„Hagyományos kínai orvoslás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
| 10. sor: | 10. sor: | ||
A hagyományos kínai orvoslás filozófiája ugyanabból a tőből ered, mint a [[taoizmus]] és a [[buddhizmus]]. Azt a klasszikus keleti világlátást tükrözi, mely szerint az élet és az egyének tevékenysége minden szinten szoros kapcsolatban áll a környezettel.<ref>Su Wen, 3. fejezet</ref> Említésre méltó továbbá, hogy a legkorábbi hagyományos kínai orvoslás azon taoista mesterektől származott, akik különleges érzékkel rendelkeztek az emberi testtel és működésével kapcsolatosan, több órás [[meditáció]]juknak köszönhetően. Valószínűleg ez az oka, hogy a HKO oly sok [[taoizmus|taoista]] eredetű elvet örökölt. |
A hagyományos kínai orvoslás filozófiája ugyanabból a tőből ered, mint a [[taoizmus]] és a [[buddhizmus]]. Azt a klasszikus keleti világlátást tükrözi, mely szerint az élet és az egyének tevékenysége minden szinten szoros kapcsolatban áll a környezettel.<ref>Su Wen, 3. fejezet</ref> Említésre méltó továbbá, hogy a legkorábbi hagyományos kínai orvoslás azon taoista mesterektől származott, akik különleges érzékkel rendelkeztek az emberi testtel és működésével kapcsolatosan, több órás [[meditáció]]juknak köszönhetően. Valószínűleg ez az oka, hogy a HKO oly sok [[taoizmus|taoista]] eredetű elvet örökölt. |
||
Uralkodásának aranykora alatt i. e. 2698-tól 2596-ig, {{kínai|Qi Bo|Csi Po}} (岐伯) miniszterével folytatott párbeszédének eredményeképp, a kínai hagyományok feltételezése szerint {{kínai|Huang Di|Huang Ti}}, a Sárga Császár alkotta meg a {{kínai|'''Nei jing su wen'''|''Nej csing szu ven''}}t (内经·素問》) avagy a ''Belső könyvek - Egyszerű |
Uralkodásának aranykora alatt i. e. 2698-tól 2596-ig, {{kínai|Qi Bo|Csi Po}} (岐伯) miniszterével folytatott párbeszédének eredményeképp, a kínai hagyományok feltételezése szerint {{kínai|Huang Di|Huang Ti}}, a Sárga Császár alkotta meg a {{kínai|'''Nei jing su wen'''|''Nej csing szu ven''}}t (内经·素問》) avagy a ''Belső könyvek - Egyszerű kérdések'' (más értelmezés szerint: ''A belgyógyászat alapkérdései'') melyet {{kínai|''[[Huang Di nei jing]]''|''[[Huang Ti nej csing]]''}}ként is ismerünk. A modern tudomány feltételezése szerint ezt a szöveget egy névtelen tudós vagy tudósok állíthatták össze, nem korábban mint a Han-dinasztia idején, alig több mint kétezer éve. |
||
A [[Han-dinasztia]] (i. e. 202 – i.sz. 220) ideje alatt Zhang Zhongjing (张仲景/張仲景), a kínai [[Hippokratész]], aki [[Chang-sha]] polgármestere volt az i.sz. második század vége felé, írta az ''Értekezés a hidegkárokról'' című tanulmányt, mely a legkorábbi ismert utalást tartalmazza a ''Neijing Suwen''-re vonatkozólag. Egy másik kiemelkedő Han belgyógyász, Hua Tuo (i.sz. 140 – 208) volt, aki betegeit borból és porrá tört [[kender]]ből készített szerrel altatta. Hua orvosi-, sebészi beavatkozásai, valamint gyógynövény kezelései szintén használatban voltak fejfájások, szédülés, bélférgek, láz, köhögés, torokfájás ellen, sőt még egy nőgyógyászati diagnózis során is, ahol halott magzatot kellett eltávolítani egy nő testéből. |
A [[Han-dinasztia]] (i. e. 202 – i.sz. 220) ideje alatt Zhang Zhongjing (张仲景/張仲景), a kínai [[Hippokratész]], aki [[Chang-sha]] polgármestere volt az i.sz. második század vége felé, írta az ''Értekezés a hidegkárokról'' című tanulmányt, mely a legkorábbi ismert utalást tartalmazza a ''Neijing Suwen''-re vonatkozólag. Egy másik kiemelkedő Han belgyógyász, Hua Tuo (i.sz. 140 – 208) volt, aki betegeit borból és porrá tört [[kender]]ből készített szerrel altatta. Hua orvosi-, sebészi beavatkozásai, valamint gyógynövény kezelései szintén használatban voltak fejfájások, szédülés, bélférgek, láz, köhögés, torokfájás ellen, sőt még egy nőgyógyászati diagnózis során is, ahol halott magzatot kellett eltávolítani egy nő testéből. |
||
A lap 2011. január 28., 23:23-kori változata
A hagyományos kínai orvoslás (rövidítve HKO, Sablon:Zh-stp) egy sor Kínából eredő hagyományos orvosi eljárást takar. A nyugati világ nagy részében kiegészítő, illetve alternatív orvosi rendszernek tekintik, míg Ázsia nagy részén az elsődleges orvosi ellátás része.
A HKO olyan kezeléseket jelent, mint a gyógynövénykúrák, akupunktúra, étrendterápiák, Tui na és Siacu masszázs; gyakran a Qigong és a Tai chi-t is szorosan összefüggésbe hozzák a HKO-sal.
A HKO elmélete rendkívül összetett. Eredete évezredekre nyúlik vissza. Elmélete a természet, a kozmosz és az emberi test aprólékos megfigyelésén alapszik. Legfőbb elméleti alapjai a Jin-jang, az az öt elem (öt fázis), az emberi test csatorna (meridián) rendszere, a Zand Fu elmélet, a hat megerősítés, a négy réteg, stb. Tudományos szempontból az elméletek megalapozottsága és rendszerezése hiányos.
Története
A hagyományos kínai orvoslás filozófiája ugyanabból a tőből ered, mint a taoizmus és a buddhizmus. Azt a klasszikus keleti világlátást tükrözi, mely szerint az élet és az egyének tevékenysége minden szinten szoros kapcsolatban áll a környezettel.[1] Említésre méltó továbbá, hogy a legkorábbi hagyományos kínai orvoslás azon taoista mesterektől származott, akik különleges érzékkel rendelkeztek az emberi testtel és működésével kapcsolatosan, több órás meditációjuknak köszönhetően. Valószínűleg ez az oka, hogy a HKO oly sok taoista eredetű elvet örökölt.
Uralkodásának aranykora alatt i. e. 2698-tól 2596-ig, Csi Po () (岐伯) miniszterével folytatott párbeszédének eredményeképp, a kínai hagyományok feltételezése szerint Huang Ti (), a Sárga Császár alkotta meg a Nej csing szu ven ()t (内经·素問》) avagy a Belső könyvek - Egyszerű kérdések (más értelmezés szerint: A belgyógyászat alapkérdései) melyet Huang Ti nej csing ()ként is ismerünk. A modern tudomány feltételezése szerint ezt a szöveget egy névtelen tudós vagy tudósok állíthatták össze, nem korábban mint a Han-dinasztia idején, alig több mint kétezer éve.
A Han-dinasztia (i. e. 202 – i.sz. 220) ideje alatt Zhang Zhongjing (张仲景/張仲景), a kínai Hippokratész, aki Chang-sha polgármestere volt az i.sz. második század vége felé, írta az Értekezés a hidegkárokról című tanulmányt, mely a legkorábbi ismert utalást tartalmazza a Neijing Suwen-re vonatkozólag. Egy másik kiemelkedő Han belgyógyász, Hua Tuo (i.sz. 140 – 208) volt, aki betegeit borból és porrá tört kenderből készített szerrel altatta. Hua orvosi-, sebészi beavatkozásai, valamint gyógynövény kezelései szintén használatban voltak fejfájások, szédülés, bélférgek, láz, köhögés, torokfájás ellen, sőt még egy nőgyógyászati diagnózis során is, ahol halott magzatot kellett eltávolítani egy nő testéből.
A Jin-dinasztia korabeli orvos, az akupunktúra és moxaterápia szószólója, Huang-fu Mi (i.sz. 215 - 282) szintén idézett a Sárga Császártól Jia Yi Jing (甲乙经/甲乙經) című művében i.sz. 265 körül. A Tang-dinasztia idején, Wang Ping állítása szerint birtokába jutott egy eredeti Neijing Suwennek, melyet alaposan kibővített és továbbszerkesztett. Ezt a művet egy császári bizottság az i.sz. XI. században vizsgálta át.
Magyarországon
Dr. Eőry Ajándok, a biológiai tudományok kandidátusa meghívására érkeztek kinai professzorok az akupunktúra megismertetésére, gyógyításra az 1989 év szeptemberében. Tevékenységüket a Magyar Tudományos Akadémia jóváhagyásával végzik.[2]
Hivatkozások
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Traditional Chinese Medicine című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.