Címerköltő

A címerköltő eredetileg olyan herold volt, aki körülbelül a 13. század végétől, címerekről írt verset.

A heroldköltészet a címerviselő tetteit gyakran eltúlzott, dagályos formában írta le és külön hangsúlyozta a bőkezűségét. A címerversek (de: Heroldsdichtung, Wappendichtung) mindenekelőtt a lovagok külső leírásával foglalkoztak, nagy súlyt fektettek a fegyverzetre és a címerre. Ezért a heraldika számára is fontos forrást jelentenek.

A címerköltők előfutára Konrad von Würzburg Turnier von Nantes (1257 u.) című műve volt. Fő képviselője Peter Suchenwirt. Az ő előfutárai közé olyan híres írók sorolhatók, mint Wolfram von Eschenbach, Ulrich von Lichtenstein (Frauendienst) és a már említett Konrad von Wuerzburg. Maga Suchenwirt közvetlen hatást gyakorolt Hugo von Monfortra.

Peter Suchenwirt Nagy Lajos 1345-ös litvániai hadjáratáról leírja, hogy: Poroszországban "két király harcolt sok magyar és cseh vitézzel, sok hőssel, fejedelemmel, gróffal báróval, akiknek nevét zengik a heraldok, címerköltők és a sereget követő alakosok..." Ekkoriban tehát heroldok, címerköltők és alakosok (mulattatók)foglakoztak a címerekkel.

Tágabb értelemben ide sorolható minden olyan mű, mely a címerekkel foglalkozik, mint például Horneck Ottokár színes krónikája. Conrad von Mure ugyancsak rímpárokkal írta le a címereket, melyek között a magyar királyé is megtalálható. Zsámboki János, Emblemata című művében verset közölt Nagyszombat címeréről. Trencsén város címeréről 1588-ban Máder Valerián, humanista értelmiségi írt verset. A Lorántffy család címerét egy 17. századi költő latinul és magyarul is megénekelte.

Az eredeti latin vers a Lorántffy család címeréről:

Consilio propriae, belloque insignia genti,
Clara Lorandfiadum sumsit honore domus.
Quippe viret foliis sine sed radice duobus
Truncus, qui tiliae creditur esse sacrae.
Regalique coronatur diademate cassis,
Haec sunt sive sagi stemmata sive togae,
Eniteat seu Marte lubet seu pace quieta,
Eniteat truncus pluribus ille comis.

(Gvevara Antal: A fejedelmek serkenő órája. Ford. Prágai András, Bártfa 1628. 2-rét; az előbeszéd után. A könyv Lorántffy Zsuzsanna és férje, Rákóczy György költségén jelent meg. Lásd: Nagy VII. 173. l.)

Kálnoky Sámuel 1702-ban folytatásban adta ki Pethő Gergely Krónikáját, melynek címlapján címere látható, alatta -- Nagy Iván szerint -- az alábbi "izetlen" vers áll:

Czimereden lévő vadak piros vérrel
Ékesek, s vitéz láb, kemény nyil lövéssel.
Az griff és pellikán kegyelmes uradhoz
Jegyzik hűségedet, és Magyar hazádhoz.
Bánffi, Bethlen, Béldi, Lázár s Petki nemmel,
Kálnoki ős névvel te dicskedhetel.
A címer fölött a következő jelszó áll: "Nec timide, nec tumide"

(Lásd: Nagy VI. 53. l.)

Lásd még:

Peter Suchenwirt, herold, színjelölési módszerek