mert az oktalanságnak véli a könyvekkel való vesződést, ingyenélő hazudozóknak tartja a poétákat. Az egyik grófkisasszony utálja a könyveket. Testvére és ellenpólusa, Rozália azonban lelkesedik az irodalomért, bele is szeret a kóbor poétába. Báró Sertepertinek, „Szemétvára örökös urá”-nak a gróféhoz hasonló a véleménye, szerinte a verskoholás alávalóság.

Tökkolopi kártyajátékával dicsekszik, más nem is érdekli. Koppóházy privilegizált henyélőknek mondja a költőket, akik könyvekkel csalnak ki pénzt a becsületes emberek zsebéből. Tempefőiből még az inasok is csúfot űznek, az olcsó rigmusokat gyártó Csikorgó megalázza; az egyháznak van ugyan pénze, de azt más célra tartogatja.

Végül Rozália, a szerelmes grófkisasszony ajándéka segíti ki szorongatott helyzetéből Tempefőit, de ezért meg a gróf kezdi őt üldözni. A bonyodalmaknak nincs vége, Csokonai ugyanis nem fejezte be a darabot. A fennmaradt vázlatok szerint Tempefőiről végül kiderült volna, hogy valójában gróf.